Budapest Régiségei 37. (2003)
Benda Judit: Előzetes jelentés a budai középkori karmelita kolostor feltárásáról 137-149
ELŐZETES JELENTÉS A BUDAI KÖZÉPKORI KARMELITA KOLOSTOR FELTÁRÁSÁRÓL még ugyanabban az évben alapította I. Lajos király a pécsit. A pécsi rendház egy kis részletét Kárpáti Gábor 25 azonosította. A feltárt falak: egy kis helyiség, egy ebből nyíló pincelejáró és egy négyzetes kőfalazatú kút együttese. Az ásatáson talált kút kávakövének méretei alapján Eszéki János pécsi püspök újjáépítéséhez köti a maradványokat. Az eperjesi templom 26 és kolostor lényegében még ma is áll, csak barokk köntöst kapott, a privigyei rendház 27 elpusztult. A FELTÁRT FALAK A kolostor eddig feltárt falai 28 nem egy periódusban épültek, bár a helyiségek felépítése között nem telhetett el túl hosszú idő. A falelválások azt mutatják, hogy a termeket, kápolnákat egyenként, azaz időben egymás után építették fel. Az építkezés előtt a területen terepegyengetést végeztek, amire szükség is volt, mert az észak felé erősen lejt. Ezt a ma már alig érzékelhető természetes völgynek köszönheti, amit a középkorban a Taschentalnak 29 neveztek. A völgy közepe, azaz legmélyebb része a patak vonala volt, és ez csak kb. 30 méternyire húzódott a kolostor területétől, tehát az még lényegében a patak árterületéhez tartozik. A falak mellett megfigyelhető kavicsos, kőporos építési réteg felett minden helyiségben újabb szintemelést végeztek, mielőtt a padlótéglákat lefektették volna. A kerengő belső, udvar felé eső falának alapozása kavicsos, mészhabarcsba öntött, törtköves fal, a kemény mészkövön kívül sárga homokkő és néhány törött tégla is volt benne. Bár az újkori pincepadló kialakítása miatt a falat itt is tovább bontották és a hozzá futó rétegeket eltávolították, egy részen mégis módunkban volt megfigyelni a felmenő fal kis részletét. A felmenő fal belső oldalát kváderkövekből rakták, ezt vékony vakolat és fehér meszelés borította. A kerengőfolyosó külső, tehát keleti falát többszörösen visszabontották. Legmélyebben fekvő falcsonkjai a káptalanterem előtt is az újkori pincepadló kialakítása miatt pusztultak el. Anyaga halványsárga, kemény mészkőből és fehér, kavicsos mészhabarcsból épült. A temetőkápolna előtt futó falrészt a török kori falkiszedési árok bolygatta meg. Textúráját vizsgálva jól látható volt, hogy ezen a részen nemcsak a vastagsága volt kisebb, mint a többi részen, hanem kőanyaga és habarcsa is más jelleget mutatott. A habarcsban kevesebb volt a KÁRPÁTI-SZEKÉR 1994. 237.p. DIVALD 1904. 75.p. MÁTÉFFY 1996. 59.p. A geodéziát Viemann Zsolt, a fotókat Bakos Margit és Benda Judit készítették. Budai jogkönyv 283.p. kavics, színe szürkésebb, a kövek pedig vegyesebb minőségűek voltak. Az alapozás mélységét kutató, a kápolna délnyugati sarkában ásott szondában láthatóvá vált, hogy ezt a részt a korábbi alapozásnál mélyebben visszabontották és újrafalazták. A kerengőfal a délkeleti sarokban, tehát a folyosó fordulójánál újra „visszakapta" eredeti szélességét, kőanyagát és habarcsát. Itt egy újabb átépítés nyomára akadtunk, a temetőkápolna és a déli traktus északkeleti sarka közti 2 méteres sávban az eredeti fal szintén vissza volt bontva és másodlagosan egy nagyméretű, sárgás márgából készült, tégla alakú kőtömböt helyeztek el a csonkon, ami küszöbként szolgált. A kialakított új ajtónak sajnos nem találtuk meg sem a szárkövét, sem annak nyomát, mivel a falak itt is áldozatává váltak a későbbi kőbányászatnak. Ettől kezdve azonban a kerengő külső, déli falának, ami egyben a déli traktus helyiségeinek északi fala 5 méter hosszan pontosan a zokli szintjéig volt vissszabontva. A tetején jól látszódott a felmenő fal helyének szélességében futó habarcslenyomat vékony csíkja. Ettől a szakasztól nyugatra újra az újkori pince semmisítette meg a magasabb részeket. A kerengőben sok csontvázat találtunk, ezek közül majdnem mindegyik bolygatott volt, mert a viszonylagosan keskeny terület miatt sűrűn temették ide a halottakat. A vázak között több magas, vastagcsontú férfi földi maradványait találtuk, bár nem bizonyítható, de lehetséges, hogy a német származású szerzetesek sírjaira bukkantunk rá. Akadt a vázak között női és gyermekcsontváz is, azonkívül itt tudtunk csak feltárni koporsómaradványokat. 30 A kerengő járószintjét az újkori udvarra eső részen végig tudtuk követni. Ezt a kerengő keleti falalapozásának falkiszedési árka tovább keskenyítette, de így is aránylag nagy felületen fel tudtuk tárni a két fal közti felületet. Itt került elő az ásatás nagy felületen, in situ állapotban beomlott boltozata. Megkapó látványt nyújtott a kerengő délkeleti sarkának boltozatomladéka (3. kép). A lezuhant, faragott bordaívek között rendben sorakoztak a téglák. A kétszer hornyolt-oldalú bordáknak ívindító fali csomópontját az újkori pincefal elbontásakor találtuk meg másodlagosan. így ezek alapján rekonstruálhatóvá vált a kerengő boltozata. A kerengőfolyosó járófelületén nem találtunk semmiféle padlóburkolatra utaló nyomot. Nem kizárható, hogy esetleg deszkapadlója volt, de a sok itt fekvő sír miatt ezt a megoldást nagyon nehézkesnek tartom. A földpadló mellett szól az is, hogy a folyosó járószintjének keresztmetszete íves, tehát a közepe A koporsók faanyagát Grynaeus András vizsgálata tölgyként azonosította. 139
