Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére
Nagy Margit: Két késő római kori fegyveres sír az aquincumi canabae nyugati szélén 231-315
KÉT KÉSŐ RÓMAI KORI FEGYVERES SÍR AZ AQUINCUMI CANABAE NYUGATI SZÉLÉN nak temetésénél 173 (22. kép 3-4). Sajnos, a töredékes állapotú Bécsi úti kardnak sem a hosszára, sem a legnagyobb szélességére vonatkozóan nincs biztos adatunk. Hossza hozzávetőlegesen 95-98 cm; a penge legnagyobb mérhető szélessége 4,7 cm. A markolatot töredékekből kellett összeállítani; a markolattő nem maradt meg; keresztvasra utaló darab nem került elő. A markolatvég lemezének formája, a markolat fémborításának és a tok bemeneti pánttöredékének ívéből vércsatornás pengére lehet következtetni. 174 A kard, a penge szélessége szerint, éppen beilleszthető a Mechthild Schulze-Dörrlamm által megállapított, a 3. század második felétől - a 4. század második feléig keltezhető kategóriába. 175 A 4,5-6 cm széles pengéjű kardok a Rajna vidéken csak szórványosan, az Elba, az Odera és a Visztula felső vidékén, nagyjából a Przeworsk kultúra területén viszont jelentős számban megtalálhatók. 176 A Bécsi úti kard markolatának végét három bronzszöggel felerősített, bronz- és ezüstlemezekből álló tok alkotja (16. kép la, 21. kép 1-2). A 3. század második felének pompás díszkardján, a silistrain hasonló dísz látható: a markolat végét ovális, aranylemez borítású ezüstlemez zárja le, melyre három kerek, gyöngydrót keretezésű féldrágakövet foglaltak be; a közöket filigránminták borítják. 177 A silistrai kard markolatvége azonban csak egyetlen lemezben, míg a Bécsi úti kard markolata két lemezből álló, csónakszerű tokban végződik. A Bécsi útihoz hasonló, a gunckemmingeni koptatok módjára a markolat fájához szögekkel rögzített tok 178 igen ritkán fordul elő. Az Al-Duna 173 MÜLLER 1976. 50, 60-61, 8. kép. 174 Vércsatornás kardpengéket az újhartyáni magányos sírból BÓNA 1961,198, 2. kép 1 és a tiszadob-szigeti 34. sírból említhetünk: ISTVÁNOVITS 1993. 110, 1, 4. Összehasonlító táblázat a barbarikumi kardokról VADAY-DOMBORÓCZKY 2001 91. 175 SCHULZE-DÖRRLAMM 1985. 542, Tab 1. A Bécsi úti kard méret szempontjából az 5. század első felének viszonylag keskeny pengéjű keresztvasas kardjaihoz hasonlítható, melyek hosszúságát és csekély súlyát a lovas harcmodornak megfelelően alakították ki: SZÁMÉIT 1984.149. 176 SCHULZE-DÖRRLAMM 1985. 555, Abb. 38, Fundliste 4. A Przeworsk kultúra elterjedési területe a C fázisban: KOKOWSKI 2003. 170-183, Abb. 63. A Don-vidéki késő szarmata kardok, a Bécsi útihoz hasonlóan, hosszúak és viszonylag keskeny pengéjűek: BEZUGLOV 2000. 186, Tab. 1 (a tanulmányra M. Kazanski hívta fel a figyelmemet). 177 A silistrai kocsisír több vonatkozásban is szoros kapcsolatot mutat a sacraui fejedelmi sírok és az Aquincum/pasaréti férfisír leleteivel. Az aranyveretes silistrai kard koptatója római típusú, kerek dobozforma: ATANASOV 2001 132-134. A hivatkozást Vida Tivadarnak köszönhetem. 178 WERNER 1966.134, Abb. 1; egy hasonló, három szögfejjel ellátott ezüst lemez a Vermand B „Chef militair" szarkofágsírjából való: BÖHME 1974. 331-332, Taf. 137, 9; Sommer kardkoptatóként rekonstruálta: SOMMER Taf. 74,11 menti Hírcovából egy lécdíszes propellervereteket, 8-as formájú csatot és csöves szíjvégeket tartalmazó, részletesen még nem publikált sír került elő, melynek leletei a Bécsi úti 2. sír legközelebbi párhuzamai. A sír kardjának markolatát rézlemezből hajlított tokkal borították, melyet három szöggel erősítettek a markolat végéhez. A részben aranyozott lemez előoldalára VALE/RIANE/VIVAS feliratot véstek, melyet niellóval töltöttek ki. 179 A lemez egyik szélét, a Bécsi úti kardtok bemeneti ezüstlemezéhez hasonlóan, bordázott pánttal szegélyezték (32. kép 2). A felirat alatt díszítő niellósort helyeztek el (32. kép 2 a), a kötélfonatnak azt a változatát, mely igen közel áll a Tolna megyei léces garnitúrák csatkeretén látható fonatmintához (28. kép 1-la) és az 5. század középső harmadára keltezhető öntött fibulák és díszcsatok niellós keretmintáihoz kapcsolódik. 180 Fém kardmarkolat borítást Iatrus erődjéből Gudrun Gomolka-Fuchs közölt. Ez az öntött bronz, áttört tetejű tok teljesen unikális (32. kép 4), felismerve azonban díszítésében a préselt díszítőszalagok utánzatát, Gomolka-Fuchs a párhuzamokat a Wien-Leopoldau-i 2. lelet markolatborításában és a Kaukázus-vidéki kardokban találta meg. 181 A Bécsi úti kard markolatának ezüstlemezét éppúgy másodlagosan használták fel, mint a gundremmingeni koptatok mintapéldányát, a tokvég céljára átalakított bürglei poncolt lemezt. Pannóniából két gundremmingeni típusú kardkoptatót ismerünk eddig: a zalaszentgróti kard koptatóját, mely ezüstözött bronzlemezből (32. kép 3), a lébényi kardét, mely ezüstlemezből készült. 182 A perzsa típusú, egyenes aljú késő római koptatót a germánok a hunkort megelőzően is használták 183 és úgy látszik, hogy a magyar Alföldön sem számított ritkaságnak. Ezüstből a hortobágy-porosháti IV/8. sír kardjánál, 184 a tiszadob-szigeti 34. sír kardjánál vasból 185 fordult elő. Egyenes vaspánttal záródott a Sándorfalva-Eperjes 5. sír kardjának szétmállott koptatója is. 186 A hunkori katonai vezetők díszkardjainál az egyenes aljú koptató már általánosan elterjedt 187 és a nyugati germánoknál is annyira népszerűvé vált, 179 COLDHELM 225, Nr. 94. 180 NAGY M. 1998. 396,1 kép, 3e. m GOMOLKA-FUCHS 1999. 515-516, Abb. 5,8. 182 MÜLLER 1976. 55,60,11 kép 4-5; PUSZTAI 1966.103-104,5. ábra; TEJRAL 1999. 232-233, Abb. 11 183 WERNER 1966.139-141 184 ZoLTAi 1941 285, Taf. VI, 39 a-b. 185 ISTVÁNOVITS 1993. 110, Abb. 16, 4; BIBORSKI-KACZANOWSKI 2001 243, Abb. 5, 3. 186 VÖRÖS 1982-83.142-143, 9. kép. m BÓNA 1993. 165-166, 234-235. 251
