Budapest Régiségei 36. (2002) – In memoriam Rózsa Kalicz-Schreiber (1929-2001)
Bátora, Jozef - Vladár, Jozef: Die Besiedlungsproblematik der Glockenbecherkultur in der Südwestslowakei : Beitrag zu den Anfängen der Bronzezeit = A harangedény kultúra településtörténeti kérdései Délnyugat-Szlovákiában : adatok a bronzkor kezdeteihez 199-209
DIE BESIEDLUNGSPROBLEMATIK DER GLOCKENBECHER KULTUR IN DER SÜDWESTSLOWAKEI A HARANGEDÉNY KULTÚRA TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI KÉRDÉSEI DÉLNYUGAT-SZLOVÁKIÁBAN Adatok a bronzkor kezdeteihez A Harangedény kultúra problematikájának az utóbbi tíz évben Európában különös figyelmet szenteltek, melyről több szimpózium és konferencia, illetve e témában folytatott számos eszmecsere tanúskodik. Ezekben a munkákban azonban nem találunk információkat a Harangedény kultúra szlovákiai leleteiről, bár köztudott, hogy ez egyike azon kultúráknak, melyek Délnyugat - Szlovákia bronzkorának kialakításában részt vettek. Megtelepülése az idősebb fejlődési szakaszban, vagyis a klasszikus harangedények előfordulásának korában jelenleg mindenek előtt a Morava völgyének szlovákiai régiójában mutatható ki biztosan, ami Morvaország és Ausztria területével határos (Abb. 1). Ezt jól dokumentálják a klasszikus Harangedény kultúra négy lelőhelyéről (Kátov, Kopcany Skalica, Vrádiste) származó klasszikus harangedényes töredékek (Abb. 2. 2-5). Nagy valószínűséggel ezekhez a leletekhez sorolható a Középső - Vág völgyéből, Ljuborcából régóta ismert két kerámiatöredék. A Harangedény kultúra fiatalabb szakaszát, illetve késői fázisát, melyet az ún. kísérő kerámia képvisel, a legjellegzetesebben Délnyugat-Szlovákia két lelőhelyén mutatták ki: a skalicai temetőben és a sládkovicovoi sírban (Abb. 3. 1-3, 5, 7-9). Úgy tűnik, hogy a Harangedény kultúra kísérő kerámiájához sorolható két jabloneci egyfülű, gömbös testű csésze is, melyeket eredetileg a Chlopice-Veselé-kultúrába soroltak (Abb. 3. 4, 6). A kerámia felsorolt két alapformáján kívül Délnyugat-Szlovákia területén további eszközök is feltűnnek, melyek a Harangedény kultúrára jellemzőek és melyek az elterjedésükről alkotott képet jelentősen kiegészítik (karvédő lemezek - Kátov, Veséié, Ivanovce, Sikenica; nyeles kovanyílhegyek - Ábrahám, Vozokány Zohor; középen átfúrt, korong alakú csontcsüngők - Ábrahám, Jablonec, Vozokány és VycapyOpatovce) (Abb. 4. 4-13). Egy további, nem kevésbé jelentős leletcsoportot képviselnek azok a leletek, melyek a Harangedény kultúrától kezdve a bronzkor kezdetéig továbbéltek és melyeket a Nitra - kultúra legidősebb fázisában is megtalálunk (V-alakban átfúrt gombok, félhold alakú csontcsüngők, nyílvesszők csiszolására szolgáló hornyolt fenőkövek) (Abb. 4. 1-3). Az elemzésből kitűnik, hogy Délnyugat-Szlovákiát a Harangedény kultúra idősebb korszakában összefüggően csak nyugati peremén, a Záhorie vidékén, a szlovákiai Morava-völgyben lakták. A fiatalabb korszakban, illetve a Harangedény kultúra késői fázisában körvonalazódik, hogy sűrűbb megtelepedése a Vág folyóig nyúlt és Délnyugat-Szlovákia keletebbre fekvő területein már csak szórványosabb megtelepüléssel számolhatunk (Abb. 1). Ennek oka nyilvánvalóan a Somogyvár-Vinkovci-kultúra volt, mely fiatalabb fejlődési fázisában átnyúlt a szomszédos Dunántúlról Délnyugat- és Középső-Szlovákia területére. Erről több, a Középső- és Alsó-Nyitra-völgyben előkerült lelet tanúskodik (Ivánka pri Nitre, Jelsovce, Nitra, részben Dőlné Krskany és Surany) (Abb. 5). Délnyugat-Szlovákia keleti részén, vagyis a Zsitva és az Ipoly folyók közti területen a késő eneolitikus Kosihy-Caka-Makókultúra továbbélésével, valamint a Somogyvár-Vinkovci- és a Harangedény-Csepel-csoport, illetve a korai (proto-)Nagyrév-kultúra hatásaival számolhatunk (a cakai hamvasztásos sírok, a kameníni 26. gödör és a sikenicai IV objektum 2. gödör). 205
