Budapest Régiségei 39. (2005)

Tézer Zita: Szkíta kori tükrök a Kárpát-medencében = Scythian-period mirrors in the Carpathian basin 5-38

TÉZER ZITA A következőkben a ragadozó és a szarvas stíluselemzésére térnék ki, illetve azok minőségére szeretnék rávilágítani. A ragadozó ábrázolásokat elemezve, a következő szempontokat vettem figyelembe: hát-, fej-, farok-, lábkidolgozás, fül, szem, száj jelzése. A fentiek alapján a pókafalvi darab macska-féle ragadozója leginkább az Elga darab állatalakjára hasonlít (9. kép 4e, 8. kép 4a). Jellemzőjük a ragadozó egyenes háta, a fej stilizált ábrázolása. Nincs jelezve a szem, a fül; a fej lehorgasztott, egyszerű, sematikus, a hasi része íves, a mellső és hátsó lábak fedésben vannak, aránytalanul hosszúak, suták, a farok tömzsi, elnagyolt és nem válik el a testtől. A fenti kettőhöz hasonló az Olbia 3634. sz. (9. kép 5b) és a szécsényi darab (8. kép le). Ez utóbbinál azonban a farok szépen kidolgozott, és elválik a testtől, továbbá szemábrázolás is megfigyelhető rajta. A farok ilyen kidolgozása leginkább a makkfalvival mutat kapcsolatot (8. kép la). A makkfalvinál azonban a fejen láthatunk fület. A hát ezen a darabon egyenes, a hasának alsó része ívelt, az elülső és hátsó lábak sután hosszúak. Összességében viszont nagyon jól kidolgozott munkának tarthatjuk. Hasonló hozzá az Olbia 3327. sz. (8. kép 2d), de annak farokkiképzése eltérő, kurtább, a füle viszont hosszabb. A Miskolc-dudujkai, a Debrecen környéki és a pilinyi darab szintén jól kidolgozott. A debreceni és a miskolci állat háta egyenes - a kettő közötti különbség csak a debreceni ragadozó lehorgasztott feje -, szemben a pilinyivel, amelyiknél jelzik a mart és a fart. A fej azonban igen hasonló, látható rajta a fül, a szem, és megfigyelhető a szájlekötés. A pilinyi darab lába jóval tömzsibb a debreceninél és a miskolcinál, másrészt a mellső lábai élesebben hajlanak, félig felkelő pozícióban, szemben a másik ragadozóval. A farok íve is jobban elválik a testtől - mint a miskolci és a debreceni darabnál -, hosszabb, szépen ívelten kunkorodik, és kevésbé zömök. Ezek alapján elképzelhető, hogy a debreceni és a miskolci ragadozót a pilinyi darabról másolták. A szájlekötés a Bratysevo IV sz. sírjának ragadozóján is megfigyelhető (9. kép 2a). Ennek legközelebbi párhuzama azonban a mariupoljei darab (8. kép 4b). Mindkettőt hoszszú, felkunkorodó, átfúrt farokkal ábrázolták. A bratysevoi azonban zömökebb, füle kisebb, de ugyanúgy, mint a Mariupolje körzeti ragadozónál, kiemelkedik a hát vonalából. A hátnál kivehető a far kidomborodó ábrázolása. Az oláhzsákodi a fentieknél gyengébb kidolgozású, kicsi és tömzsi, a farok nem válik el a testtől, a kunkorodást pedig átlyukasztással jelezték. Ugyanezt az eljárást végezték a pjatigorski (9. kép 5a), a romnyi (8. kép 5a),

m a mingecauri (8. kép 5d),

li2 a krimgireevskajai (8. kép 3a), a mariupoljei darabon (8. kép 4b),

m az Annovka 26. sz. kurgán (8. kép 5b) és a bratysevoi IV sz. sír tükrén (9. kép 2a). A Romnyból előkerült darab átlyukasztása miatt gyűrűsnek tűnik, ezt tovább fokozzák a fül és a mancs gyűrűben való végződésével (8. kép 5a). Az oláhzsákodi ragadozó háta egyenes, feje zömök, a fül jelezve van, a lábak rövidek és tömzsik (9. kép 4d). Az elülső és hátsó lábak között a has rosszul kidolgozott, olyan látványt nyújt, mintha el akarna dőlni az állat. Talán helyi készítésűnek tarthatjuk és a későbbi szkíta korszakra datálhatjuk. A Muhi-kocsmadombi (9. kép 4c) a pilinyi tükörhöz hasonló (8. kép lb), de a háta egyenes, füle, szája jelezve van, a lábai hosszúak, a farok elválik a testtől, de a kunkorodást lyukasztással jelezték. Füle előrecsapott, és a háttal egyvonalban helyezkedik el. Szarvas ábrázolásánál a következő szempontokat vettem alapul: agancs, farok, fül, szem, száj, „leroskadó" lábak, és a közte levő átlyukasztás nemléte, léte, formája. A pókafalvi darab agancsát négy egymás mellé helyezett gyűrűs kidomborodás jelzi (9. kép 4e). Hasonló a szerencsi (9. kép 4b), krasnodari (9. kép 5d), a pjatigorski (9. kép 5a), az Olbia 3634. sz. és 4243. sz. (9. kép 5b és 9. kép lb) és a taman'-i (9. kép 5c) példányon. Ez utóbbi kettő feltehetőleg egy műhely terméke, noha az olbiai kevésbé kidolgozott. A krasnodari tükör szarvasa e kettő tökéletesített változata, megmunkálása azonban szögletesebb, de jól látszik a hátracsapott fül, a szem és az orr. A lábait maga alá húzva ülő pozícióban látjuk az oláhzsákodi, a pókafalvi és a válaszúti szarvashoz hasonlóan. A szerencsi példánynál a szarvas sima, díszítetlen talpazaton áll, amely a taman'-i és a válaszúti darabnál figyelhető meg. Ez utóbbinak nyele azonban eltérő, és nem macska-féle ragadozóban, hanem kosfejben végződik. A legközelebbi párhuzama mégis inkább a taman'-i darab, így a kettő valószínűleg egy műhely terméke. A szarvasagancs másik fajta ábrázolása a válaszúti példányon ismerhető fel (9. kép la). Itt az agancs realisztikusabb, hátrafekvő. Ez utóbbi nagyon jó munka. Ehhez hasonló az Olbia 3635. sz. (9. kép lc).

m A farok a pókafalvi darabon rövid, kurta, kidombo141 MINNS 1913.178. 73. kép 142 HALILOV 1971. 183-187; IL'INSKAJA-TERENOZKIN 1983. 26. 50/1. kép 143 SKUDNOVA 1962. 12. 6. kép 144 BONDAR 1955. 72. 9a kép; SKUDNOVA 1962.13. 9. kép 18