Budapest Régiségei 36. (2002) – In memoriam Rózsa Kalicz-Schreiber (1929-2001)

Pavúk, Juraj: Die Apsidenbauten mit Fundamentgräbchen der Želiezovce-Gruppe = A zselízi kultúra alapárkos, apszisos záródású épületei 63-78

JURAJ PAVÚK A ZSELÍZI KULTÚRA ALAPÁRKOS, APSZISOS ZÁRÓDÁSÚ ÉPÜLETEI 1958 óta ismerjük különleges, lekerekített sarkú, ívelt záródású, alapárkos építmények alaprajzait, melyeket P Caplovic Hurbanovo-n fedezett fel (2. kép). Ezeket B. Novotny publikálta Szlovákia neolitikumáról és eneolitikumáról szóló két könyvében. Hasonló alaprajzot talált B. Novotny Sarovce-n. E cikk szerzője 1963-ban és 1968-ban Dvory nad Zitavou-n talált hasonló alaprajzokat. P Caplovic szerint Hurbanovon az alapárok egy aunjetitzi csontvázas sírt bolygatott meg és ezért idősebb kell legyen. Annak figyelembe vételével, hogy az utóbbi években a légi felvételek segítségével a Duna völgy árterein Délnyugat-Szlovákiában több lelőhelyen eddig keltezetlen ívelt, vagy apszisos záródású alapárkos épületeket fedeztek fel, a szerző az eddig vizsgált szlovákiai apszisos épületek alaprajzait mutatja be és kísérletet tesz ezek kronológiai helyzetének meghatározására. A zselízi kultúra monokulturális telepén háromféle apszisos záródású, alapárkos épületet találtak. A Dvory nad Zitavou-i 1. ház alapárka a Zselíz csoport klasszikus II/b-fokozatának kerámiájával keltezhető. Az alapárkot tároló- és agyagkitermelő gödrök bolygatták meg. Mivel az egész telep csak az említett fokozat idején létezett, az apszisos záródású épületalapoknak is ugyanebből a korból kell származniuk. Az ilyen típusú, körbe futó alapárokkal rendelkező épületek genetikailag nem köthetők a P J. R. Modderman szerinti Ha típusú nagy épületekhez, mivel ezek csak az Alsó-Rajnavidéken terjedtek el és az ottani fejlődés termékei. Az apszisos záródású épületekben nem találhatók meg a belső hármas cölöpsorok, mint ahogy az a vonaldíszes kerámia házaira jellemző. Dvory nad Zitavou 3. sz. alaprajza alapján valószínűleg hármas osztású épületekről van szó, egyetlen tető alatt. A körbefutó alapárokkal rendelkező épületek ebben az időben a szakáiháti csoportban is megjelennek (Csanytelek) és azt követő tiszai, valamint a lengyeli kultúrában is folytatódnak. A kárpát-medencei első megjelenésük a Balkán térségéből érkező erős hatással és a Vincakultúrával fennálló intenzív kapcsolatokkal köthető össze, ahogy az a lengyeli és tiszai kultúra más szféráiban világosan megnyilvánul. 74