Budapest Régiségei 39. (2005)

Daróczi-Szabó Márta: Római kutyatemetkezés Aquincumból = Roman dog burial of Aquincum 129-135

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXIX. 2005. DARÓCZI-SZABÓ MÁRTA RÓMAI KUTYATEMETKEZÉS AQUINCUMBÓL 2003. április és június között az Auchan Óbuda építkezését megelőző leletmentés folyt az aquincumi polgárváros délkeleti előterében, Dr. Zsidi Paula és Lassányi Gábor vezetésével. A római kori emlékek közül került elő az a teljes kutyacsontváz, amelyről jelen írás szól. A tárgyalt állat váza (amely szinte teljesen épen maradt meg) az E szelvény 159-es gödör más leletet nem tartalmazó betöltésében feküdt. Ebben a szelvényben egy több méter széles árokrendszer húzódott, amelyet a 2. század másodig felétől folyamatosan töltöttek fel polgárvárosi szeméttel. A kutyaváz ezen árokrendszer mellett feküdt. A beásási gödröt fedő rétegek, 2-3. századra datálhatóak, így az állat korát a feltárók az 1-2. századra keltezik. Az EGYED LEÍRÁSA A kutya kan.

1 (A csontok méreteit Id. a függelékben.) Magas korát (legalább tíz éves) nemcsak a nagymértékben kopott fogak mutatják, hanem a néhány csigolyatesten megfigyelhető, feltehetőleg izületi gyulladás okozta csontkinövés, amelyek megjelenési valószínűsége az életkor előrehaladtával egyre nő. Feltehetőleg a szervezet egészére kiterjedő gyulladás miatt nőtt hozzá a szárkapocscsont egy része a sípcsontokhoz is. E két ok (érett kor és betegség) a magyarázat arra is, hogy a felső fogsor számos foga hiányzik, (ld. incisivusok, mindkét első premoláris, a bal caninus és a jobb második premoláris) még az alveolusok is benőttek. A magas életkor és a betegségének látható nyomai arra utalnak, hogy természetes módon elpusztult, megbecsült házikedvencről van szó. Ezt mutatja az is, hogy a tetemet gondosan elföldelték. Marmagassága

2 a hosszúcsontok alapján 58 cm. Ezzel az értékkel a közepes méretű kutyák közé tartozik, bár azok között viszonylag nagynak 1 A nem meghatározását a péniszcsont egyértelművé teszi. 2 KOUDELKA 1885.127-153. számít. (Viszonyításul, a mai német juhászkutyák átlagos marmagassága 57-62 cm) (A mai és egyéb római kutyákkal való összehasonlítását ld. 1. ábra). ÉRTÉKELÉS Állattani szempontból a kutyák fajtájának meghatározása lenne a legérdekesebb feladat, azonban ez a legnehezebb. A tudatos emberi beavatkozások hatására viszonylag hamar kialakulnak új kutyafajták, de óvakodni kell attól, hogy a jelenlegieket egy az egyben visszavetítsük a római korba. Ettől függetlenül, a rómaiaknál már számolhatunk számos kutyafajtával. Ekkor jelennek meg az agarak, a tacskók és egyéb ölebek is.

3 Ezek azonban aligha a mai fajták közvetlen ősei. A tisztánlátást nehezíti a különböző alakok egymással keveredésének lehetősége is. A legtöbb ismeretünk a római ebekről Tác-Gorsium lelőhelyről származik.

4 Innen ugyanis több tucat teljes, vagy részleges kutyaváz került elő, amelyek szép keresztmetszetét adják a kor állatainak. Bökönyi az ottani ebeket négy csoportba sorolja be a koponyák és a hosszúcsontok alapján. Az első csoportjába az ölebek, a másodikba a nagyobb tacskó méretű állatok, a harmadik, legtöbb egyedet számláló csoportba a méretben a mai foxterrier és a németjuhászok közé eső kutyák, míg a negyedikbe az agárszerű ebek tartoznak. Az aquincumi kutya jellegzetességei alapján a harmadik, legnépesebb csoportba sorolható. Amint az ábrán is látható, az idáig vizsgált római leletanyagokban ritkán kerülnek elő a szélsőségesen kicsi vagy nagy méretű állatok. Ez nem is meglepő, hiszen az ilyen extrém termetű állatok létüket a modern idők kutyatenyésztőinek köszönhetik. A római kutya nemcsak a korszaka, de a mai kutyák leggyakoribb marmagassági mérettartományába is beletartozik. 3 BÖKÖNYI 1974. 320-323. 4 BÖKÖNYI 1984. 129