Budapest Régiségei 37. (2003)

Hanny Erzsébet - Reményi László: A budai Várhegy bronzkori településtörténete 237-276

A BUDAI VÁRHEGY BRONZKORI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE gyűjteményben nem bukkantam az objektumban talált koponyadarabok és kerámiatöredékek nyomára, csupán az agyagkoloncot sikerült megtalálnom. Azonban ahogyan az a rajzokról kiderül, a 81/14. számmal jelölt szelvényben talált sárga agyagpadló a szomszédos 80/2. számú középkori pincében is megfogható volt, ahonnan viszont korabronzkori kerámiatöredékek kerültek be a BTM gyűjteményébe. Ebből következően a leírt tapasztott agyagpadlójú, cölöpszerkezetes ház kora bronzkori lehetett. Istálló, un. „konzolos" helyiség: a régi várfal által vágott őskori gödör, amelynek betöltéséből kora bronzkori edénytöredékek mellett egy agancskapa került elő (20. kép 1).* (82.1.100). Az északi előudvar területéről az ásatások során nagyobb mennyiségben kerültek elő objektumokhoz nem köthető leletek. Ezek közül kiemelésre méltó egy világosbarna, kihajló peremű, ívelt testű, erősen profilált vállú korsó töredéke (4. kép 2). Csak feltételesen sorolható a korabronzkori leletek közé az ún. istálló lelőhelyen talált erősen bekarcolt ívelt mintával díszített tál töredéke (7. kép 11). A KORA BRONZKORI ÁLDOZATI GÖDÖR ÉS CSONTVÁZAS SÍR A Szárazároktól északra, a mai Szent György tér területén 1989-ben kezdődtek újra az ásatások, melyek a volt Honvédelmi Minisztérium, a Sándor palota területére és a környező utcákra terjedtek ki. Rövid szünet után, 1995-ben folytatódtak a feltárások, ekkor már a tér mindkét oldalán. (1. kép) A munkálatok elsősorban a középkori emlékek feltárását tűzték ki célul, de több esetben sikerült az egész területen a kora bronzkor telep- és sírleleteit is megtalálni. Az ún. Istálló ásatásakor, a barokk lépcsőház alapozása alatt került elő egy nagy, méhkas alakú gödör egynegyede, benne bekarcolt díszű, nagyméretű edény aljának töredékei feküdtek. Szórványként az egész területen - objektumhoz nem köthetően - megtalálhatóak voltak őskori edények töredékei a bronzkor mindhárom szakaszából. A telepjelenségek a tér északi oldalán sűrűsödtek és a Főhercegi palota, a Hadügyminisztérium, a Szent Zsigmond templom, a Színház utca és a Sándor palota alapozásai alól, a puha márgás rétegből a sziklaszintig mélyítve (8. kép 1) kerültek elő. Főként méhkas alakú gödröket, illetve azok későbbi korok beásásai által elvágott részleteit találtuk meg. Pár négyzetméternyi területen ugyanebből a rétegből piskóta alakú cölöpÁsatási napló: BTM Adattár, Ád-46-75. II. 73. lyukak kerültek napvilágra, (8. kép 2) sajnos korhatározó lelet egyikben sem volt. A tér északnyugati oldalán mély árok húzódik, ennek alján jellegtelen őskori cserepeket leltünk, kora és rendeltetése azonban még bizonytalan. A gödrökben talált, nem nagy mennyiségű cseréptöredék egyértelműen a nagyrévi kultúra késői szakaszához tartozik: nagyméretű, durván seprűzött fazekak és tálak, illetve nagyrévi típusú füles, S-profilú bögrék, valamint karcsú fülesbögrék töredékei. Egy gödörben, melynek a sok bolygatás miatt csak az alját foghattuk meg miniatűr edénykék (6. kép 2-3) és szilexpengék (20. kép 3) voltak. A területen már az is nagy szó, hogy a kora bronzkor végéről egyáltalán objektumok, illetve leletek megmaradhattak a középkori, törökkori bolygatások és a barokk kori, szikláig alapozott épületek építése után. Éppen ezért rendkívül jelentősnek mondható az a két, majdnem teljes egészében bolygatatlanul ránk maradt objektum, melyeket részletesen ismertetünk. Az egyik az 1995-ben előkerült, már közölt áldozati gödör

14 (9. kép, 10. kép), a másik egy csontvázas sír. A sír egy kőfal és több gödör által bolygatott területen feküdt, kelet-nyugati tájolású volt. Sírfoltot nem lehetett észlelni, a sír széleit majdnem teljesen eltűntették a körülötte lévő beásások. Rossz megtartású, zsugorított gyermekcsontváz feküdt benne, a kevés megmaradt csont vizsgálatra nem volt alkalmas, felszedéskor nagy részük elporladt. A gyermek vállától a bokájáig elosztva feküdtek az edények, legtöbbjük a lábnál. (11. kép) A SÍR LELETEI 1. Magas, karcsú, tölcséres nyakú, kihajló peremű, gömbtestű korsó, talpátmérője kicsi, Vállára szimmetrikusan elhelyezve két kis szalagfül támaszkodik. Nyakán körbefutó hármas árkolás, hasát hármas bekarcolt vonalak osztják négy részre, melyeken belül bekarcolt W és pontdíszítés van. Felülete sírna, fényezett. (12. kép 4.); (2002.2.1.) 2. Vörösesbarna, fordított kónikus testű, ívelt peremű tál, peremből induló két kis füllel. A vállon körbe futó többszörös vonalköteg és pontsor díszíti. (12. kép 6.); (2002.2.8.) 3. Levágott peremű, fordított kónikus testű, fényezett felületű tálka, peremén szimmetrikusan elhelyezett négy apró bütyök díszíti. (12. kép 5.); (2002.2.5.) 4. Kihajló peremű, tölcséres nyakú, gömbölyű hasú, füles bögre, peremből induló szalagfüllel (12. kép 1), (2002.2.4.) 14 HANNY 1997.199-210. 239