Budapest Régiségei 36. (2002) – In memoriam Rózsa Kalicz-Schreiber (1929-2001)

Zsidi Paula: Tomköpfchen aus dem Herd eines awarenzeitlichen Wohnhauses (Budapest III., Filatorigát) = Agyagfejecske egy avar kori lakóház tűzhelyéből (Budapest, III., Filatorigát) 341-362

PAULA ZSIDI AGYAGFEJECSKE EGY AVAR KORI LAKÓHÁZ TŰZHELYÉBŐL (BUDAPEST, III., FTLATORIGÁT) A cikk olyan régészeti tárgy közlésére vállalkozott, amely jelenlegi ismereteink alapján nem rendelkezik pontos analógiával, s megítélése a lelőkörülmények, a stílusjegyek és az anyagvizsgálati eredmények alapján sem egyértelmű. A lelőhelyen, 1997-2000 között folytatott feltárások az őskori és a római kori rétegek (kora római kori, védművekkel erősített objektum, továbbá fürdő, illetve későrómai kori temetőrészlet) felett avar kori telep mintegy húsz objektumát hozták felszínre. A telep feltárt területének középső részén, a többi félig földbemélyített háznál nagyobb, s némileg eltérő szerkezetű építmény tűzhelyéből tömör agyaggolyó került elő, melyen a plasztikus kialakítású fül és nyak mellett a nyitott száj (bajusz?) és a szem, valamint az orr vonala is kivehető volt. A tűzhely omladéka - a telep számos házában is megfigyelhető módon - törtkőből és római kori téglatöredékekből, valamint római kori és avar kori kerámiatöredékekből állt. Bár a lelet egyértelműen az avar kori tűzhelyből került elő, a lelőkörülmények alapján nem zárhattuk ki teljesen annak lehetőségét, hogy a fejecske a terület korábbi horizontjainak egyikéből származott. Egyrészt a ház gödrét a korábbi rétegekbe mélyítették, másrészt pedig az avar korban még felszínen látható római kori maradványokat (tégla, terrazzó, vakolat) is rendszeresen felhasználták a tűzhelyek építéséhez. A tárgy forma- és stílusjegyei alapján, nem köthető az ismert római kori plasztikai megfogalmazásokhoz, eseti jelleggel pedig legfeljebb agyaglelőhelyek, fazekasműhelyek környékén lenne hihető előfordulása. Az avar korból ismert kevés szobrászati emlék elsősorban kőből készült, s többségükben a nagyplasztika körébe sorolhatók. Ez utóbbi emberábrázolások némelyikének egyszerű vonásai azonban (a téma általánosságán túl is) emlékeztetnek az agyagfej megformálására. A kérdés eldöntésében segítségül hívott anyagvizsgálat ( Ballá Márta, BME Nukleáris Intézet) alapján az agyagfej, váratlanul, elsősorban a házból előkerült római kori kerámiával mutatott azonosságot. Az agyag eredetét és a kerámia gyártás során végzett technológiai változásokat is mutató vizsgálati (neutronaktivációs módszer) eredmények ugyanakkor az avarkori kerámián belül is jelentős eltéréseket mutattak. Más agyagból és más technológiával készült a fazék és a sütőharang, s megint másból a finomabb áru, például az orsógomb. Esetünkben szinte bizonyos, hogy a fej helyben készült, és előállításához a római korban is használatos agyagnyerő helyek egyikét használták. Emellett az avar kori keramika vizsgálata, elsősorban a Dunántúlon, ott is inkább az egykori limes menti, keleti részeken mutatta ki a római fazekas gyakorlat alkalmazását, formai jegyeiben az avar kori ízlést tükröző tárgyak esetében is. A tárgy rendeltetésének megítélésénél, több lehetőséget is figyelembevéve (eseti alkotás, játékszer), a vallási-hitvilági összefüggés kínálta a legvalószínűbb hátteret, írásos források is beszámolnak arról, hogy az avar sámánok tűzhelyeik fölé „tűzhely védő" istenségként idolokat helyeztek. Ezen a ponton kell visszautalnunk a fejecske közvetlen lelőkörülményeire. A fej lelőhelyeként ismert ház, a jurt szerűen elrendezett telep központi helyén állt, méretét tekintve nagyobb volt a többinél, kialakítása is igényesebb volt annál. E tekintetben külön jelentőséget nyer az a tény hogy a leletet a ház összeomlott tűzhelyében találtuk. Ilyen alapon nem vethetjük el annak lehetőségét, hogy az egykori Pannónia földjén, helyben talált agyagból, hagyományos technikával készült, talán a sámánhittel összefüggő emberábrázolás (idol) maradandó részét találtuk meg a filatorigáti avar kori telep egyik központi építményében. A közléssel és a lehetséges megoldások számbavételével a kérdést nem tekintjük lezártnak. 352