Budapest Régiségei 39. (2005)

Tézer Zita: Szkíta kori tükrök a Kárpát-medencében = Scythian-period mirrors in the Carpathian basin 5-38

TÉZER ZITA és Bug folyásán felfelé (Smela, zturovka - 9. kép 2b-c, Guljaj-gorod - 10. kép 3d), keletebbre a Volga és Urál folyón északnak (Bis-Oba - 8. kép 2a, Orsk - 8. kép 5c, Ulan-Erge - 10. kép 3b, Elga - 8. kép 4a) és a Ciszkaukázus irányába (Krasnodar - 9. kép 5d). Ma már úgy vélik a régészek, hogy az egyes szkíta típusú nyeles tükröket görögök lakta területen készítették el a bennszülöttek kívánsága szerint, de hamarosan elsajátították a gyártási technikát, és helyi műhelyekben állították elő azokat. Ezt bizonyítják a kezdetlegesnek mondható Kr. e. 6. századra datálható tükrök, mint például a Zurovka 255. sz. vagy 447. sz. kurgánból származó példány (9. kép 2b-c). A nyeles tükör három részre tagolódik, a nyél felső részéből, a nyéltörzsből és a nyélvégződésből. A nyél lehet díszítetlen, vagy díszített. A legegyszerűbb díszítés a nyél törzsének bordázattal való kiemelése, illetve a nyél végződésének csigavonalas mintázata. Továbbfejlesztett változata a nyél végének macska-féle ragadozóval, vagy kossal való díszítése, illetve a nyél felső részének szarvassal való csatlakozása. A nyélvégződés díszítése - elsősorban állatalakokkal - viszonylag gyakori, az állatstílusú művészetnek megfelelően többnyire ragadozót jelenítettek meg rajta. Az állat azonosítása korábban vita tárgyát képezte - farkasnak vagy lónak, később párducnak tartották. A Muhi-kocsmadombi tükör állatábrázolásánál például az orr körül, a száj felett egy mély bevágás látható, amely az állat fejét körülfogja, mintha lekötötték volna a száját (9. kép 4c), emiatt Téglás Gábor szerint pusztai lovat láthatunk a tükör nyelén.

106 Keményffy Béla viszont inkább vadászó gepárdot feltételezett, mint farkast vagy lovat. A láb túl hosszú, a fülek konyultak, az orr és a fej széles tömpesége, illetve a farok macskafajokra jellemző felkunkorodása inkább gepárdra emlékeztet. A farkasnak nincs széles feje, füle elálló, farka lompos, de nem kunkorodó. Néprajzi párhuzama az ázsiai gepárdvadászat, ahol a gepárdot pórázon vitték vadászni. Legkorábbi példája ennek a macska-féle ragadozónak Kr. e. 7. századból az iráni Kurdisztán területéről előkerült ziwiyahi kincs állatábrázolásain vehető ki, amely a szkíták jelenlétét bizonyítja ezen a területen, illetve alátámasztaná azt az elméletet, mely szerint a Fekete-tengertől északra fekvő térségbe a szkíták már az állatstílusú művészet kialakult formáját vitték magukkal. Ez az állat jelenik meg a Kr. e. 7-6. század fordulójára keltezett kelermesi tükör aranyborítású oldalán, amely a macska-féle ragadozó mellett más fontos asszír-babiloni elemet is hordoz, mint például az 106 TÉGLÁS 1888. 185. 16 egymással szembeforduló oroszlánok ábrázolását. A kelermesi tükröt emiatt többen szkíta fejedelmek szolgálatába állított asszír mesteremberek művének tekintik. Hasonló állatalakokat ismerünk a Kul obai lemez dombormű ábrázolásán, továbbá kereszt alakú lemezeken, kantárdíszeken, pajzsdíszeken. Az állat egy másik variációja a Kubán vidékről, a Kr. e. 7. század végéről származó csont kantárdísz párduc alakja. A korong kör alakjában összegömbölyödő, gyűrűs mancsú és farokvégződésű állatalakot faragtak ki reliefszerűen.

107 Ennek legszebb, legjobban kidolgozott példánya azonban az archaikus kori kelermesi ragadozó, mancsain és farkán összegömbölyödött párducalakok sorával, amely a kostromskajai aranyszarvassal mutat hasonlóságot. Mindkettő visszavezethető az ősi famegmunkálás technikájára, a nagy, sima, élben végződő felületekkel való alakképzés alapján. Később, a Kr. e. 5^4. századból a szibériai szaka kultúrában egy arany, áttört domborműves rátétdíszen ismétlődik a macska-féle ragadozó összetekeredő ábrázolása.

108 A hosszan elnyúló, ruganyos testű állat feje a farkat érinti, a farok és a mancs az állat törzséhez préselődik, a mancs és a farok köröcskékben végződnek. Ezek az összegömbölyödő állatalakok igen elterjedtek voltak Szibéria és a Fekete-tenger környékén, találkozunk velük a szarmata törzsek területén az észak-kaukázusi Majkop-körzet tükrén (8. kép 3b).

m Előzményük a ragadozó naturálisabb, például a szkíta típusú tükrön való ábrázolásai. A pilinyi tükör nyelének végén a macskaragadozó első variációja látható (8. kép lb). Az állat mind a négy lába keskeny talapzaton áll, két-két egymás melletti lába egy tagot képez, fején felül hegyes búb a fül, szája kezdetét feje közepe táján vízszintes mélyedés jelzi. Teste nyúlánk, felülete sima és tagolatlan. Hosszú tömör, lecsüngő farka épphogy elválik a testtől, vége felfelé kunkorodik körben, amely inkább lekötözött farkú lóra, vagy öszvérre emlékeztet. Feje hosszúkás, orra nyúlánk, csúcsosodó, a törzse karcsú, a tompora íves, domború. Érdekessége az ábrázolásnak, hogy van elülső és hátsó nézete. Az első oldala erősebben domborodik, a másik laposabb. A tükör nyelén való egyedüli ragadozó állat ábrázolása a makkfalvi, szécsényi és pilinyi tükrön látható. Ez a macska-féle ragadozó maradt meg a Miskolc-dudujkai (8. kép 4d), a Debrecen környéki (8. kép 4c), az Elga-preobrazenkai 1. sz. kurgán (8. kép 4a)

m és Mariupolje körzetből előkerült pél107 SZABÓ 1985.18. 108 SZABÓ 1985. 31. 109 SMIRNOV 1964. 372. 81/4. kép 1,0 SMIRNOV 1964. 364. 72/15. kép