Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére
Gyöngyössy Márton: A Tárnok utcai aranyforintlelet 93-106
BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXVIII. 2004. GYÖNGYÖSSY MÁRTON A TÁRNOK UTCAI ARANYFORINTLELET A háború után az elpusztult Esterházy Palota térségében több régészeti kutatásra is sor került 1961-1970 között. 1967-ben Zolnay László ásatásán a Tárnok utca 11. szám alatti telken, egy eredetileg talán 13. századi eredetű, ám a 15. századig legalább kétszer átépített háznak a padlója alatt elrejtett és világháborús lövedék becsapódása miatt szétszóródott éremkincsre bukkantak. Az épület hajdani földszinti, későbbi pinceszintjének sarkánál meglelt tizennégy darab aranyforint elrejtését az ásató régész a Zsigmond kori zavarokkal hozta összefüggésbe. 1 A Tárnok utca ezen szakaszát a középkorban „Boltosok utcájának' vagy „Fűszeresek sorának' nevezték, mivel a területen fűszer-, pipere- és gyógyáru boltok váltogatták egymást: „Kétségtelenül a középkori Boltosok-utcája volt Budavárának legmozgalmasabb utcája, egyik oldala merő bolt, a másik bódé és kofa-árushely, csupa boltos és kereskedő lakik itt, de annak a törzsökös budai polgárságnak jórésze is, amelyik esküdtek és bírák képében a városhatalmat birtokolta." (Pataki Vidor) 1 A lelet tizennégy magyar aranyforintból áll: közülük egy Anjou Mária királynő (1382-1387), a többi tizenhárom darab pedig Luxemburgi Zsigmond király (1387-1437) vereté. Az aranypénzek verde szerinti megoszlása is érdekes - korábbi tudásunk szerint - kettőt Körmöcbányán, egyet Budán, tizenegy darabot pedig az erdélyi Aranyosbányán (Offenbánya) vertek. Az offenbányai veretek esetében azonban éppen a Tárnok utcai lelet a kibocsátó verde meghatározásához új szempontokkal szolgálhat. Tipológia szempontjából érdekes, hogy Mária királynőtől csak korábbi aranyforint-típusa (CNH II. 112.), Zsigmond első típusából (CNH II. 118) két példány, másodikból (CNH II. 119.) viszont * Ezúton szeretnék köszönetet mondani az Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért Kuratóriumának kutatásaimhoz a Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíj biztosításáért, amely nélkül jelen tanulmány sem jöhetett volna létre. 1 ZOLNAY 1973. 253. 2 PATAKY 1950. 249-251. tizenegy darab képviseltette magát. Utóbbi csoport esetében feltűnő, hogy csak egyféle, egyébként korai - és Offenbányának tulajdonított - verdejegy (m - O) jelenik meg a pénzeken. Mária királynő aranyforintjai (CNH II. 111 és 112.) - Nagy Lajos (1342-1382) utolsó aranyforintjaival együtt - a középkori magyar aranyforintok harmadik típusába sorolhatók: az előlapon hasított pajzsban az Anjou liliomokat és a vágásokat láthatjuk, a veretek hátoldalára a lovagi eszmét megtestesítő és nemzeti szentnek tekinthető Szent László alakja került. A szent király jobbjában alabárdot vagy harci szekercét tart, baljában pedig országalmát. A szent alakja mellé kétoldalt verték a verdejegyeket (illetve később a verde- és mesterjegyeket). Az előlapi körirat teljes szövege gyöngykör és vonalkor között mindig kereszttel kezdődik: Maria dei gratia regina Ungarie, azaz Mária, Isten kegyelméből Magyarország királynője vagy Mariae dei gratia regináé Ungariae, azaz Máriáé, Isten kegyelméből Magyarország királynőjéé (tudniillik a pénz). A hátoldalon két gyöngykor vagy gyöngy- és vonalkor között: Sanctus Ladislaus rex azaz Szent László király. Zsigmond király aranyforintjai a középkori magyar aranyforintok negyedik típusába tartoznak, lényegében ezt a típust (négyeit „címeres" aranyforint) verték egészen Hunyadi Mátyás pénzreformjáig, amikor az előlapi címerkép helyére Szűz Mária, Magyarország védasszonya került („madonnas" aranyforint). Zsigmond aranyforintjainak előlapjára a király címerének megfelelően a vésnökök tehát egy négyeit címerpajzsot alkottak, melynek első és negyedik mezejében a vágások, a második és harmadik mezejében a CNH II. 118. esetében a brandenburgi sas, a CNH II. 119. esetében a cseh oroszlán látható. Az előlapi körirat teljes szövege két gyöngykör között szinte kivétel nélkül mindig kereszttel kezdődik: Sigismundi dei gratia regis Ungarie azaz Zsigmondé, Isten kegyelméből Magyarország királyáé (tudniillik a pénz). A hátoldalon gyöngy- és vonalkor között: Sanctus Ladislaus rex azaz Szent László király. 93