Budapest Régiségei 35/2. (2002)

TANULMÁNYOK - Spekner Enikő: Adalékok a budavári István torony névadójának kérdéséhez 403-425

SPEKNER ENIKŐ te egy 1267. évi ifjabb királyi privilégiumának említésekor azzal az indoklással, hogy azt hercegsége idején és nem királyi, hanem hercegi pecsétjével megerősítve még apja, IV Béla király életében és uralkodása alatt adta ki.

92 Kont Miklós nádor 1358-ban egy peres eljárás során egyik 1260. évi - egyébként hamis - oklevelét azért nem fogadta el bizonyítékul, mert az abban foglalt nemesítést és birtokadományozást hercegként királyi jóváhagyás nélkül nem tehette meg, s király korában pedig nem erősítette meg intézkedését.

93 I. Lajos király 1376. évi ítéletlevele, mikor a Hahót nemzetség próbálta visszaperelni a korábban királyi tulajdonba került, majd eladományozott Csáktornya és Sztrigó várakat, s más birtokaikat, több egyenesen csak István hercegnek tulajdonított oklevelet idézett.

94 Ez az eset egyébiránt I. Lajos király kiadványaiban nem az egyetlen.

95 Am más 14. századi források is tisztában voltak István különböző korszakaival. A pannonhalmi regisztrumba csak „privilégium Stephani filii Bele" megjegyzéssel írták be egyik 1262. évi oklevelét. A zágrábi és a váradi krónika IV Béla királyról megörökítette, hogy két fia volt, az első István herceg, a későbbi király a második Béla herceg.

96 Zsigmond király korából szintén maradtak fenn Istvánt hercegnek értelmező említések.

97 283211 (Veszprémi Püspökség Lt. Veszprémi káptalan magán lt. Lad. I. Merenye 6) RA 1759; KRISTÓ 1979. 37-38. KRISTÔ 1979. 38; SZŰCS 1993. 114. szűcs 1993. 114; IV Béla Istvánt említő oklevelei: FEJÉR IV/2. 54-55. MOL DL 462. WENZEL II. 320. MOL DL 553. WENZEL VIII. 47. FEJÉR IV/3. 146. 191 WENZEL II. 34. THEINER I. 244-245. WENZEL VIII. 50-55. MOL DL 33715. DL 550. FEJÉR IV/3.185. WENZEL VIII. 162. 264. FEJÉR IV/3. 384. MOL DL 784; Zozimas váradi püspök 1263 karácsonyán in curia domini regis Stephani... de Bereg tartózkodott. ZICHY 1.12-13. No. 15. FAULER II. 533., 192. j; 1264. évi számadáskönyvében szintén rex-nek nevezték. ZOLNAY 1964. 79-114. IV László 1273. évi átírása: „ ... privilégium domini regis Stephani bone memorie tempore ducatus sui confectum ..." MOL DL 495; István egy 1262 évi, ifjabb királyi oklevelét viszont minden megjegyzés nélkül csak : „... privilégium patris nostri domini Stephani regis Hungarie ..." írta át. MOL DL 824; 1274-ben pedig:" ... dicentes, quod etiam ... Stephanus rex, pater noster tunc gerens gubernaculum terre Transdanubialis et etiam primitus cum ducatus Stirie fuit apud eum eis contulerit ..." MOL DL 40115; 1275-ben István egy 1261. évi primogenitus regis kiadott oklevelének átírásakor újra „... privilégium Stephani ... regis Hungarie ..." MOL DF 269062 (Arch. Mesta Kosic, Kassa város lt. Arch. seer. A 2). MOL DL 547. DL 70604; WENZEL XII. 610; RA. 1914a 1310-1311-ben: „... exhibuerunt nobis litteras privilegiales quondam domini Stephani iunioris regis Hungarie, ducis Transsilvani, domini Cumanorum ..." zw I. 296. No. 320. 1334-ben „... exhibuit nobis privilégium ... quondam Stephani tunc iunioris regis Hungarie et ducis Transsilvani ..." MOL DL 531. 1335-ben egy Ezenkívül természetesen számos oklevélben a tényleges, éppen használt titulusait feltüntetve írták át az e korszakából származó különböző kiadványait.

98 Végül Werbőczy István 1514-ben elkészült szokásjogi gyűjteményében, a Hármaskönyvben V István hercegsége alatt kelt okleveleit kiemelte a királyi oklevelek sorából, illetve szerinte közülük csak azok tekinthetők ilyeneknek, melyeket később királyként megerősített.

99 Tekintve, hogy a torony megnevezését csak a 15. századból ismerjük, és egyik szóba jöhető névadónál sem tudjuk azt, hogy az elnevezés életében vagy utólagosan történt-e, megítélésem szerint IV Béla fia, István személyének felvetésekor az őt érintő, fentebb felsorolt későbbi kiadványokat mindenképp figyelembe kell vennünk. Ezek viszont szinte minden korszakban azt mutatták, hogy Istvánt nevezték hercegnek. Egy torony említésekor pedig még inkább feltételezhetjük e megjelölés használatát, ha azt akarták jelezni, hogy az hercegsége idején kapcsolódott nevéhez. A torony keletkezésének idejét illetően István hercegi korszakából két olyan időszakot ismerünk, amikor azt leginkább vélelmezhetjük. Az 1257 és az 1258 nyara közti, illetve az 1265 tavaszától 1266 májusáig terjedő időben feltehetően a térségben tartózkodott, de az ottlétek az Árpád-korban még nem tekinthetők 1259. évi rex, primogenitus regis típusú oklevelének átírásakor: „... privilégium quondam ... domini Stephani regis Hungarie ... ante tempus sue coronationis, quo ad hue ducatum de Stiria ... optinebat, emanatum ..." MOL DL 497. RA 1761 12 „... privilégium eiusdem domini Stephani ducis Transsilvani tempore sui ducatus emanatum et sigillo non regali, sed ducali vivente et régnante domino Béla rege, pâtre suo ... consignatum presentarunt, in quo habitur manifeste, quod ..." MOL DL 636. RA 1873. 9 „ ... quia duces in regalibus proprietatibus et regis iurisdictionibus quospiam a suae conditione nota eximere et nobilitatis praerogativa praedotare, possessiones etiam conferre absque regio beneplacito et consensu nullatenus posse iuridica admittit regni consuetudo approbata ..." MOL DL 505. RA 1771. 14

1. Lajos király február 28-i átírása: „... tertium verő privilégium scilicet dicti domini Stephani ducis anno Domini MCCL™ nono confectum Chaak magistro pincernarum suorum pro suis servitiis castrum Horyg ... perpetuo ipsum ducem contulisse declarabat, aliud privilégium eiusdem ducis anno in eodem emanatum ... duas terras ... a iurisdictione castri Zaladiensis liberatas et exemptas ... Lancreto filio Buzad ... perpetuo datas fore exprimebat

..., quartum quondam domini Stephani filii regis Ungarie et ducis Stirie ...," és még: „... duas domini Andrée quondam regis, quorum una anno Domini M™ CO™ nonage™ secundo confecta tenorem privilegii dicti domini Stephani ducis confirmative in se continebat

..." MOL DL 73. 5

1. Lajos 1350. május 13-án István 1261. július 7-i oklevelét erősítette meg: „ ... exhibuit nobis quasdam litteras patentes vetustas, prout videbatur, domini Stephani quondam 416