Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Altmann Júlia - Lővei Pál: Leletegyüttesek a budavári ferences templomból 11-34

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXVIII. 2004. ALTMANN JÚLIA - LŐVEI PÁL LELETEGYÜTTESEK A BUDAVÁRI FERENCES TEMPLOMBÓL Az utóbbi években ismét ráirányult a figyelem a ferences rend budavári Evangélista Szent Jánosnak szentelt templomára és kolostorára. Ez az 1994-97 között a Szent György tér rendezési tervéhez kapcsolódó régészeti kutatásoknak köszönhető, mely szerint a Szent György tér 1-2. sz. alatti volt Sándor palota, majd volt Miniszterelnökség épülete kutathatóvá vált. 2000-től megkezdődött az újkori épület helyreállítása, előbb ismét a Miniszterelnökség részére, majd 2003-ban a Köztársasági Elnök és hivatala részére készült el. A Sándor palotában, előtte a Szent György téren és a Színház közben végzett ásatások a középkori ferences kolostor épületegyüttesét tárták fel, melyhez E felől csatlakozott a templom. A történeti kutatás

1 a ferences templom helyét már régóta a mai Színház u. 1-3. sz. alatt álló Várszínház, a korábbi karmelita templom területére lokalizálta. Régészetileg az első azonosítás Gerő Győző nevéhez fűződik, aki 1966-ban az épület K-i homlokzata előtti sétányon tárta fel a középkori templom poligonális szentélyének részleteit. Szeretném ismételten megköszönni Neki ásatási eredményeinek átengedését és hogy ezzel lehetővé tette számomra, hogy a budavári ferences rendházzal a későbbiekben foglalkozhassak. Nincs adatunk arra, hogy a ferencesek mikor települtek fel a budai várba. Az építkezések legkésőbb az 1260-as évek táján folyhattak. Az első okleveles említése egy 1266-70 között kelt végrendeletből ismert, amelyben a Nána-Beszter nembeli Beszter fia Demeter és felesége úgy rendelkezett, hogy bárhol halnak meg, a budai ferencrendiek egyházában temessék őket el. Ezért lovat, fegyverzetet, a feleség ékszereit, bútorait és egyéb tárgyakat hagynak a barátokra.

2 Ugyancsak az 1260-as évek végére tehető, hogy Tapolcsányi Péter a ferencesek mellett vett házat és 1 CLAUDERNÉ 1943. 163-177.; legutóbbi kutatástörténeti összefoglalása: KOVÁCS 2003. 241-263. 2 KARÁCSONYI 1922.152-155. betegségei miatt nehezen járt át az istentiszteletre. Orvosa is ferences barát, Aginet testvér volt. Csodás gyógyulását Boldog Margit sírja látogatásának köszönhette. A legkorábbi adatok tehát egyértelműen arra utalnak, hogy az 1260-as évek második felében itt már egy működő templom és kolostor állt. A templom kutatására 1971-ben volt lehetőség, amikor a Várszínház újjáépítése megkezdődött. Sajnos hiába volt tudott, hogy az épületen belül régészeti kutatást kell végezni, a Múzeum csak a munkálatok megindulása után szerzett erről tudomást, így a feltáró tevékenység is beszűkült és a helyreállítás üteme korlátozta is.

3 A feltárások eredményeként a volt karmelita templom hajójában a középkori templom falainak részleteit bontottuk ki.

4 (1. kép) A középkori templom É-i hajófala a barokk hajó teljes hosszában megmaradt 29,5 m hosszúságban, ebből 24,5 m hosszan felmenő falrésszel. A fal belső oldalán egymástól 6 m-re 2 pillér került elő, (2. kép) a nyugatibb pillérnél a fal külső oldalán egy - a belső pillérnél keskenyebb - kváderes külső támpillért is feltártunk. (3, kép) Alapozásában a külső pillértől 4 méterre további két külső támpillér részlete került elő, ebből a nyugati már a templom ÉNy-i saroktámpillére. Az É-i hajófaltól 8,5 m hosszan tártuk fel a templom Ny-i zárófalát. A D-i hajófalnak csak 6,5 méteres szakaszát találtuk meg a barokk templom diadalíve és az első pillér között. A déli hajófal további részletei nem kerültek elő, a korábbi falat vagy elbontották vagy ráépült a barokk hajófal. A középkori templom szentélyéből a barokk szentély keleti oldalán előkerült poligonális szentélyzáródáson kívül más falmaradványt nem találtunk. Amennyiben a szentély keskenyebb volt, mint a barokk szentély, a falak a templom 3 A Várszínház helyreállításáról előzetesen nem értesítették a BTM-et. Amikor mi kiszálltunk, a munkálatok már javában folytak. A középkori falakat a helyreállításkor az OMF hozzájárulásával elbontották. 4 ALTMANN 1973. 82-87. 11