Budapest Régiségei 37. (2003)

Benda Judit: Előzetes jelentés a budai középkori karmelita kolostor feltárásáról 137-149

ELŐZETES JELENTÉS A BUDAI KÖZÉPKORI KARMELITA KOLOSTOR FELTÁRÁSÁRÓL tű keleti terem nyugati fala egy vékony, vakolt, meszelt osztófal volt. A nem csak alapot, hanem felmenő részletet is tartalmazó falcsonkot az újkori pincefal vágta keresztbe; pont olyan részen, ahol az északi falba való bekötését is megsemmisítette. A termet itt is habarcsba rakott padlótégla burkolat fedte. Csodálatos módon, bár a padlótéglákat itt is felszedték, egy kis sáv mégis a helyén maradt (6. kép), és így különleges hangulatot kölcsönzött a szelvénynek. A helyiség déli fala mellett egy kályha alapozásának részletét ástuk ki. Keletről és délről, a falkiszedési árkok miatt megsemmisült a kályhaomladék, északi szélét pedig egy nagyméretű, törökkori beásás bolygatta meg. A nyugati széle azonban viszonylagos épségben maradt meg: egy fehér habarcságy hosszú, keskeny sávját találtunk, amiben egy gerendalenyomat húzódott. Az alapozás egy vékony habarcslemez volt, rajta törött tetőcserepek hevertek, ezen vastag, fekete hamuréteg feküdt. Ezen volt a kályha omladéka: szürkére és vörösre égett, négyzetes, tál alakú kályhaszemek töredékei és vörösre égett patics darabok, azaz a kályhaszemek tapasztóanyagának darabjai. A szoba valószínűleg calefactoriumként, vagyis melegedő helyiségként működhetett. A tőle nyugatra fekvő teremről sajnos nem sok emlék maradt ránk, pedig lehet, hogy ez volt a kolostor refektóriuma. Az északi és déli falát az újkori pince járószintjének kialakításakor mélyen visszabontották, keleti falát a már említett keskeny osztófal alkotta, nyugati falát és így a terem hosszát sem ismerjük, ez már valószínűleg a szomszéd telek alatt van. A pince mélyítésekor minden értékelhető réteget megsemmisítettek. Sírokat ebben az utóbbi két teremben nem találtunk. A TEMETŐ Ez a temető a későközépkori Váralja legnagyobb területű sírkertje volt. Mivel a közeli Szt. Péter mártírnak szentelt plébániatemplom (melynek romjai a mai Medve utca 1. szám alatti irodaépület udvarán láthatók) temetője

32 és a Szt. István ágostonos kolostor temetője

33 a 14. század végére már viszonylagosan zsúfolttá válhatott, valószínűleg szükségessé vált egy újabb temetkezési hely kialakítása Buda külvárosában. „Hasonlóan a Budán a nevezett rendház kerítése alatt álló kápolnának is, amelyhez a szomszédos részek hívei járnak ájtatotoskodni..." BTOE III/2.174. No. 1009. Fordította: Spekner Enikő. A temetőt Garády Sándor és H. Gyürky Katalin ásta meg: GARÁDY 1943., GYÜRKY 1967. és GYÜRKY 1971. A temetőt Végh András tárta fel a Bp. I. Szalag utca 19-21. telkeken 1997-ben és 1999-ben. A temető a kolostortól keletre feküdt és valószínűleg körülvette a templom szentélyét. Mivel olyan kicsi a távolság a szentély valószínűsíthető helye és a középkori patak vonala között, ezért feltételezhető, hogy a temetőkert északi fala a patak partján futott. A keleti fal egy részét és a déli falat, ami becsatlakozott a kolostor déli szárnyának déli falába, sikerült megtalálnunk. Tört, keménymészkőből készült, kavicsos, fehér mészhabarccsal szilárdították. Alapozásának és felmenő falának szélessége megegyező volt. Belső, tehát északi, a temető felé eső oldalán találtunk vakolatot, külső, a kert felé eső oldalán nem. Lehetséges, hogy cseréptető fedte, mert a keleti fal mellett belül, a déli fal mellett pedig kívül, dél felé, vastag tetőcseréphalmokat találtunk. Persze lehet, hogy ez a bontási törmelék a kolostor, vagy a templom tetőjéből származik és ide, a kerítések mellé hordták. A keleti falon kívül, tehát attól keletre 5 méterrel, találtunk két téglalap alakú alapozást egymástól 4 méternyire. A két kis falban egy-egy négyzetes keresztmetszetű gerendafészek volt. A falak helyzetéből és jellegéből adódik, hogy ez a temetőkert kapuja előépítményének alapozása lehetett. Összesen 250 sírt tártunk fel az ásatáson, közülük egy római kori gyereksír volt; 242 csontváz feküdt a temetőben, vagy a kolostor falai között, 8 pedig a kertben. A temetőben kibontott csontvázak sűrűsége eltérő volt. A terület északi szélén három-négy rétegben feküdtek, a középső részén két-három rétegben, a kerítésfalak mellett viszont nagyon kevés vázat találtunk, így lehetséges, hogy a falak mellett ösvények, keskeny utak futottak. A kapubejáró tengelyében, a temető középtáján egy mély cölöplyukat találtunk, amit sárga agyaggal és kövekkel béleltek ki. Mivel a középkori cölöplyuk egyedül állt, nem egy épület, vagy szerkezet része volt, ezért lehetséges, hogy egy nagyméretű fakereszt nyomát leltük meg. A sírok mind nyugat-keleti tájolásúak voltak, kisebb anomáliákkal, ami az elhantolás évszakára enged következtetni. Egy fordított tájolású sírt is találtunk. Ez a csontváz nemcsak fordítva feküdt a földben, de kissé görnyedt testtartása és hajlított lábai a halálának körülményeire is utalhatnak. A terület északi sávjában, ahol a legsűrűbben feküdtek, természetesen majdnem mindegyik váz többé-kevésbé bolygatott volt. Mivel a sírokat egymásra ásták, több helyen találkoztunk a „megtalált" csontok félretolásával. Feltételezni lehet egy osszárium létét is a még fel nem tárt temetőkertben, mert sok csontváznál nem lehetett megtalálni a „hiányzó" csontokat, tehát ezeket más helyre tették, gyűjtötték össze. Sírfoltot, beásási árkot csak 141