Budapest Régiségei 36. (2002) – In memoriam Rózsa Kalicz-Schreiber (1929-2001)
Koós Judit: Bronzezeitliche Siedlungforschungen in Nordostungarn = Bronzkori telepkutatások Északkelet-Magyarországon 221-233
JUDIT KOÓS BRONZKORI TELEPKUTAT ÁSOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON Északkelet-Magyarország kora és középső bronzkori településeinek kutatástörténete a 19. század utolsó harmadáig nyúlik vissza. Ekkor került sor több, máig jelentős teli-település megismerésére, azonban szisztematikus kutatások nélkül. A magyarországi kora és középső bronzkori kutatások máig két alapvető monográfiára támaszkodnak: Kalicz Nándor: Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarn (1968) és Bona István: Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstliche Beziehungen (1975). E két mű megjelenéséig csak részinformációkkal rendelkezett a kutatás a településtörténetre vonatkozóan. Ezt követően azonban jól körvonalazhatóan kirajzolódott a kép, hogy melyek azok a teli-települések, amelyeken a hatvani és a füzesabonyi kultúrák népessége megtelepedett. A dolgozat részletesen foglalkozik a két kultúra elterjedési területén található hegyvidéki és síkvidéki, egyrétegű és többrétegű települési típusokkal az ismert lelőhelyek alapján, különös tekintettel az erődítések fajtájára. A dolgozat alapját képező településkutatás Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén, az Alföld északi peremén Szakáld községében, a Testhalom nevű teli területén és közvetlen környékén történt. Szakáld-Testhalom a Hejő folyó egy elhagyott és feltöltődött medre melletti magaspart-szerű területen, a Sajó hordalékkúpjának felszínén helyezkedik el. (A természettudományos vizsgálatokat a debreceni KLTE Ásványtani-és Földtani Tanszékének munkatársai végezték el: Sümegi Pál, Kozák János, Tóth Csaba és Megyeri Enikő. Munkájukat ezúton is köszönöm.) A halomtól délkeletre a Tisza alluviális síksága helyezkedik el, míg délre a Hejő és a Sajó elhagyott, holocén korú medre. A feltöltődött medrek felszínközeli részén vízhatású réti talajok alakultak ki. Természetes növénytakaró a területen nem található, mert a jelenkori ártéri lösz üledékfelszínén szántókat, míg a feltöltődött folyómedrekben kaszálókat és legelőket alakítottak ki. A Testhalom felszínén őrlőköveket, állatcsontot, valamint a Hatvan és Füzesabony kultúrák cseréptöredékeit találtuk. A hálózatosán lemélyített fúrások, valamint a szintezési adatok segítségével sikerült megszerkeszteni a halom keresztszelvényét, valamint tisztázni a halom fő tömegét adó kevert, erőteljes antropogén hatást mutató, átlagosan 400 cm vastagságú kultúrréteget. (Irodalmi, valamint az ismert és feltárt más télieken nyert hasonló adatok alapján ez a rétegtani vizsgálat jelentősnek mondható.) Ugyancsak ezek az adatok vezettek az egykori, kb. 40 m széles, ma már feltöltődött árokrendszer rekonstruálásához, amely a halmot körben, északról, délről és keletről 3-3, 5 m mélységben övezte, s amely szoros kapcsolatban állt a Testhalom nyugati oldalán elhelyezkedő Hejő mederrel. Az árok, mint általában a Hatvan-telleknél, feltűnően széles volt, s egy nagyjából 70 m-es felületet vett körül. Az árokból nyert üledékstruktúra elemzése alapján kiderült, hogy 240-330 cm mélységben tavi üledék található, amely az árok elkészülte után, az egykori Hejő vizének bevezetésével, mesterséges úton keletkezett. Ez a réteg elegendő mennyiségben tartalmazott radiokarbon mérésre alkalmas faszenet. A 320-330 cm mélységből kiemelt faszén konvencionális radiokarbon kora 3256 ± 49 bp, amely 1515 BC kalibrált adatnak felel meg, amely azonban - összehasonlítva más Hatvan-telepek adataival - túl fiatalnak tűnik. A dolgozat következő részében a geomorfológiai és üledékföldtani vizsgálatok részletezése következik, valamint a pollenvizsgálatok eredményeinek ismertetése. Szakáid-Testhalom régészeti és részleges természettudományos vizsgálatainak összefoglalásaként a következőket állapíthatjuk meg: az Alföld északi peremén a Hatvan-és Füzesabony-kultúrák olyan teli-településének azonosítását sikerült elvégezni, amelyet mesterséges árok vesz körül, s amelynek nagyjából 4 m vastag a rétegsora. A Testhalom a tellek azon csoportjába tartozik, amelyek fő jellemvonása a kis, kerek „vár" természetes folyóvízzel és mesterséges védművel övezve. Az ökológiai környezet megfelel a bronzkor ezen időszakából eddig nyert ismereteknek hozzátéve, hogy a mintavételekből adódó hiányosságok miatt bizonyos eredményeket fenntartással kell kezelni. Az eddig nyert egyetlen radiokarbon adat a település és az árok korát a 3256 ± 49 bp (1515 BC) évben határozza meg, jóllehet tisztában vagyunk azzal, hogy egy adat a korrekt kormeghatározáshoz nem elegendő. Ugyanakkor ez az eredmény megfelel más, ismert teli-településeken (Jászdózsa-Kápolnahalom, Dunaújváros-Koszider, Százhalombatta-Földvár, Mende-Leányvár) a Füzesabony- és Vatya-kultúrák koszideri periódusának. 228
