Budapest Régiségei 37. (2003)
Hanny Erzsébet - Reményi László: A budai Várhegy bronzkori településtörténete 237-276
A BUDAI VÁRHEGY BRONZKORI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE Az urnamezős kultúra időszakában a várhegy közvetlen környékén is több urnamezős lelőhelyről (Gellérthegy, Tabán, 128 II. ker. Tölgyfa u. 129 ) tudunk, ezek egymáshoz való viszonya egyelőre ismeretlen, azonban feltételezhető, hogy a sűrűn egymás mellett, a magaslatokon illetve a Duna-parton létesült települések között - a népsűrűség növekedésével együtt járó bonyolultabb társadalmi hierarchia kialakulásával párhuzamosan - megjelenhetett a települési hierarchia valamilyen formája. 130 Sajnos a későbbi építkezések a késő bronzkori telepjelenségeket sem kímélték. A Várhegyről így egyetlen egy házra utaló objektumot sem lehet azonosítani, ahogyan semmilyen erődítés nyomát sem lehet ma már kimutatni, így eldönthetetlen, hogy - a korszakban újra általános módon - erődítették-e valamilyen sánccal, vagy árokkal a várhegyi magaslati települést. A várhegyi késő bronzkori település időszaka a Dunántúl északkeleti részén új korszak kezdetét jelenti. 131 Az ekkoriban kialakuló váli kultúra létrejöttét a korábbi kutatás a Baierdorf-Velatice-kultúra beköltözéséhez kötötte. Az újabb kutatások inkább az urnamezős kultúra belső fejlődésre helyezik a hangsúlyt, azonban továbbra is számolnak HAl időszak óta folyamatosan kisebb-nagyobb Baierdorf-Velatice csoportok beköltözésével az Északkelet-Dunántúlra. 132 A Baierdorf-Velatice csoportok infütrációjával párhuzamosan zajló belső fejlődés eredményeként a váli kultúra kialakulásának hátterében új gazdasági és társadalmi viszonyok álltak. 133 Ez a korszak a Dunántúlon kialakuló bronzműves központok, illetve a Dunántúlon és az Északi-középhegységben kialakuló, kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkező erődített telepek korszaka. Talán ezen központok egyike lehetett a várhegyi település is. A leletanyag tanúsága szerint a várhegyi késő bronzkori telep nem volt túl hosszú életű, a telep élete valamikor a HA-B időszakban ért véget. Az elnéptelenedett várhegy évszázadokon át lakatlan volt, 134 korábbi jelentőségét csupán a középkorban nyerte vissza. 128 TOMPA 1942.100. 129 KÉRDŐ-KOVÁCS-SZILAS 2001; KÉRDŐ-KOVÁCS 2002. 130 Vö.: NOVÁKI 1979. 131 KŐSZEGI 1988. 69. 132 KŐSZEGI 1988. 69; VADÁSZ 1992. 223. m KŐSZEGI 1988. 69. 134 A már említett néhány kelta töredék alapján keltakori lakottságot nem feltételezhetünk. 249
