Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon III. (14-17. század) = Ausländische Keramikfunde in Ungarn III. (14-17. Jh.) 253

HoLL IMRE szembe, ha összevetjük az eredeti kínaival. Annak ellenére, hogy a perzsa fajanszok festői is gyakorlott dekoratőrök (gondoljunk csak arra, hogy az olcsó, tömegesen festett áru nagy sorozatban készült), darabjaiknál hiányzik az a könnyed, művészi lendület, ami még a legolcsóbb kínai daraboknál is érezhető. A levelek, virágok rajza a legtöbb esetben elnagyoltabb, sematikus; hiányzik az eredeti példaképnél látható változatos megoldás, a naturális képhez közelítő finomabb részletezés. Nyilvánvaló, hogy e darabokat nem a finom kidolgozású ismert perzsa tálak és tányérok rangosabb műhelyei készítették.

55 A feltűnő különbségek a 18. és 24. képek csészéinek összevetésekor tűnnek ki. Végül olyan darabok is előfordulnak, amelyek hanyag festése már nehezen hozható kapcsolatba a kínai mintákkal, néha azonban kikövetkezhető, mi volt az előkép. Végül a csészék egy részének fenekén alkalmazott műhely-mester jegyek is árulkodóak. Az olcsó kínai csészék legnagyobb részénél hiányzik a korszakra utaló jegy; a perzsa csészék esetében ilyennel gyakrabban találkozunk. Ezek teljesen más jellegűek; egyeseknél felismerhető, hogy a bonyolult kínai jegyeket sematikus-geometrikus rajzúval pótolták.

56 (Kérdés, hogy minden esetben műhely-jegyként szerepeltek-e, vagy pusztán a kínai árura akartak utalni - a vásárló miatt?) Előfordul, hogy csak egy elmosódott kék folt pótolja a jegyet. - A kék színűeken kívül halvány barnával festett jegy is található, egy-egy esetben fekete illetve piros. (!) (Buda, Baja és Eger csészéinek jegyei: 17. kép) Az összetévesztés lehetősége adott Kütahya fajanszai esetében is. Ismert ugyanis a kisméretű (M: 4-5,2 cm) kávéscsészék sorozata innen is. A közölt múzeumi darabokat Carswell a 18. század első, illetve második felére keltezte.

57 (De felhívja a figyelmet arra is, hogy a 16-17. század készítményeit még alig ismerjük, pedig az írásos adatok szerint ekkor is dolgoztak az itteni műhelyek.) A közölt csészék nagy része az Iznikből ismert színes megoldásokat mutatja (fehér alapon sárga, zöld, kobaltkék, az élénkpiros kis pontokkal; fekete vonallal keretezve); de van egy csoport, amelyen csak kobaltkék minták vannak. Utóbbiak egy részénél Carswell szerint is Ezeknél ugyanis az alaposabban kidolgozott rajz és minták jellemzőek. A budai leleteknél ilyet csak két esetben találtunk lásd a továbbiakban - ezek egészen eltérnek finom stílusukkal. LANE 1957.115-118, a perzsa fajanszok jegyei. A budai darabokon szereplőkből itt többet mutatunk be, mint korábban; a 4. és 6.-7. számú talán még 16. századi, a többi a 17. századból. Az 1-4,11. sz. a. jóminőségű darabokon. CARSWELL, J.: Kütahya, Tiles and Ceramics. In: Altun, A. CARSWELL, J. - ÖNEG, G.: Turkish Tiles and Ceramics. Istanbul, 1991. Sadbek Hanim Museum, 49-57. A kínai kék-fehér porcelán 16. századi darabjainak stílusát 1600 körül már utánozták: LANE 1957. 89. kínai hatás érezhető (pl. A külső oldalon stilizált tájkép, három nagy virágdísz), mások viszont már jellegzetes iszlám stílusúak. E késői darabok alján rendszerint Meissen kétkardos jegyét utánozták (mert ekkor már innen is hoztak káváskészleteket); másokon viszont a fenéken kettős kék kör látható, ami már 16. századi kütahyai tálon is előfordul (és izniki darabokon sohasem használták). - A kütahyai csészék stílusa különbözik az általunk bemutatott, feltételezett perzsa csészéktől (és a kínai motívumok esetében is nagyobb mértékben változtatták ezek rajzát), nem is szólva a fenék műhelyjegyeiről. (De ellene szól az anatóliai importnak az is, hogy anyagunkban a jellegzetes izniki 17. századi áru alig fordul elő, míg a 16. században még jelentős mennyiségű.) A budai hódoltságkori rétegekből előkerült perzsa kerámiáknál a többség esetében nem rendelkezünk támpontokkal a 150 éven belül kronológia felállítására; stílusuk és motívumkincsük sem olyan, hogy biztosabb kormeghatározáshoz elegendő lehessen. Viszonylag kevés az olyan darab, amelynél az előkerülési hely (és rétege) arra utal, hogy már a 17. század első harmadában szemétbe került. Másoknál a leletösszefüggések (a rétegben talált nagyobbszámú másféle 16. századi kerámia és érmek) miatt feltételezhetjük, esetleg még a 16. században került ide. - Maguk a kínai készítmények, mint előképek a keltezéshez itt kevésbé bizonyítékok, hisz nem tudjuk, másolásuk egykorú-e, vagy hosszabban tartó divatjuk miatt jóval későbbi?

58 Egyes darabok bizonyosan közel egykorúak a kínaival. A budai perzsa csészék nagyobb részén találkozunk növénydíszítéssel; a legkedveltebbek a levelesgyümölcsös ág, illetve a hasonló jellegű kínai „ling-shi" motívum különféleképpen stilizált alakja. Mindkétféle dísz gyakori a csészék belsején alul. A gyümölcsös ág egy vagy két barackkal a kínai halhatatlanság szimbólumaként régóta kedvelt motívum, ami a taoizmus megerősödésével 1522 után vált kedvelt dekorációvá - és egyben jó szerencsét kívánó jelképpé. (A barack mellett a szilva és a gránátalma is ilyen.) E díszekkel a jóminőségű, kemény fehér fajanszokon is találkozunk (18. kép. 1), még gyakoribbak a rosszminőségű, színűket vesztett példányokon. Utóbbiak között hármat is lelőkörülményei szerint (Pince, „b" réteg, 1959; VIII. gödör) még a 16. század utolsó negyede - 17. század első harmada közötti időre is keltezhetünk (a velük együtt előkerült leletek/érmek alapján, bár a feltöltés ideje későbbi, 18. kép 2). A rossz minőségű fajanszoknál ritkább esetekben a festés nem sötét kobaltkék, hanem fekete. 262