Budapest Régiségei 37. (2003)

Végh András: A Magyar Tudományos Akadémia budavári épületegyüttesének története a város alapításától 1686-ig 209-235

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA BUDAVÁRI ÉPÜLETEGYÜTTESÉNEK TÖRTÉNETE Ennek az ingatlannak a tulajdonosait a 14. század második fele óta ismerjük. Először 1390-ben említik meg Szerecsen János házát, egy ítéletlevél kiállításának helyszíneként.

93 Az épületet 1403-ban „Serechen Noghaza" névvel illették, minthogy két utcára, nyugatra és keletre nyíltak kapui. Szerecsen Jakab (Jacopo Saraceno) és János, padovai származásúak, Nagy Lajos király pénzverő kamaraispánja, később harmincadispán; mind ő, mind pedig öccse, János kamaraispán pénzügyletekkel foglalkoztak és részt vettek az ország pénzügyi irányításában, magyar nemességet nyertek, János a mesztegnyői Szerecsen család őse, elhunyt 1401/2 körül.

94 Feltehetően a házat már Jakab is birtokolta, bár erre okleveles forrás nem maradt fenn. Öccse, János halálakor jelentős összegű (9600 Ft) adóságot hagyott hátra fiaira Balázsra és Mihályra Garai Miklós horvát-szlavón bánnal és testvérével, Jánossal szemben. A fiúk tartozásukat 1403-ban a Szerecsen nagy ház és egy szomszédos kisebb, Kerekgardonnak nevezett ház átadásával törlesztették, amelyeket együtt 10100 Ft-ra értékeltek. Az akkor már nádor, Miklós és temesi ispán, János által birtokba vett ház szomszédai az Olasz utca oldalán északról, Budai János barsi főesperes, vagyis feltehetően az esztergomi Krisztus Teste kollégium, délről a néhai Tilmann fiainak, vagyis a város vezetésében jelentős 93 1390. november 29. (XII. d. f. VI. p. Martini) Buda. Lukács budai prépost ítéletlevelében említi többek között, hogy az általa vezetett speciális bíróság 1390. augusztus 7-én Budán Szerecsen (Saracheni) János házában („...Bude in domo magistri Iohannis Saracheni...") hallgatta meg a peres feleket. (OL Dl 3750.) 94 MÁLYUSZ 1958. 305-306., MÁLYUSZ 1984. 159-162., ENGEL 1996. II. 231. 95 1403. január 11. (in crast. Pauli primi heremite) Buda. Buda város tanácsa előtt a néhai Meztegenyew-i Szerecsen (Sarracheni) János fiai, (n. g.) Balázs és Mihály eladják atyjuktól örökölt házukat, a Szerecsen nagy házat („...quondam domum ipsorum Serechen Noghaza nuncupatam duas portas unam a parte orientali aliam verő a plaga occidentali habentem in castro predicto adiacentem domibus Iohannis dicti de Buda ab orientali et australi partibus ab una ex altera autem similiter orientali et meridionali plagis condam Tylmanni concivis nostri et filiorum eiusdem a parte verő occidentali et meridionali nobilis viri Simonis de Sambok similiter ab una parte verő ex altera videlicet australi similiter occidentali condam Konch pellificis et filiorum eiusdem contigue vicinam..."), egy Kerekgárdony nevő kis udvarral és házzal, valamint istállókkal és egyébb épületekkel együtt („...cum una parva curia et domus wlgo Kerekgardon dicta eidem magne domui a parte videliczet occidentali contigue annexis necnon stabulis ac édifiais in superficie eiusdem domus constitutis et habitis...") 10.100 Ft-ért (pot. m.) Gara-i Miklós nádornak és testvérének János temesi ispánnak azzal a feltétellel, hogyha a ház birtokába nem tudnák őket megtartani, akkor somogy megyei Meztegenyew birtokukat átadják a Garaiaknak. (A két oklevél szövege néhol különbözik (összevont regeszta): OL Dl 8864.) szerepet vállaló Tilmannfiaknak házai, a Mindszent utcai oldalon pedig északról a néhai Kunz szűcs fiai és délről nemes Zsámboki Simon házai voltak.

95 Külön szót érdemel a Kerekgardon, amely az 1403-as leírás szerint egy kis udvar és ház volt a nagy ház nyugati oldalán. Ez már önmagában nehezen értelmezhető, mivel a két utcára nyíló ház nyugati oldalán a Mindszent utca volt, eszerint inkább az épület belsejében lévő udvaron kereshetnénk a kerekgardont. A szó jelentését nyomozva ez a kis épület még érdekesebbé válik. A gardon/gordon a mai nyelvhasználatból kikopott régi szavunk. Pápai Páriz szótára szerint mohát és egy bogáncsos kórófajtát neveztek így, ismeri ezt a jelentését azonban már Szikszai Fabricius Nomenclaturája (1590) és a Sermones Dominicales (1456 k./1470) is.

96 A szó azonban egészen más értelmet kapott a kerek gardon szóösszetételben. A Kolozsvári Glosszák (1577) szerint értelme labyrinthus. A csak két évvel korábban szintén Kolozsváron nyomtatott Heltai-féle krónikában újból felbukkan a kifejezés Mátyás király budai kertjeinek leírásában. „A kertbe renddel ültetve valának kerek gardom módjára; ha valaki belement az egyik úton a fák kőzett, ott budosott annak utána, és ki nem jöhet vala belőle."

97 A budai királyi palota leírásánál Heltai forrása Bonfini volt, aki ugyanezt a szakaszt így írta: „...in hortis labyrinthus ex arboribus consitis institutus."

98 A szóösszetétel nem lehetett túlságosan ismert Heltai korában sem, mivel Bonfini fordításába be kellett illeszteni egy kisebb magyarázatot is a kerek gardomról. Véleményem szerint a szóösszetétel gardon/gardom része nem is a gordonból (moha, bogáncsos kóró) származik, hanem a német „garten" szó magyaros ferdítése lehet. A kerekgardon szó jelentése tehát: labirintus és külön leírás nélkül ezek után nehéz elképzelni vajon milyen lehetett ez a kerekgardonnak nevezett kis udvar és ház. Az ifjabb Garai Miklós, idősebb Miklós nádor fia, 1366 körül születhetett, Zsigmond király tántoríthatalan híve volt, 1387-90 és 1393-94 között macsói bán, közben 1389-ben verőcei és segesdi ispán, 1394-97 között horvát bán, majd 1397-1402 között szlavón és horvát bán, végül 1402-től haláláig nádor, eközben 1406-09 között abaúji, árvái, borsodi, hevesi, liptói, sárosi, szabolcsi, szepesi, trencséni ispán, 1412-ben veszprémi ispán, 1417-ben fejéri ispán, Régi Magyar Glosszárium. Szerk. Berrár Jolán, Károly Sándor. Bp. 1984. „Gordon" Heltai Gáspár és Bornemissza Péter művei. Budapest 1980. 466. Antonius Bonfinius: Rerum Ungaricarum decades. Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum. Saec. XV Ed. I. Fógel, B. Iványi, L. Juhász. Lipsiae 1936. 75. Dec. III. Liber IV 137. 223