Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Havasi Krisztina: Az óbudai királyi, utóbb királynéi vár kőemlékei = Steindenkmäler der königlichen Burg von Óbuda 221

AZ ÓBUDAI KIRÁLYI, UTÓBB KIRÁLYNÉI VÁR KŐEMLÉKEI került feltárásra (2. kép).

80 A falpillér alapozás(?) szélessége 140-150 cm, kiülése 80 cm körül lehetett, a kötegelt falpillér lábazatának megfelelő befoglaló méretei: 130 cm, illetve 75 cm körüliek. Maga a pillérforma s a típus a 13. század első évtizedeiben a korai, illetve a klasszikus gótika egymástól nem független műhelyeivel tűnik fel Magyarországon. A típus alkalmazásának példái ismeretesek a pilisi ciszterci apátság kerengőjéből,

81 illetve a kalocsai ún. II. székesegyház kápolnakoszorús szentélyfejéből is,

82 valamint Esztergomból, a székesegyház északi oldala mellett állt Szent István protomártír templomból (42. kép).

83 A 13. század második évtizedére helyezhető esztergomi lábazat és a hozzá kapcsolódó kisebb töredékek a pilisi és kalocsai példáktól eltérő - már a „klasszikus, érett gótika" fogalmával jellemezhető - stíluskört képviselnek s az óbudai töredékhez meglehetősen közel állnak. Az esztergomi és az óbudai lábazat esetében a profilalakítás, formálásának azonosságán túl nagyon hasonló felfogásmódról tanúskodik a hengeres pillértest és a járulékos oszloptörzsek között megfogalmazott viszony. Míg a pilisi és kalocsai példákon a járulékos törzsek attikai lábazata sűrű, tömött sorban övezi a pillérmagot, az ornamentális bázison túlnyúló alsó tóruszuk a köztes szakaszokon egymásba ér, mintegy feltorlódik. Addig az esztergomi és az óbudai darabon a karcsú törzsek kissé távolabb helyezkednek el egymástól, a közbenső részeken a filigránabb, talplemezhez igazodó profil a pillértestet is hosszabb szakaszokon övezi, ezáltal nagyobb felületek láttatására nyílt lehetőség, a hengeres pillértest és a karcsú törzsek kapcsolata lazábbá, a kompozícó szellősebbé vált. Az esztergomi és az óbudai darabok formálásában, felfogásában megnyilvánuló hasonlóságok a kortársi kapcsolatnál szorosabb összefüggések feltételezését is megengedik az érseki és a királyi központ két építkezése között. 80 Az épület nyugati szárnyát Gerevich László 1949-1951 közötti ásatásai tárták fel. A feltárt maradványok alaprajza többek között látható Várnai Dezső két rajzán: KÖH MÉM Gysz. 363/9 (10 .,16), illetve a KÖH Tervtárában őrzött alaprajzokon: ltsz 1093L, 10829. A rajzok a nyugati szárny északnyugati sarkában a keleti szárny északkeleti helyiségének délkeleti sarkában regisztrált sarokfalpillér lábazatával megegyezőt jelölnek. 81 BÉKEH 1900.132., 70. á.; GEREVICH 1977.173. Fig. 34.; GEREVICH 1984. 12-13., 61., 67., 71. k.; GEREVICH 1985. 119., 136-137. Abb. 14., 42.; HOLL 2000.129. Abb. 62. A kútpillérről: TAKÁCS 1992. 8-10. 82 ENTZ 1966. 38., 137. és 15., 29. k.; TAKÁCS 2000. 323-325. és 3336. k. 83 ENTZ 1966.46., 140-141. Fig. 39.; MAROSI 1972.100-101. és 20-22.; MRT. 5. 91-95.; MAROSI 1984. 51-52. 205-206. Kat. Nr. 68., 72., Abb. 269., 272. MAROSI 2000. 66-67. IV. FEJEZET Az óbudai együttes jelentőségét a 13. század első negyedének magyarországi művészetében hangsúlyozni szükségtelen,

84 a II. András-kori (1205-1235) udvari művészetben, illetve a gótika 13. század eleji magyarországi recepciójában betöltött helyének, szerepének körvonalait pedig további beható művészettörténeti tanulmányok feladata árnyalni. A fennmaradt töredékek tanúsága szerint, a 13. század elején újonnan kiépített királyi rezidenciában az épület tervének egyik fontos komponense volt a fehér mészkő és a vörösmárvány polikrómiáját kiaknázó, reprezentatív jelzővel illethető anyaghasználat.

85 Vörösmárványból készült az előcsarnok és a belső udvart körülölelő épületszárnyak közül a keleti és a déli földszinti tereinek padlóburkolata, a kápolnába nyíló portál lábazata s ugyanitt a lábazati zónában bizonyosan a falak burkolata, a falpillérek egyes rétegei, továbbá tucatszámra a különféle méretrendű oszloptörzsek. Az utóbbi évek kutatásainak köszönhetően a Gerecse-hegységben bányászott vörösmárvány pályafutása a 12. század végi - 13. század eleji Magyarország művészetében is jól ismert.

86 A 12. század utolsó negyedének esztergomi építkezéseinél felfedezett - színe miatt méltán a középkori anyaghierarchia csúcsán álló porfírhoz, illetve bíborhoz hasonlított - kőanyag oklevelekből is ismert tardosi bányahelyét Imre király (1196-1204), aki 1198-ban Esztergom várbeli palotájáról is részben lemondott,

87 az érseknek adományozta. II. András viszont egy időre, 1217/1218-ig visszavette az esztergomi egyháztól bátyja tardosi adományát, Katapán nembeli Jakab és Paulinus ispánokat tüntetve ki azzal.

88 Óbudán az összeállítás 84 Művészettörténeti helyéről és jelentőségéről összefoglalóan többek között: BOGYAY 1944. 501-502.; MAROSI 1979. 75.; MAROSI 1984.171.; MAROSI 2000. 66-68.; MAROSI 2001. 279-280. A XIII. századi királyi rezidencia történeti szerepének alapvető értékelése: KUMOROVITZ 1971. 7-53., az építkezés szempontjából különösen: 35-36. o., forrásainak további elemzése: KUMOROVITZ 1972. 7-35. 85 Az előcsarnok és polikróm architektúrája művészettörténeti értékeléséhez: Lux 1916. 197-198.; HORVÁTH 1935a. 88-89.; HORVÁTH 1935b. 5.; GEREVICH 1938.118-119. 86 LŐVEI 1992. 3-8.; LŐVEI 2001. 39-45., valamint Uő.: „Virtus, es, marmor, scripta" Vörös márvány és bronzbetű. In.: Maradandóság és változás. Szerk.: Bodnár Szilvia-Jávor Anna-Lővei PálPataki Gábor-Sümegi György-Szilágyi András. Bp., 2004. 53-70.); PINTÉR-SZAKMÁRY-LŐVEI-TÓTH-DEMÉNY 2001. 53-70. Az óbudai faragványok anyagvizsgálatával Tóth Mária és munkatársai (MTA Geokémiai Kutatóintézet), valamint Pintér Farkas (ÁMRK) foglakoznak. 87 MES. I. Nr. 139., 156. Ez az adat egyben az óbudai építkezések - közvetett - „terminus post quem"-jének is tekinthető. 88 Imre és András adományai a kancellária által 1217-ben, illetve 1218-ban kiállított oklevelekből ismeretesek: MES I. Nr. 220., ill. Nr. 223., 214-217. A reprezentatív királyi épület mellett 233