Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Havasi Krisztina: Az óbudai királyi, utóbb királynéi vár kőemlékei = Steindenkmäler der königlichen Burg von Óbuda 221

HAVASI KRISZTINA redékeken kevés olyan jól elemezhető stíluskritikai fogódzó adódik, melyek segítségével pontosabban lehetne azokat datálni, illetve a forrásokban említett, vagy azok nyomán feltételezhető királynéi építkezéseket és a fennmaradt darabokat kérdőjelek nélkül egymás mellé lehetne állítani. Ezek közül néhány: Csemegi József leírása szerint háromboltsüveges boltozatrészhez tartozott az 1934-35-ös ásatások alkalmával lelt egyik zárókő, amelyet - a keleti épületszárny homlokzata előtt fennmaradt pillérsorral együtt - hagyományosan a 16. század közepén készült, s így idősebb Erzsébet királyné építkezéseiből fennmaradt darabnak szokás tekinteni.

18 A zárókőből kiágazó bordák homorlattal kísért körtetagos profilja a tárcsa oldalain is körbefutott. A darab - amely többek között azért is lényeges, mert a gótikus anyag bordatöredékeinek döntő részét a rajta láthatónak megfelelő profilúak teszik ki - ma sajnos csak az 1943-ban publikált felvételről ismert. A 14. század közepi építkezések egyik legnívósabb, az udvari ötvösművészet produktumaihoz is több szállal kötődő emléke (volt) az a filigrán kivitelű, bepecsételt díszítésű padlótégla töredék, melyen hatkaréjos mezőben, növényi díszítésű háttér előtt trónuson ülő nőalak(?) jelent meg (6. kép). Ez a Gerevich László által feltárt és egy helyütt megemlített padlótégla-töredék jelenleg nem fellelhető, rajza Várnai Dezső hagyatékában található.

19 Egyelőre még vizsgálandó kérdés, hogy a részben az 1949-51-es ásatások alkalmával előkerült s akkor a Zsigmond korra, azon belül is 1400 tájára helyezett téglabordák

20 és egyéb idomtégla töredékek,

21 valamint további sima padlótéglák hogy viszonyulnak a fentebbi Anjoukori emlékhez, illetve összefüggésbe hozhatók-e 18 CSEMEGI 1943a. 34-35., 38., 40.1-2., 5/2., 6/c. á; GEREVICH 1962. 374-375.; GEREVICH 1971. 22.; GEREVICH 1973b. 246-248.; ALTMANN-BERTALAN 1991.195.; ALTMANN-BERTALAN 1995.165. 19 KÖH MÉM. Várnai Dezső hagyatéka, Gysz. 363/9. /17./. Mivel a darab nem található, főként a motivikus és az ikonográfiái értékelés szempontjából is kérdés, hogy Várnai rajzán mennyi a rekonstruktív invenció. Most nem is térnék ki a fragmentum stiláris-ikonográfiai vizsgálatára, e tekintetben csupán vázlatosan vö. többek között: MoMűv. 1987. 329/2., 331. k. Továbbá: GEREVICH 1962. 376.; GEREVICH 1973b. 248. Gerevich László általában a palotából előkerült padlótéglákat egy elveszett(?) figurális díszítésű töredék („.. .a XIV. sz. dereka körüli időből származó lejárt padlótégla ábrázolása - divatos ruhában ülő nőalak...";„...az egyik padlótégla magas gótikus széken ülő, díszesen öltözött hölgyet ábrázol...") nyomán Erzsébet királyné korára (1343-1380) helyezte. Feltételezte, hogy a díszített padlótégla - mivel a földszinti terekben többnyire vörösmárvány padló maradványai kerültek elő - az emelet valamely helységét burkolhatta. 20 Kétszer hornyolt bordatöredékek: BTM KO. ltsz.: 2002.121.49. és 2002.121. 54. Feltárásukról (1949) és datálásukról: Várnai Dezsőhagyaték, KÖH MÉM Gysz. 363/9. /6./ 21 Oszloptörzs és oroszlánfejes díszítőelem töredéke. BTM KO. ltsz.: 2002.121. 71. és 2002.121. 55. Az előbbiről: Várnai Dezsőhagyaték, KÖH MÉM Gysz. 363/9. /15./ Zsigmond második nejének, Ciliéi Borbálának 1425ben Bécsbe, Johann Holczlerhez intézett levelével, melyben többek között óbudai várának építkezéseihez tetőcserepek és „egyéb téglák" készítéséhez értő mesterek küldését kéri.

22 De a kevés számú idomtégla értékelésének helyzete ennél kissé összetettebb, ugyanis az óbudai töredékek között feltűnik egy profilált, kímatagos keretű, fonatdíszes reneszánsz darab is, amelynek pontos analógiái a budai várhegyen kerültek elő (Függelék 25., 3. kép).

23 A késő gótikus és reneszánsz emlékek közül megemlíthető még egy meredek spirálvonalban kannelúrázott vörösmárvány törzstöredék, illetve egy osztott nyíláshoz utalható, finoman tagozott, márgából készült, reneszánsz keresztosztós nyílás szárkövének töredéke is (Függelék 23-24., 4-5. kép). II. FEJEZET 1908. december 8-án a Műemlékek Országos Bizottságának Jegyzőkönyvében Lux Kálmán másodépítész következő sorait iktatták: „...Bizottságunknak folyó évi november 20-án bejelentvén, hogy az óbudai református paplak alapozási munkálatai alkalmából egy középkori épület alapfalai és egyes faragott műrészletei kerültek napfényre, a leleteket haladéktalanul megtekintettük és azt tapasztaltuk, hogy azok egy nagyobb szabású és gazdag kivitelű román templom - talán az egykori Királynéváros Szent Péter egyházának figyelemreméltó maradványai miért is az alapozási munkák alkalmából előkerült részek kiegészítése céljából szakszerű ásatást rendeltünk el. Az ásatásra kedvezőtlen évszak következtében a kutatás csak arra a területre szorítkozott, amely be fog építtetni, még az ásatás szükségszerűen a jövő év kora tavaszán lesz folytatható. Eddig is megállapítható már, hogy a napfényre került falrészletek egy román templom egyik [sarok?] tornyának maradványai, melyek közül különös figyelmet érdemelnek a kapubéllet gondosan tagolt, fehér és vörös márványból faragott 22 A németül írt levél (rontott) átirata közzétéve: FEJÉR 1844. 730. CCCXXVIL: „Barbara, von gotts Gnaden Romische und ze Ungarn etc. Kunigin. Erbar und lieber getrewer. Wir laszen dich wisszen, dasz wir Zugriffen und angefangen haben unser geschlösser alhir ze Vngern, und nemlich unser Sitz ze Eczelburgfür sich gepauern, dazu wir Cziegelbrenner solst bestellen, und wie du uns die dingen magst, noch der gewonheit, als sie die ze Wienn prennen. Was wir In von dem Tausent geben sollen. Dachcziegel und ander Cziegel, Wann wir In zu Bereitschaft geben Hüetten und Holz, oder wie sust. Das ainen weg und fueg gehaben mag, Das lasz uns wiederumb zest und vorgeschriben wisszen. Daran beweist du uns ainen sundern dinst und wolgefallen. Gegeben zum Tothans an dem Eritag nag dem Suntag Oculi Anno Domini MCDXXV." E forrás értelmezéséhez: SALAMON 1885. 483-484. (magyar fordítással); GÖMÖRI-HAVAS 1891. 41., 46.; GEREVICH 1962. 374.; GEREVICH 1973/b. 248. (az utóbbi helyen az eredeti szöveg kissé pontatlan idézetével) 23 A Kapisztrán téren és a Fortuna u. 18. szám alatt, Bencze Zoltán és Altmann Júlia kutatásai során előkerült darabokról: VÉGH 1998. 37. és 379-380. k., 177. Kat.: 100.785-100.786. 224