Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Csippán Péter: 13-14. századi állatcsontleletek a budai Szt. György tér délnyugati részéről 201-206

13-14. SZÁZADI ÁLLATCSONTLELETEK A BUDAI SZT. GYÖRGY TÉR DÉLNYUGATI RÉSZÉRŐL FELDOLGOZÁSRA, MEGMUNKÁLÁSRA UTALÓ JELEK Számos állatcsonton a korabeli feldolgozásra utaló, vágás, vagy hasításnyomok voltak felismerhetőek. Ezek feldolgozásra utaló fontos információkat tartalmazhat, hiszen egy városi településen, a háztartás hulladékában nagy valószínűséggel nem találkozhatunk teljes vázakkal. A mészárosoktól, akik az állat elsődleges darabolását végezték

10

, aligha került a teljes állat a háztartásba. Az előkerült leletanyag csak a háztartáson belüli, ténylegesen elfogyasztott haszonállatokat és nem a teljes állatállományt tükrözi.

11 Megmunkálásra utaló jelek egyedül egy, a DK-i gödörből előkerült szarulemezen találhatóak, melyet a szarvcsapról eltávolítva kinyújtottak, majd vélhetően valamilyen borításként használtak. Ezt bizonyítja a szarulapon látható, a felerősítésre szolgáló, apró fúrt lyuk is. (1. kép) PATHOLÓGIÁS ELVÁLTOZÁSOK A LELETANYAGOKBAN A DK-i gödör anyagában megtalált, ~ 40 cm marmagasságú kutya (Canis familiáris L.), majdnem teljes váza, a tuberculosis csontokon megfigyelhető jeleit mutatta.

12 (2-3. kép) A 2. és 3. számú képeken látható kutya több csigolyáján és bordáján észlelhetőek a tuberculosis tünetei. A csigolyákon megfigyelhető szivacsosodás, illetve torzulás a tuberculosis okozta elváltozásnak tekinthető. Szintén erre utal a bordákon mutatkozó gümők kialakulása is. Mivel városban élt állatról van szó, elképzelhető, hogy emberi gümőkórral (Mycobacterium tuberculosis) fertőződhetett az egyed. Húsevőkben a M. tuberculosis fertőzés általában generális folyamat, ezért a csontokra is kiterjedhetett.

13 Ezenkívül gyógyult törések voltak megfigyelhetőek néhány állat hosszúcsontján. Talán a legérdekesebb, az a callussal és diszlokációval gyógyult törés (4.kép),

u amely egy, az ÉK-i gödörből előkerült macska (Felis domestica Briss.) combcsontjának distalis részén észlelhető. Az állat végtagja ezáltal megrövidült, így valószínűleg sántított. Azonban a gyógyulás mindenképp a trauma túlélését bizonyírja. ÖSSZEFOGLALÁS A Királyi Istálló területén végzett ásatások során több Árpád-kori objektum került feltárásra. Ezek közül két, egymással szomszédos telken elhelyezkedő gödör állatcsontanyagát vizsgáltam. Összesen 1512 db csonttöredék került feldolgozásra. Mivel a korai zsidónegyed határait pontosan nem ismerjük, elképzelhetőnek tűnt, hogy a feltárt gödrök területe is beletartozott. Felmerült a kérdés, hogy meg lehete állapítani a telkek tulajdonosainak vallási hovatartozását, a gödrökben talált állatcsontok alapján. A két gödör állatcsontanyagában mindkét esetben legnagyobb töredékszámmal a szarvasmarha (Bos Taurus L.) fordult elő. Emellett a sertés (Sus scrofa dorn. L.) a kiskérődzők, valamint a házimadarak fogyasztása is jelentős volt. A csonttöredékek között kevés számú hal és vadállat maradvány is megfigyelhető volt. A csontanyag értékelése során több, a korabeli feldolgozásra, megmunkálásra utaló darabolásnyom, valamint néhány pathológiás elváltozás is megfigyelhető volt. Legkiemelkedőbb ezek közül egy kutya (Canis familiáris L.) bordáin és csigolyáin megfigyelhető elváltozás, amelyek az állat Tuberculosis fertőzését bizonyítják. Összegzésképpen megállapítható, hogy mindkét gödör állatcsontanyaga az Árpád-korra általánosan jellemző, városi állattartás képét mutatja. A sertéscsontok nagy száma arra utal, hogy a leletanyag a zsidó vallás húsfogyasztási tilalmával nem hozható kapcsolatba. Ezért az az elképzelés miszerint a gödrök a zsidó lakossághoz köthetőek lennének, az archeozoológiai feldolgozás alapján kizárható. BARTOSIEWICZ László: A középkori város állatai (egyetemi E BAKER-BROTHWEIX 1980. 77. előadás-jegyzet) B VARGA-TUBOLY-MÉSZÁROS 1999. 33. VÖRÖS 1988. 255. " TASNÁDI-KUBACSKA 1960. 93. 203