Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére
Nagy Margit: Két késő római kori fegyveres sír az aquincumi canabae nyugati szélén 231-315
NAGY MARGIT niellóberakásos asztragalosz minta látható; ez a díszítés a Pröttel 2B típusú, a 4. század első felében készült fibulát egyedi ötvösmunkává teszi. 229 A megvastagított karikájú, a karikán messze túlnyúló tüskéjű kis aranycsat az 5. század első évtizedeinek ismert típusa (pl. a lébényi sír kis ezüstcsatja 230 ). (Ld. Függelék és 38. kép 1-3.) A keleti csöves szíjvégeket többféle célra készítették. A gradeskai készlet, bár rablott sírból került elő, feltehetően lószerszámhoz tartozott. A keresi 1891. évi lelet lószerszám meghatározása nem vitatható. A keresi Meszakszudi lelet arany szíjvégeit és a jászalsószentgyörgyi ezüst példányokat lábbeli szíjakra szerelték, míg a gerlachsheimi keskeny szíjvégek és a madarasi négyzetes bronz példány az övszíj végét díszítette. A muszljumovói ezüst példányok szíj felőli végénél a csattövis számára megfelelő méretű áttörést vágtak ki, melybe a tövis bele is rozsdásodott (35. kép 1). Ez esetben a szíj zárását úgy kell elképzelni, hogy a csattövisen nem a szíj kivágását, hanem magát a lyukkal ellátott szíjvéget bujtatták át; a szíjvég tehát egyben lyukvédőként is szolgált. Hasonló záródás rekonstruálható a lucsisztojei 168. sír derékövénél. 231 A hosszú, lefelé keskenyedő szíjvégek övszíjhoz (Lorch/'Lauriacum, Csákvár 46. sír) és lábbeli szíjakhoz (Szinyjavka, Lucsisztoje 88. és 100. sír) egyaránt tartozhattak. A felsorolt esetekben a szíjvégek formai változatai nem mutatnak összefüggést a funkcióval. A nagy méretű, az oldalak közel 1:1 arányú példányait viszont mindig az övcsattal együtt használták. Az észak-galliai germán katonai arisztokrácia garnitúrái közül ide tartozik a Bullinger által idézett vermandi propellerveretes öv, melynél az öv keleti típusú, alsó szélén asztragalosz mintás, napszimbólumokkal díszített csöves szíj véggel zárult 232 (29. kép 1). A Vermand III/321. és a III/ 397. sír 233 229 PRÖTTEL 1988. 353-354, Abb. 2, B3 típus. A „budai" fibulánál lényegesen kisebb méretű silistrai aranyfibula (súlya 44,61 gr) gerincén és lábán niellós háromszögek arany rombuszsort kereteznek: ATANASOV 2001. 133, Kat. 3.21. Az asztragalosz minta, tudomásom szerint, a „budai" példányon kívül római típusú fibulán nem fordult elő. Az Észak és a Duna vidék művészetének kapcsolatára utalhat, hogy a korai Nydam stílusban az öntött asztragalosz mintát az északi germán fibulák kengyelének gerincén, illetve a négyszögletes fejlapok keretezőmintáján találjuk: HASELOEF 1981. 54-58, Taf. 10-11. 230 PUSZTAI 1966. 105, 6. ábra 3 A hosszú tövisű csatot szíjbujtató karikának írta le, Bóna is a kardszerelék részeként ismertette: BONA 1993. 22, 19. kép. A hosszú tövisű csat két példányban került elő Lauriacumból, 5. század közepi gazdag nő sírjából: KLOIBER 1957. LI, 10-11. 231 AJBABIN 2002. 37-38, risz. 3,1-3; KHAIREDINOVA 2003. 130-131, risz. 2.1 és 5.4. 232 Ld. 2. lista! m Ld. 2. lista! niellós övcsatjait téglalap alakú, „keleti arányú" szíjvégekkel párosították. A misery-i kardos sír niellódíszes övcsatjával együtt állatalakokkal díszített 1 : 1 arányú csöves szíjvég került elő. 234 Az észak-galliai fegyveres sírok közül a V-alakú díszítés kapcsán már említett vieuxville-i sírleletben a díszes Kerbschnitt-díszű garnitúra mellett egy kisebb ezüst csat-szíjvég készlet is volt. A szíj felőli oldalon két szöggel ellátott, formailag a keleti csoporthoz közel álló csöves szíjvég és a vésett díszű ezüstcsat azonos stílusban készült a korongos függesztőveretekkel és a spátha koptatójával (29. kép 2-4). A 5. század eleji érmekkel eltemetett vieuxville-i férfi felszereléséhez négy különféle méretű csat tartozott; az ezüsttárgyak, a csöves szíjvéggel együtt, a fegyveröv tartozékai lehettek. 235 A kubeji arany szíjvégek a tőr szíjával kerültek a sírba (ld. 2. lista 26). A keleti típusú csöves aljú szíjvégek elterjedésének és funkcióinak áttekintése után visszatérve a Bécsi úti 2. sír ezüst szíjvégeihez, megállapíthatjuk, hogy azok a típus egyik alcsoportjához tartoznak, melyet a csöves alj rovátkolt díszítése jellemez (35. kép 17). A keleti szíjvégek lelőhelyeinek gyűjtése közben csak négy olyan esetet találtam, ahol egy sírban vagy leletegyüttesben 3 db-nál több szíjvég lett volna: ilyen az aquincumi Bécsi úti kardos temetkezés, a hîrçovai Valerianus-sír (35. kép 16), a Kercs-Goszpitalnaja ulica 1904. június 24-i kripta 236 (36. kép 14) és a kubeji sír (36. kép 15, 17). A négy esetből kettőnél (Aquincum és Hîrçova) a szíjvégek alsó széle rovátkolt díszű. A rovátkolt aljú szíjvégek további példányai: a berkasovói lelet ezüst szíjvége (35. kép 15), a vireux-molhaini nyitott oldalú szíjvég (35. kép 18) és egy rekeszes díszű ezüst példány a Volgán túli területről, a Szamara folyó melletti fjodorovkai harcossírból (36. kép 21); az utóbbi síregyüttes hunkori keltezése azonban vitatható. A berkasovói és a vireux-i példányok viseleti szerepére nincs közvetlen adat. A szíjvégek aljának párhuzamos vonalakkal való tagolása feltehetően a nyugati típusú széles öweretek és szíjvégek asztragalosz mintáinak utánzata, amint ez a hír§ovai szíjvégeknél látható (35. kép 16). Az asztragaloszdísz az I. Valentinianus kori katonai övgarnitúrák csöves szíjvégein vált gyakorivá; a 234 WERNER 1960. Taf. 82-83; BÖHME 1974. Taf. 128, 2. 235 WERNER 1960. 363-374; BÖHME 1974. 82-83, Taf. 110,34,16; Taf. ULI. 236 A keresi 1904-es leletek két, kincskeresőktől feldúlt gazdag sírból valók: ZASZETSZKAJA 1979. 8-9, risz. 65-67; DAMM 1988. 99-100, Abb. 24-27; I GoTi 116-117,124, Fig. IL 1,10, 26. 256
