Budapest Régiségei 37. (2003)

Kaba Melinda: Római kori orgona Aventicumból (Avenches) 277-280

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXVII. 2003. KÁBA MELINDA RÓMAI KORI ORGONA AVENTICUMBÓL (AVENCHES) Új kutatások eredményei szerint Helvetia fővárosában, Aventicumban 1865-ben talált, tévesen meghatározott bronz tárgy egy római kori orgona része volt.

1 A lelet hitelesítése sem mindennapi történet. A Römermuseum Avenches 1996-ban az „Passions d'Arènes" - „Arena Fiber" kiállítást készítette elő. A tervek szerint nemcsak az amphitheatrum monumentális épületének dokumentációja szerepelt volna a programban, hanem az Avenches-i ásatások leletanyagából azok is, amelyek az egykori gladiátor küzdelmek vadállatokkal vívott harcaira, stb. látványos installálására vonatkoztak. Az írásos adatok és több ipar-, és képzőművészeti ábrázolás megörökítette az előadások zenei aláfestéssel teremtett hangulatát: kürt, trombita és orgona szerepeltetésével. Fúvós hangszer-maradványokkal nem rendelkezik a múzeum. Ellenben Michel Fuchs régész, a múzeum régi munkatársa emlékezett arra, hogy egy 1865-ben Avenchesban talált bronz tárgy hosszú időn keresztül, mint rostély, „Grill" szerepelt a kiállításon, majd raktárba került, vajon nem lehet egy római kori orgona része? Miután Friedrich Jakob meglátta a tárgyat kétséget kizáróan megállapította, hogy a bronz lap töredéke egy orgona szélládájának darabja volt. Az orgona szélláda-töredékének megismerése után érthető lelkesedéssel kutatták át szisztematikusan a múzeum gyűjteményét, ahol még egy, ugyancsak biztosan orgona alkatrészt találtak, egy hangcsúszka töredéket, amely 1971-ben, leletmentés alkalmával került felszínre.

2 A tárgyak keresése során még két felhajló végű bronz lemezről született, bizonytalannak jelzett közlés, hogy esetleg rugók lehettek.

3 A maradványok rendkívül részletes és sok oldalú vizsgálata fontos adatokat eredményezett. 1 JAKOB-LEUTHARD 2000. 2 JAKOB-LEUTHARD 2000.13. 3 JAKOB-LEUTHARD 2000. 23. A SZÉLLÁDA BRONZALAPJA (1. kép) A töredék hossza 217 mm, szélessége 197 mm, vastagsága 4 mm. Eredeti helyén maradt 7 db keresztben rögzített gát. A gátak hossza 197 mm, magassága 13,5 mm, vastagsága 8 mm. A gátak között 6 kerek nyílás, átmérőjük 9-10,5 mm. A hat regiszteres orgona bronzlapja a hetedik kerek nyílássornál tört ketté, korróziós vizsgálatok alapján még a római korban. A bronzlap másik oldalán hét csíkban, hosszanti irányú, feltételezhetően a szélcsatornák válaszfalainak forrasztási nyomai látszanak. (2. kép) A bronzlapon öt helyen javítások részletei maradtak meg. A HANGCSÚSZKA (3. kép 1, 2) A töredék hossza 75 mm, szélessége 22 mm, vastagsága 6 mm. Ép végének homlokoldalára VIIII számot véstek, vékony mélyítéssel. A RUGÓK (4. kép) A szerepüket illetően bizonytalannak jelzett rugók hossza 140 mm, alsó vége 16-20 mm széles, 2 mm vastag. Hegyük 90°-ban behajlított. A leletek publikációjában a szerzők a legszerteágazóbb tudományos munkájuk értékes eredményeit közlik. Érthető módon sok helyen történik összehasonlítás és hivatkozás az aquincumi orgonára.

4 Itt is szerepel hangszerünk legproblematikusabb és többször már vitatott víziorgona volta, melynek lehetőségét indokainak felsorolásával Friedrich Jakob határozottan elveti. Miután ez elsősorban orgonaépítési kérdés, várjuk a közeli jövőre jelzett és főleg ezt a problémát is elemző, ókori hangszerek témájával foglalkozó nemzetközi konferencia témáit, vitáit. Az aquincumi és aventicumi orgonák között mutatkozó több egyezés ismét előtérbe hozza a gyártási helyek, centrumok kutatását. Az eredmény 4 NAGY 1933; Walcker-Mayer 1970; ISOKA 1997; KÁBA 1976. 277