Budapest Régiségei 37. (2003)

Pető Mária: A gellérthegyi Kálvária 297-301

PETŐ MÁRIA tanár az építmény védelme érdekében többször felemelte szavát. Véleménye szerint a gellérthegyi hátsó fennsíkot is védeni kell és a kálvária kápolnát nem szabad bántani.

12 1940-ben még állott a kápolna, a Hungária Magazin 1940. októberi számában a következő leírás látott napvilágot az építmény fényképe kíséretében: „A XVIII. század közepén épült gellérthegyi kálvária, amelynek ember nagyságú főalakjait és színes, festett faszobrait a hívők százezrei csodálták meg. Az idő vasfoga apránként tönkretette a stációkat és a szobrok jórésze szétszóródott a Fővárosi Múzeumba és más helyekre. Ma már csak két stáció áll a hegyen a Golgotán kívül." (4. kép) A lerombolódott, elhanyagolt kálvária már nem tölthette be eredeti funkcióját, ezért a nagypénteki körmenet számára új helyet kellett keresni. A Képes Pesti Hírlap 1936. február 28-án megjelent számában egy fényképpel illusztrált híradás jelent meg az új kálvária beszenteléséről a Gellérthegy aljában, a pálos kolostorhoz vezető úton, a Gellért rakpart vaskerítése és a hegyalji sziklák közti keskeny úton. A II. világháború idején a hegyet ért súlyos bombatámadások következtében a hegytetőn álló kálvária kápolnája is elpusztult, véglegesen az 1950-es évek elején tűntették el a romjait. Az utolsó még álló és ép stáció fülkét a Szirtes út és a Számadó utca sarkán a helyi lakosok visszaemlékezése szerint az 1951. május elsejére virradó éjszaka bontották le. Az 1950-60-as években hatalmas tereprendezést hajtottak végre a hegyen, az itteni sziklarobbantásokról fennmaradt fotó tanúsága szerint a terület képe annyira megváltozott, hogy a kálvária kápolnájának pontos helyét már az idős, gellérthegyi lakosok sem képesek megmutatni (5 kép). Tarjányi Ferenc hosszú időn át a Gellérhegy f őkertésze volt. Elmondása szerint a kápolna egyes darabjai még sokáig hevertek szétszórva a déli lejtő oldalában, de mára a területrendezés - valószínűleg a Jubileumi Park kialakítása idején, 1964-ben - ezeket is eltűntette. Azóta csak az irodalom és a halványuló emlékezet őrzi a gellérthegyi kálvária egykori fennállását. IRODALOM NOVÁKI-PETŐ 1988 PETŐ 2001 GÖMÖRI HAVAS 1887 BÉL MÁTYÁS VÁRADI 1921 EVLIA CSELEBI HORLER 1962 BEUDANT 1822 OLGYAI 1907 NOVINSZKY 1931 VlDÉKY 1928 NOVÁKI, Gyula - PETŐ, Mária: Neuere Forschungen im spätkeltischen Oppidum auf dem Geliertberg in Budapest. ActaArchHung 40. (1988), p. 83-99. PETŐ Mária: A gellérthegyi kelta-római kultuszközpont. Sors, Áldozat, Divináció. Studia Ethnologia Hungarica. Bp, 2001. p. 189-197. GÖMÖRI HAVAS Sándor: Különfélék. ArchÉrt (1887), p. 287. BÉL MÁTYÁS: Notifia Hungáriáé... Bél Mátyás Pest megyéről. In: Pest Megyei Régészeti Füzetek 10. Szentendre, 1997. VÁRADI Antal: A régi Pest emlékeiből. Bp, 1921. Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai, 1660-1664. Ford. Karácson Imre. Bp, 1985. HORLER Miklós: A XI. kerület elpusztult műemlékei. In: Budapest Műemlékei 2. Bp, 1962. p. 528. BEUDANT, François Sulpice: Voyage mineralogique et géologique en Hongrie pendant l'anné 1818. Paris, 1822. OLGYAI Viktor: A grafikai technikák. Bp., 1907. NOVINSZKY Jenő: Gellérthegyi kálvária. Képes Krónika 12. évf. (1931), 21. sz. VIDÉKY Emil dr. a Szt. Gellérthegy barátainak egyesülete 1928. évi március 25-én tartott közgyűlésén elhangzott előadása. 12 VIDÉKY 1928. 298