Budapest Régiségei 37. (2003)

Spekner Enikő: A budavári Boldogasszony-egyház alapítástörténete 91-112

SPEKNER ENIKŐ okmány is említést tett.

5 Ráadásul az irat további részében az in ipsius ecclesie primaria ... fundatione kitétel a két előző oklevelet sem ismerőket is arra ösztönözte, hogy a templomot régebbi alapításúnak tekintsék, s IV Bélának csak az újjáépítés, illetve a bővítés nemes feladatát tulajdonítsák.

6 Nézzük meg hát tüzetesen, mit mondanak az említett források. Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy az 1255. évi oklevelet tartalmilag el kell fogadnunk, mert - mint majd látni fogjuk - később más királyi és pápai kiadványok az abban foglaltakat megismételték.

7 Az okleveleket figyelmesen olvasók előtt egy gyönyörűen dokumentálható templom-alapítási történet bontakozik ki. A templom említésével forrásainkban, 1247-ben találkozunk először, amikor is a veszprémi káptalan Zéland püspök idejében meglehetősen erőteljes megfogalmazásban: „sciendum etiam, quod collatio ecclesie ... Növi Montis Budensis ad episcopum Wesprimiensem pro sua, cui voluerit, pertimát et pertinet voluntate..." írásba foglalta, hogy más egyházak mellett többek között „az új budai hegyi" egyház adományozása a veszprémi püspököt illette és illeti, s akarata szerint bárkinek kívánhatta". (2. kép) Az oklevéllel kapcsolatban rögtön az a kérdés merül fel, hogyha ez ténylegesen így volt, miért kellett erről a káptalannak a püspök nyilvánvaló utasítására oklevelet kiállítania, s miért éppen ekkor? Az iratban még egy körülmény érdekes. Hiányzik belőle a templom védőszentjének megnevezése. Az ma már sajnos nem állapítható meg, hogy okkal vagy ok nélkül, azaz véletlenül maradt-e ki.

8 Elképzelhető, hogy ez a momentum is egy új egyház alapításának a bizonyítéka. Az istentiszteletekre szolgáló épületek megalkotása alapvetően két, egymástól időben jól elkülöníthető eseményre vezethető vissza, a fundációra és a konszekrációra. Először az illetékes megyés püspök engedélyét kellett elnyerni, aki megvizsgálta, hogy egyházi szempontból szükség van-e az építésre, nem ütközik az egy harmadik fél, egy kegyúr, vagy 5 BTOE I. 48. No. 33. és 48-49. No. 34; GEREVICH 1950. 134; CSEMECi 1955. 10; JANKOVICH 1959. 82-83; KUBINYI 1961 125-126. 138. 201 és 203. j; KUBINYI 1964. 100. 91. j; KUBINYI 1972. 35. GEREVICH 1973. 375-376. 381-383; MAGYAR 1991. 95. 100. 47. j; GYÜRKY 2001. 36-37. 6 RUPP 1865. 48^9; RUPP 1868. 91-92; NÉMETHY 1876. 9-20; NEMES 1893. 14-28; Némethy könyvét ismertető Henszlmann Imre az építést kizárólag a 13. század második felére helyezte: HENSZLMANN 1876. 329-331; Hasonlóan a 13. század közepe mellett érvel: PALUGYAY 1852. 178-179; SALAMON 1885. II. 195-199; GÖMÖRI HAVAS 1892. 15-20; GÁRDONYI 1936. 60-61; CSEMEGI 1955. 54-73; ZOLNAY 1963. 46-47; ZOLNAY 1982. 246. 7 KUBINYI 1991 39. 28. j. 8 BTOE I. 48. No. 33; MOL DF 262491 (Vasvár-szombathelyi kápt. hh. lt. C-l-1). egy létező plébánia jogaiba, van-e alkalmas telek a felépítésre, s az alapító gondoskodott-e a templom felszerelésére, fenntartására és a javadalmas eltartására megfelelő anyagi alapokról. Ha ezek rendben voltak, s a püspök engedélyezte az épület felállítását, került sor az alapkő ünnepélyes letételére. Azon a helyen, ahol a leendő templom főoltára állt majd, egy nagyobb fakeresztet helyeztek el, s általában már az alapkövet a püspök a kiválasztott hittitok, vagy védőszent nevére áldotta meg. Ez azonban teljesen hivatalossá csak a templom felépítését követő felszentelésen vált. A felépített egyházat ugyanis, mielőtt benne istentiszteletet tartottak, fel kellett szentelni. A felszentelés általában ünnepnapon, ha lehetett a hittitok vagy a védőszent ünnepének napján történt az előírt szertartás keretében, melynek során a püspök az oldalfalakon elhelyezett 12 felszentelési keresztet szentelt olajjal megkente, s ünnepi nagymisét tartott. A felszentelés évfordulóját ez után minden évben megünnepelték a dedikáció napján tartott búcsúval.

9 Esetünkben azonban az alapítás engedélyezését és az alapkő letételének szertartását, mint látni fogjuk, az esztergomi érsek végezte el, s a veszprémi püspök talán éppen azért foglaltatta írásba sürgősen jogait, mert őt ebből kizárták. Mindenesetre az 1248-ban keletkezett következő forrásunk már megnevezte a védőszentet. IV Ince pápa ekkor vizsgálatot rendelt el a veszprémi püspök panaszára többek között az esztergomi és a budafelhévízi keresztesek ellen, mert azok a teljes joggal az e püspökséghez tartozó „új budai hegyi" Boldogságos Szűz Mária egyházat illetőleg {super ecclesia beaté Marie de Novo Monte Budensi) „a tizedekre, a földekre a kötelező jövedelmekre és a birtokokra nézve neki kárt okoznak'.

10 A pápai oklevél kelte 1248. augusztus 18-a, amely a szentszéki kancellária gyakorlata szerint egyaránt jelölhette a panasz beadásának, vagy az arra születő intézkedésnek a dátumát. Ebből a két forrásból úgy tűnik, hogy 1247-1248-ban létezett a budai Várhegyen egy Szűz Mária egyház, mely a területileg illetékes veszprémi püspök joghatósága alá tartozott, s melynek jövedelmeit jogosan vagy jogtalanul az esztergomi stefanita keresztes rendházhoz tartozó budafelhévízi keresztesek foglalták el.

11 (2. kép) * SZEREDY 1879.1429-1431; KOLLÁNYI 1906. 43-72; MÁLYUSZ 1971 13-58; KATOLIKUS LEXIKON IV 1933. 330-333; 814-815; LEXIKON DES MITTELALTERS 8/11996.180-182. 8/4.1996. 814-815. 8/10. 1997. 2104-2108; ÉRSZEGI 1994. 669-671; ÉRSZEGI 1996. 60. 86. 140. j. 10 BTOE I. 48^9. No. 34. MOL DF 200013 (Veszprémi kápt. m. It. Epp. Dec. Budenses 2.) 11 BOROVICZÉNY 1991-1992. 13; KUBINYI 1964. 89-90; KUBINYI 1994a. 131. 92