Budapest Régiségei 39. (2005)

T. Láng Orsolya - Grynaeus András: Fa építőanyagok Aquincumban : régészeti és dendrokronológiai eredmények = Wooden constructing material in Aquincum : archaeological and dendrochronological results 89-109

FA ÉPÍTŐANYAGOK AQUINCUMBAN: RÉGÉSZETI ÉS DENDROKRONOLÓGIAI EREDMÉNYEK bárd pengeszélességének sem, készülhettek bármilyen szélesebb, baltaszerű eszközzel is.

28 ígéretesebbnek tűnik az a két ferde, 10, ill. 11 cm széles hasításnyom, amelyek szintén az un. Mozaik u.-i hídfőállás egyik cölöpjén látszanak (RF 3.2) (14.-15. képek). Elképzelhető, hogy ezek securistól származnak. Látható tehát, hogy azonos módszerrel alakították és hegyezték ki a cölöpöket, azonban nem sikerült olyan egyértelmű megmunkálási nyomot találni, amelyet egy bizonyos szerszámtípussal lehetne összefüggésbe hozni. Az alapanyagok és a szerszámok mellett sok epigráfiai (és régészeti) adattal rendelkezünk a mesterekre (fabri) vonatkozóan is. Kollégiumuknak, a collegium fabrum et centonariorumnak nemcsak története, székháza, és orgonája ismert,

29 de tagjainak sírkövei alapján tudjuk, hogy önálló kőfaragóműhelyük is volt.

30 A síremlékek a canabae nyugati részéről,

31 illetve a polgárváros un. keleti temetőjéből származnak.

32 Egy töredékes felirat alapján korábban feltételezték még a collegium dendrophorum jelenlétét is Aquincumban.

33 ÖSSZEFOGLALÁS, AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE A régészeti és dendrokronológiai adatok összevetése után érdemes közelebbről megvizsgálni a településkomplexumban felhasznált famaradványokat fajuk alapján is. A mellékelt táblázatok adatai alapján jól látszik (1.-5. táblázat) hogy az Aquincum környékén leggyakrabban felhasznált fafaj a tölgy kocsányos (26 db, 72%) vagy kocsánytalan (6 db, 16%) változata. Elvétve előfordult a feketefenyő (2 db, 6%) és a lucfenyő is (2 db, 6%) (16. kép). A tölgy (mindkét változata) a legelterjedtebb épületfa lehetett a római kori Pannoniában.

34 Az Aquincumi Múzeumban jelenleg hozzáférhető (leltározott) gerendák lenagyolására alkalmas ácsszerszámok (bárdok, fejszék) mérhető pengeszélesség adatai: Szerszám Leletári szám Lelőhely Pengeszélesség Ascia („kalapács") Ltsz.: 53. 544 Bp. III. Szél u. 23. 6 cm Ascia („kalapács") Ltsz.: 50. 114 Bp. III. Szél u. 23. 7 cm Securis (ácsbárd) Ltsz.: 20. 276 Bp„ III. Szél u. 23. 7,5 és 13,5 cm Ascia („kalapács") Ltsz.: 30. 265 Bp., III. Szél u. 23. 7 cm Securis (ácsbárd) Ltsz.: 30. 266 Bp, III. Gázgyár 17 cm Securis (ácsbárd) Ltsz.: 50. 110 Bp., III. Gázgyár 13 cm Fejsze Ltsz.: 32. 479 Bp, III. Gázgyár 7 cm 29 NAGY 1944.192-194. 30 A collegium fabrum et centonariorum sírköveiről és működéséről: NAGY 1937. 85-94, kőfaragóműhelyéhez: BURGER 1959. 9-26. 31 NÉMETH 1999b. nr. 73,108, 127. 32 Egy részük valószínűleg másodlagos felhasználásban: u.ott nr. 67, 68, 85, 101, és talán 131. Népszerűségét nemcsak az Aquincum környékén nyilván igen gyakori előfordulásának, hanem jó tulajdonságainak is köszönhette: id. Plinius szilárdsága miatt javasolja pl. tetőelemnek, és igen tartós lehetett föld- vagy akár víz alatti építkezéseknél is.

35 Vitruvius kikötői létesítményeknél pl. gáthoz, mólóhoz, rakparthoz javasolja alkalmazását

36 (ld. pl. Mozaik u.-i hídfőállás, Óbudai sziget, Hajógyári-öböl). A két tölgyféle (kocsányos tölgy {Quercus robur L.) és a kocsánytalan tölgy {Quercus petraea (Mattuscka) Lieblein.}) azonos éghajlatú területen nő, de eltérő élőhelyet kedvel.

37 A kocsányos változat a nedves területek jellegzetes fája, míg a kocsánytalan változat szárazságtűrő, így inkább a hegyvidéki területeken honos. Azaz, az objektumok készítéséhez felhasznált faanyag nem egyetlen helyről származik, nem csak egymás „közeli" fákat vágtak ki, a település tág környékéről szállítják a felhasználás helyszínére. A kutatás jelenlegi állása mellett még (!) nincs lehetőség arra, hogy a felhasználási szokásokon belül időbeli, vagy funkcióbeli különbségeket fedezzünk föl. A kutatások továbbfolytatásával, elegendő maradvány megvizsgálása után valószínűleg eldönthető lesz, hogy kezdetben csak a település szűk környékéről hozzák-e a fákat, vagy az építmény jellegétől függően keresik a legalkalmasabbnak vélt tölgyfélét, vállalva a távolabbi területről, a Budai-hegység belsejéből való szállítás feladatát. A tölggyel szemben a fenyőfélék felhasználása Aquincum környékén sokkal ritkább volt, nyilván gyér lokális előfordulásuk miatt. A magas hegyekben élő, könnyen megmunkálható, puhább, ám viszonylag nagy teherbírású lucfenyőt pl. gerendának, árbocnak javasolja Plinius,

38 föld alatt pedig akár vízvezeték-cső alapanyagként is haszA töredékes felirat a Gázgyár területéről származik. Az utolsó két sorban szereplő COL D collegium) d[endr(ophorum) co/] NTUL (it)-ra történő kiegészítéséhez: NAGY 1942. 563; illetve SZILÁGYI 1969. 74, 81. A követ megvizsgálva azonban úgy tűnik, hogy a COL betűk után következő ~ jel már az alatta következő sor N(ummum) szavához tartozik. A felirat adataihoz és feloldásához nyújtott segítségért Németh Margitnak tartozunk köszönettel. PLINIUS Nat.Hist III, 148, PRK 1990. 128. A viszonylag kevés számú, Pannoniára vonatkozó hasonló célú kutatás közül kiemelhetők a balácai villa famaradvány-vizsgálatai: a faanyag többsége itt is kocsányos tölgy volt: GRYNAEUS 2001. 197-202; GRYNAEUS 2002. 207-212. PLINIUS Nat Hist. XVI, 15, 36; XVI, 22; XVI, 218-219. VITRUVIUS V XII Éghajlati tényezőkhöz ld. 11. lábj. PLINIUS Nat.Hist., XVI, 18, 41-43; XVI, 19, 48; XVI, 76, 195; XVI, 81, 222; XVI, 82, 225. 95