Budapest Régiségei 37. (2003)

Felgenhauer-Schmiedt, Sabine: Zur Keramik des 9-11. Jh. aus Niederösterreich = A 9-11. századi alsó-ausztriai kerámiákról 29-38

SABINE FELGENHAUER-SCHMIEDT A 9-11 SZÁZADI ALSó-AUSZTRIAI KERÁMIÁKRÓL Nagy Károly sikeres avar hadjáratai eredményeként a mai Alsó-Ausztria az Ostland részévé vált. Ez előtt és után ezeken a területeken az előkerülő kerámiák különböző variációkban elsősorban az un. „Duna-típus" alapformáját mutatják. A „Duna-típus"-ba tartozó darabok általában talpas, kihajtó peremű, kézzel formált, hullámos, fésűs vonalakkal, vagy szalagokkal és beszúrásokkal díszített edények. Pár éve az ilyen fajta edényeket „a közép-Duna vidéki kultúr-hagyomány kerámiái"-ként említik, és kialakulásukban a késő antik kerámiaműhelyek befolyását hangsúlyozzák. A késői „Duna-típusú" (a gyakorlati elnevezést megtartva) késő antik áru mindenek előtt az Alpok vidékéről származik, ahonnan az 5. és 6. század magaslati települések számos lelőhellyel szolgáltak. Az osztrák Duna-vidékről a késő antik időkből, illetve a népvándorlás korából mostanáig alig került elő ez a típusú termék. Itt nagyobb mennyiségben a 8. és 9. században jelenik meg legkorábban ez a típus urnaként ill. sírmelléklet gyanánt, de újabban településekről is előkerül. A 9. századi edények legtöbbször vékonyfalúak, csillámmal soványítottak, gondosabban meghúzottak és változatos peremformájúak. Az edények alján gyakoriak a jelzések, ami megerősíti a feltételezést, hogy előállításuk legalább részben műhelyekben történt. A 9-10. századi grafitos kerámia egyszerűbb előállítású. A grafit nyersanyag előfordulása korlátozta, hogy készítése elterjedjen, de a grafitos kerámiák lelőhelye egészen Bécsig és Carnuntumig, az előfordulástól 100 km távolságra is kiterjed. Egyértelműen megállapítható, hogy - főként a Duna útvonalán - kereskedtek az efajta kerámiával, tehát meghatározott műhelyek termékei lehettek. A 9. században és a 10. század elején lakott GarsThunau várában, a homokkal/csillámmal soványított áru volt az uralkodó, de ugyanúgy grafitos agyagú kerámia is előfordult. Mindkét típus nyersanyaglelőhelye a vár a közvetlen közelében volt. A kerámia északi és nyugati hatásról tanúskodik. Sütőedények és palackok színesítik a formakincset. „Sand" várából, amely a 10. század második negyedétől lakott volt, kizárólag grafitos termékeket ismerünk, amelyeket a várban állítottak elő. Feltűnőek a cseh-lengyel területekről érkező hatások, illetve kapcsolatok. A sütőedények és a palackok mellett további formák itt is megjelennek. Raab nemesi várának területéről előkerült 11. századi kerámiaanyag egyértelműen jelzi azt az érdekszférát, amelybe a régió ebben az időben tartozott: morva-lengyel elemeket, valamint nyugati hatásokat lehet kimutatni. Ebben az időben jelentős a bajor hatás délen, a Duna mentén és onnan még délebbre is. Érdemes megjegyezni, hogy a grafitos anyagú kerámia uralkodó volt a pozsonyi csata (907) után is, amikor pedig a birodalom határait ismételten az Enns-ig kellett visszavonni. Sőt ez az agyagfajtát a Babenbergek Ausztriájából csak a 12. század folyamán szorították ki más agyagfajták. Összefoglalásul megállapítható, hogy az alsó-ausztriai térségben a Duna és a tőle északra fekvő erdőségek vidékén a 9. és 10. században formailag az általános „Duna-típus" az uralkodó. A továbbiakat azonban történeti meghatározások szintjén nehéz megítélni, mégis a mindig csak kis számban előkerülő, más keramiaformák, vagy az edények alakításában megjelenő eltérő részletek és egyéni jegyek segíthetnek meghatározni vagy felismerni az ezeken a területeken a koraközépkor vége felé különböző módokon ható áramlatokat és kapcsolatokat. 34