Budapest Régiségei 37. (2003)

Irásné Melis Katalin: Karcolással jelölt középkori cserepek a margitszigeti domonkos apácakolostor területéről 79-90

IRÁSNÉ MELÏS KATALIN A korábbi, 13-15. századi építkezések idején, nem volt ilyen egységes a feltöltések összetétele. Az épületek közötti, külső területeken alig volt háztartási hulladék, a nagyobb kiterjedésű, 10-30 cm vastag feltöltések zömmel az átépítések során keletkezett építési törmelékkel kevert földből álltak. A nagyobb köveket lehetőleg szorosan a falak mellé rakták, ezek között, például a templom szentélye mellett, több, az aktuális szintemelésnél korábbi, építészeti, részlet töredékét is megtaláltuk. Az eddig felsorolt feltöltés fajták leleteivel szemben, néhány helyen, főként a déli udvar nyugati felében, a kolostornégyszög délkeleti sarka körüli helyiségekben, a templomban, stb, olyan feltöltés rétegeket találtunk, amelyekben csak egy-egy rövidebb időszakból származó edénytöredékek voltak. A cserepek anyaga, a rekonstruálható edényformák semmiben sem különböztek a budai, pesti, vagy az óbudai hasonló korú tárgyaktól, de mindegyik leletcsoportban volt néhány olyan cserép, amelyek utólag bevésett, bekarcolt, befűrészelt jelekkel megjelölt edényekből származtak. Az 57 megjelölt cserép a 13. század vége és a 16. sz. eleje közötti időszakban használt asztali edényekből származik és mutatják, hogy a kolostor egész fennállása idején utólag bekarcolt jelekkel látták el az edények egy bizonyos csoportját. Ismételten kiemeljük, hogy a karcolt cserepeket tartalmazó feltöltések mindenütt kisebb építkezések idején keletkeztek, az időrendet maguk a megjelölt cserepek és a megjelölt cserepekkel egy időben használt többi edény töredéke mutatja. A karcolt jeles cserepeket tartalmazó rétegeket több figyelemreméltó jellegzetesség is elválasztja a többi feltöltéstől. A legfontosabb a restaurálás közben mutatkozott meg, mert csak a karcolt jeles cserepeket tartalmazó rétegekből lehetett egész edényeket, vagy nagyobb edényrészleteket újból összeállítani. Ezzel szemben a több mázsa egyéb réteganyagban nem találtunk összeillő cserépdarabokat.

6 Nem kerülte el a figyelmünket az sem, hogy a gazdag formavilágú edénytöredékes rétegekhez képest a karcolt jeles cserepekkel jelzett rétegekben nagyon kevés állatcsont került elő és nem találtunk egyetlen vasdarabot sem. 23-24. SZÁZADI KARCOLT JELES EDÉNYTÖREDÉKEK A 13-14. századi karcolt jeles cserepek legnagyobb része a kolostor déli udvarán, az udvar délnyugati negyedében került elő. A nyugati és a déli kerítésfal alkotta sarkon a kolostor egész fennállása idején kaputorony helyezkedett el, amelyet többször átépítettek és megnagyobbítottak. Feltehetően itt volt a kolostor főbejárata, amelyen keresztül a vilá6 A kerámialeletek részletes feldolgozása folyamatban van. 80 gi hívek, zarándokok, gyógyulni vágyó betegek felkereshették a kórházat és Margit sírhelyét a templomban. Itt közlekedtek a kolostor világi lakói és a szolganépek is. Széles kapunyílás volt a gyalogkapu mellett, ezen keresztül zajlott a szekérforgalom. (A kaputorony még álló, de a sétálókra már veszélyes falait a 19. század végén a pesti városi tanács bontatta le. Alapos munkát végeztek, az alapfalak két harmadát is kiszedték.) A délnyugati kaputorony környéke a templom helyéhez képest alacsonyabb fekvésű volt, ezért már az első építkezés idején meg kellett emelni a járószintet. Az első, fekete humusszal kevert földben jellegzetes, 13. századi cserepek voltak, de karcolt jelesek még nem lehettek közöttük, mert ez a réteg a 13. század közepén, az első kolostor-építkezések idején keletkezett. A kaputorony keleti oldalán, a déli kerítésfallal párhuzamosan két, többször átalakított, majd a 14. században végleg lebontott épület állt, közöttük tüzelőhelyek és kemencék nyomai kerültek elő. Itt helyezkedtek el azok a konyhák, amelyekben a kolostor betegei, világi lakói, szolgái, vendégei számára sütöttek-főztek. A legkorábbi, karcolt bélyeges cserepek a konyha padlórétegeiből származnak. A 13. század végén teljesen átépítették a kaputornyot és a körülötte lévő épületeket, beleértve a konyhát is. A lebontott falak közötti feltöltésbe 13-14. század fordulójára jellemző, karcolt jeles edénytöredékek is bekerültek. Ilyen jellegű feltöltést találtunk a déli udvar északi felében, a kerítés belső oldalán, amelybe beleépítették a kerítés melletti oszlopcsarnok középső pilléreinek alapfalait. A leletek tanúsága szerint ebben az időszakban a templom előtti nyugati udvar déli oldalán, a későbbi kápolna helyén, is felépült egy kisebb épület. A padlóréteg alatti feltöltés 13-14. századi leletei között karcolt jeles cserepet is találtunk. A 14. század folyamán a déli udvarban, a kaputorony előtti szabad területen, feltehetően egy árvíz után nagy kátyú keletkezett. Az egységes udvarszint helyreállítására a mélyedést háztartási hulladékkal, főként edénytöredékekkel töltötték fel. A rendkívül szerény formavilágú, és gyenge minőségű, 14. századra jellemző edények között több karcolt jeles darab is előfordult. Az apácák konyhája a kolostornégyszög délkeleti részében helyezkedett el. Ezen a területen csak kisebb kutatóárkok kiásására volt lehetőség, de ezekből is világosan kiderült, hogy a jelenlegi helyiségbeosztás csak a 15-16. század fordulóján, vagy a 16. sz. elején keletkezett. Korábban egészen más jellegű beépítés volt ezen a helyen. Az biztos, hogy itt is konyha volt, hiszen a Feuer Istvánné által „új konyhának' nevezett helyiségben egymás fölött erősen átégett padlórétegeket és közöttük paticsos feltől-