Budapest Régiségei 37. (2003)

Végh András: A Magyar Tudományos Akadémia budavári épületegyüttesének története a város alapításától 1686-ig 209-235

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA BUDAVÁRI ÉPÜLETEGYÜTTESÉNEK TÖRTÉNETE ostrom során le tudta rajzolni az épületet, miért nem jelezték azt az 1686 őszén elvégzett felmérés készítői. A választ nem ismerjük, de a két szokatlanul nagy méretű telek egyikében jogosan sejthetjük a dzsámi maradványait. A dzsámi egyértelműen új török épület volt a középkori polgárházak között, ám Dernschwam szerint az volt az iskola és a feltételezhető népkonyha is. Szövegéből arra következtethetünk, hogy a „bég" alapítványa polgárházak elkobzásával, bontásával és új épületek emelésével járt. Szerencsénkre Dernschwam arra is emlékezett, kiknek a házai álltak korábban a török épületek helyén. A mészárszékeket és Sárkány Ambrus házát nevezi nevén, amelyek helyét a középkori oklevelekből már megismertük. A mészárszékek közvetlenül a plébániatemplom déli oldala mellett helyezkedtek el, velük szemben volt a Keszi/Berki/ Sárkány familia háza. A mektebet tehát a dzsámitól É-ra építették fel, vagyis a dzsámi és a Magdolnatemplom (ez időben a város egyetlen keresztény temploma) közötti területen. Az építkezések jelentősen megváltoztathatták az eredeti utcaképet, megbontották a lakóházak sorát és elképzelhető, hogy érintették a templom déli oldala mellett húzódó középkori Szombathely utca nyomvonalát. Am ameddig a területen régészeti feltárások nem indulnak, nem tudjuk pontosan kijelölni sem a most ismertetett épületek helyét, sem a törökkori változások mértékét. A török építkezés régészeti kutatása azért is érdekes lenne, mivel az egyik legkorábbi önálló emlék lehetett a városban. 1553-ban ezek az épületek már álltak, pedig akkor a város még csak tizenkét éve volt oszmán kézen. Sajnos Dernschwam szövegéből nem ismerhetjük meg az építtető személyét, de utalást tesz rá, hogy az alapító valamelyik budai pasa lehetett. A többi ház sorsáról semmilyen konkrét forrással nem rendelkezünk. Mindössze annyi ismert, hogy a török kor kezdetén az adójegyzékekben megörökített nagyobb számú magyar lakosság a 17. századra jelentősen megfogyatkozott, szinte elenyészett. A legkorábbi, 1547-ben készített adójegyzék úgynevezett mahaüék szerint írta össze a fejadót fizető keresztény lakosokat.

124 Budán egy-egy mahallét valamely szomszédos utcáról neveztek el, ezért a szakirodalom bizonytalanul értelmezte a mahalle fogalmát. Véleményünk szerint a Máté Zsolt által képviselt felfogás a helyes, azaz a mahalle egy-egy háztömböt jelöl, amely nevét a mellette futó utcáról nyerte.

125 Ezzel az értelmezéssel az általunk vizsgált terület az 1547-es jegyzék Olasz utca mahalléjának É-i részével azonosítható. Itt írták össze a mahallék között a legtöbb magyar családfő nevét, közöttük azonban egy olyat sem találunk, amelyet olvashattunk volna korábbi forrásban. Ez érthető is, hiszen az oklevelek az előkelő polgárok, valamint nemesek háztulajdonainak emlékét tartották fenn, az 1510 körüli dézsmajegyzék és az 1547-es defter között pedig legalább harminc év eltelt. Számolhatunk azonban jelentős tulajdonos váltással is. A város török kézre kerülése után az itt maradt magyar lakosság feltehetően jobbára a szegényebb, kevésbé mobilis polgárok közül került ki. A 16. század első feléről valló forrásainkban azonban szinte kizárólag olyan háztulajdonosok szerepeltek, akik semmiféleképpen nem maradhattak a török Budán. Ezek házaiba beköltözhettek olyan szegényebb lakosok, akik a város egyéb részeiről jöttek az egyetlen keresztény templom körüli magyar városrészbe. 1686-ban hosszú és véres ostrom után újból keresztény kézre került Buda. A városi élet szempontjából a törés sokkal erőteljesebb volt ekkor, mint száznegyvenöt évvel korábban. A visszafoglalt város lakói meghaltak, vagy a győztesek fogságába kerültek, otthonaikat kifosztották, magára maradt középületeiket kirabolták és pusztulni engedték. A vizsgált terület még ezen felül is szenvedett, hiszen a császári csapatok fő támadásának közelében terült el, amelyet az ostromló tüzérség módszeresen pusztított. A háztömb déli vége a Győzelem dzsámival együtt a visszafoglalás óráiban már romokban állt. A fosztogatás során keletkezett tűzvész pedig betetőzte a pusztítást. Az évszázadokat átélt középkori romokon új telepesek új várost kezdtek építeni. 124 FEKETE 1938. 125 MÁTÉ 1988. 133-138. 229