Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Nagy Margit: Kora népvándorláskori sírleletek Budapest területéről = Grabfunde aus der frühen Völkerwanderungszeit im Gebiet von Budapest 95

NAGY MARGIT A TÁJOLÁS A Budafoki úti sír ÉNy-DK-i tájolása a szarmata temetőkben kivételesnek tartható É-D-i irány változata. A szarmata kori É-D-i tájolású „magányos" temetkezés szokása, Kulcsár Valéria megállapítása szerint, időben és földrajzilag általánosan elterjedt. A temetőkben ez a tájolás idővel fokozatosan gyakoribbá vált, amit valószínűleg a keletről betelepülők új hullámainak érkezése magyaráz. Az É-D-i többségű temetők a szarmata szállásterület északi határán jelentkeznek Isaszeg-Hévízgyörk-Hatvan vonalában. Kulcsár véleménye szerint ez a jelenség összefüggésben lehet a germán betelepülők megjelenésével.

181 A halom alatt eltemetett újhartyáni pajzsos-kardos lovas harcos ÉNy-DK-i tájolásban feküdt

182

. A Hajdúszoboszló-Bajcsy-Zsilinszky u. 60. alatt előkerült, teljes fegyverzetű 5. századi gepida harcos sírját ugyanebben az irányban ásták meg.

183 A hun korra biztosan keltezhető ÁrpásSzérűskert 1. sír tájolása szerint

184 az ÉNY-DK-i irányítás az 5. század első felében a római város felhagyott épületébe ásott magányos sír esetében is előfordult. Irina Zaszeckaja összeállítása szerint a tájolási adattal rendelkező dél-oroszországi és ukrajnai hun kori magányos sírok többségénél a halottat fejjel ÉNy-ra fektették.

185 Az eddig ismert férfisírok mellett most a Budafoki úti női temetkezést is a pannóniai 5. századi magányosan eltemetett ÉNyDK-i tájolásúak közé számíthatjuk. A Budafoki úti lelőhelytől északnyugatra, Gazdagréten feltárt 116 sírból álló 4-5. századi temetőben Zsidi Paula két, tájolás szempontjából és területileg is viszonylag elkülöníthető sírcsoportot regisztrált. Az ÉNy-DK-i irányítású I. csoport 53 sírból állt; ezt a csoportot az ásató a késő római helyi lakosság 4. század végi, 5. század eleji hagyatékának, a DNy-ÉK-i irányítású II. sírcsoportot az 5. század elején a Barbaricumból áttelepült, valószínűleg heterogén összetételű népesség temetőjének határozta meg.

186 A temetkezési szokások szempontjából a Budafoki sír esetében elsősorban az edénymellékletek fejhez és a lábakhoz helyezésének kérdését kell tárgyalnunk. A szarmaták általában egy edényt tettek a sírba; a több edény mellékelése rendhagyónak tartható.

187 A 181 KULCSÁR 1998.19-20, 2. kép. 182 BÓNA 1961.193-195. 183 ISTVÁNOVITS-M. NEPPER 2005. 46-47. 184 TOMKA 2001164-165. 185 ZASETSKAYA 1994.198-199, pril. 2. 186 ZSIDI 1987. 69. Kovács Péter a tájolásmódok közti különbséget figyelmen kívül hagyva, a két csoport között nem lát etnikai különbséget; véleménye szerint a II. csoportban a korábbi lakosság elszegényedett utódai temetkeztek. KOVÁCS 2004.143, 7. j. 187 KULCSÁR 1998. 67-69. Zalavár utcai sír edényével kapcsolatban megállapítottuk, hogy a fej mellett elhelyezett edénymelléklet a hun korban vált gyakorivá. Két edény mellékelésére több példát találunk. A keszthely-téglagyári 10 év körüli gyermek fejéhez piros festésű korsót, lábfejei elé nagyobb agyagedény darabját tették.

188 A CsongrádBerzsenyi utcai feldúlt 2. sírban (nő) a koponya mellett és a jobb felkarcsontnál talált edénytöredékek miatt két edény mellékeléséről szó lehet.

189 A RegölyPénzesdombon eltemetett aranyékszeres hölgy ivókészletét (sólyomfejes korsót és üvegpoharat) a feje mellé, kis kézzel formált agyagedényét a lábfejek elé állították.

190 Az árpás-szérűskerti ifjú sírjában a fejnél az italfélékhez szükséges edénykészletet (korsót, agyag- és üvegpoharat), a jobb alsó lábszárcsont mellett szarvasmarha csontot és a nyilvánvalóan ételféleséget tartalmazó bronzedényt találták.

191 A példák szerint a fejhez-lábhoz tett edénymelléklet az 5. század első felének népességénél valószínűleg nemcsak temetkezési szokás, hanem az átlagosnál kedvezőbb szociális helyzet jele. Végül a temetkezési szokásoknál kell megemlíteni azt a ritkán megfigyelhető jelenséget, hogy a Budafoki úti sírba, a fej bal oldala mellé (valószínűleg a koporsón kívül) egy lapos mészkövet helyeztek (14. kép 2). A LELETEK A Budafoki úti sír legjelentősebb tárgya a tófejekkel díszített, púposhátú csontfésű (5. kép 1; 16. kép 1), melynek párhuzamai nyomán Nagy Tibor a sír korát a provincia hun foglalás előtti időszakára, az 5. század első harmadában állapította meg.

192 Jaroslav Tejral a Közép-Duna-vidék kora népvándorláskori leleteinek rendszerezésekor Nagy Tibor keltezését megerősítve, a Budafoki úti sírt a D2 horizontba (410-425) sorolta.

193 A Budafoki úti fésű két szempontból érdemel figyelmet: egyrészt maga az a tény, hogy értékes, állatalakos díszű fésűket nemcsak fegyveres férfiakkal, hanem asszonyokkal is temettek. A jobb felkar alá helyezett fésű a sírba nyilvánvalóan nem viseleti összefüggésben, hanem használati tárgyként került.

194 Másrészt fésűnk készítője különleges formai újítást valósított meg: a germán területen korábban gyakori félkör alakú fogó és a lóprotomék összekapcsolását. 188 SCHMAUDER 2002. II. 34-35, Abb. 7. 189 PÁRDUCZ 1963.18, Abb. 3,1. 190 SCHMAUDER 2002. II, 58-60, Abb. 15. 191 TOMKA 2001.161-167, 3. kép. 192 NAGY 1973.187. 193 TEJRAL 1988. 249, 290, Abb. 16,12, Karte 1. 194 Használati tárgyként került a lébényi harcos sírjába is a tokos fésű, holott a fej alá helyezték. BÓNA 1993. 24, 21. kép. 110