Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére
B. Nyékhelyi Dorottya: Feliratos török talpas tál a budavári Szent György térről 133-152
B. NYÉKHELYI DOROTTYA északra álló házakat az új tulajdonos megvásárolta, lebontatta. Helyükön azután kertet és luxusistállót alakítottak ki. 11 A II. világháború során az épület emeleti része erősen megsérült. A Teleki palota maradványait 1968-ban lebontották. A régészeti kutatások során nyilvánvalóvá vált, hogy a területen az újkori épületeket többnyire a sziklára alapozták. így a leletanyag túlnyomó része a sziklába vágott pincékből, kutakból, ciszternákból, szemétgödrökből került elő. A Teleki palota udvarának déli részén egy több helyiségből álló épületet tártunk fel, amely egy kelet-nyugati irányú terméskő falhoz csatlakozott. (3. kép) Két helyiségben többször megújított téglapadló burkolat került napvilágra, az épület északdéli irányú osztófalának északi felében pedig megtaláltuk a bejárat küszöbkövét. Későbbi átépítés, hozzátoldás nyomait figyeltük meg az épület déli falán. Nagy valószínűséggel ebből a falból, dél felé kiszakadt egy nagyobb terjedelmű falszövet, amely egy másodlagosan befalazott és ablaknyílássá átalakított, középkori ajtó keretköveit és több faragott kváderkövet is tartalmazott. A kiomlott falrészlet egy tisztán török kori leletanyagot (közte egy ló teljes csontvázát) tartalmazó gödörre dőlt rá, azt teljesen elfedve. Az épület faragott köves omladéka fedte a területet délen, egészen a palota udvari zárófaláig. Ásatási területünk e szakaszán több helyen feltártuk az 1686-os visszafoglalás harcainak emlékét őrző égésnyomos réteget. Megállapítható, hogy az épület többszöri átépítéssel, de egészen a török kor végéig fennállhatott, és megszűnését az 1686-os ostromnak köszönheti. Az épület omladékát az ostromot követő tereprendezés-egyengetés során a területen szétterítették. 12 Az egykori épület hátsó, a várfal felé eső részén egy újkori, a sziklára alapozott téglafalú helyiséget vágtak. 13 Kibontásakor a sziklafelszínt elérve a helyiség északi oldalán egy megközelítőleg négyzetes beásás mutatkozott, mely részben a fal alá is behúzódott. (4. kép) Betöltése kezdetben faragott és nagyméretű terméskövekből, bontási törmelékből állt. A köveken kötőanyag nyomát lehetett megfigyelni. Az innen előkerült leletanyag részben török kori, részben már újkori (17. század végi). Az alsó kevert, szemetes betöltés igen gazdag, elsősorban török kori leletanyagot tartalmazott. 14 A legalsó 11 MMT 4. p. 429^30. n B. NYÉKHELYI 2003.19. 13 Ásatási napló, 1998. augusztus 14. 14 A gödör leletanyagának részletes feldolgozása még nem történt meg. Az innét előkerült feliratos talpas tál azonban indokolttá tette annak publikálását. A teljes feldolgozás után lesz lehetőségünk megfigyeléseinket, megállapításainkat pontosítani. rétegek kibontása során kerültek elő annak a zöldmázas, növényi ornamentikás, feliratos török talpas tál töredékei, melyről a továbbiakban szó lesz. 15 A gödör alja Af m 16 149,86 m mélységben volt. Alaprajza lekerekített négyzet volt, falait a lefaragott márga, illetve szikla alkotta. A függőlegesen lefaragott falakon jól látszottak a készítők szerszámnyomai, a pallók számára a falba bevágott mélyedések. Megfigyelhető volt a hegyet alkotó kőzet természetes váltakozása (mészkő, márga). A gödör alján az ÉK-i sarokban enyhe padkát észleltünk. ZÖLD MÁZAS, FELIRATOS TALPAS TÁL (5-13. kép) M: 11,2 cm, talpátmérő: 9,8 cm, szájátmérő: 19,5 cm. (ltsz. 2002.4.1.) Gyorskorongon, sárgásvörös agyagból készült, mely a szájnál már szürkésvörösre égett. Homokos soványítású, finoman iszapolt, fehér engobe felett kívül-belül zöldmázas. A talpgyűrű külső oldalán a máz néhány helyen megfolyt, alatta a fehér engobe kilátszik. (6. kép 1.) Van ahol az edényre nem került engobe, ott sötétebb színű a máz. A régies formájú, fémedényt utánzó mély öblös edénytest alacsony gyűrűs talpon áll. A talpgyűrű aljának nagy részét egyenes bevagdalások díszítik. (6. kép 2.) Pereme egyenesen álló, kettős hornyolattal tagolt. (7. kép 1.) Több darabból összeragasztott, kiegészített. Külső oldalán a peremet és a talpgyűrűt függőleges cikkcakkos bekarcolások díszítik, melyek kidolgozása nem egyenletes. (6. kép 1, 8-11. kép) Az edénytesten a feliratokat aprólékosan kimunkált, bekarcolt szegfű, tulipán, margaréta(?), illetve néhány elnagyolt stilizált növényi motívum választja el egymástól. Két virágfej között egy név is olvasható 17 (9. kép 1.) a perem alatt a virág feje mellett. A növénycsoportok ábrázolásán érdekes megfigyelni, hogy a készítő milyen módszereket alkalmazott a díszítés plasztikusabbá tételére. Egyes növényeket szinte egy lendülettel karcolt be az agyagba. Az aprólékos kidolgozást a szegfű és a tulipán motívumoknál figyelhetjük meg. Előbbieknél a felületbe belefaragva érte el a kívánt hatást. A tulipánoknál hol a virág közepét hagyta domborúan, hol pedig a szirmokat. Az edény felületén a készítő a színárnyalatokkal is játszott, mivel hol az engobe-ra, hol pedig az engobe nélküli felületre került a máz. A stilizált és jól kidolgozott virágmotívomok váltakozása, a homorú és a domború hangsúlyozása a máz hol sötétebb, hol pedig világosabb árnyalata együttesen érte el a plasztikus hatást. (7. kép 1, 8-11. kép) 15 Ásatási napló 1998. november 26-i bejegyzés. K/2512, illetve 2505 jelzettel 16 Afm = Adria feletti magasság 17 A feliratok értelmezésére Dobrovits Mihályt kértem meg. 134
