Budapest Régiségei 35/2. (2002)

TANULMÁNYOK - Spekner Enikő: Adalékok a budavári István torony névadójának kérdéséhez 403-425

SPEKNER ENIKŐ folytatott a Babenberg örökségért, melyre 1251 után házassága révén Poemysl Ottokár morva őrgróf is igényt tartott. A király fiával, Istvánnal 1253-ban nagyobb hadjáratot indított Morvaország ellen, melynek eredményeként az időközben a cseh trónt megöröklő II. Ottokárral az 1254. évi pozsonyi békében megosztották a Babenberg örökséget. Dél-Stájerország ezután a magyar király fennhatósága alá került, aki felvette a Stájerország hercege címet, irányítását pedig kapitányként Gutkeled István horvát-szlavón bánra bízta. 1258 elején a stájerek felkeltek a magyar uralom ellen. IV Béla, miután fiával együtt vezetett hadjáratával helyreállította ottani uralmát, ugyanez év nyarán kinevezte őt Stájerország hercegévé, majd a hercegségéhez csatolta Zala és Vas megyéket, valamint a Bakonyt. István családjával együtt Pettauban rendezte be udvarát, ahonnan Stephanus Dei gratia rex, primogenitus iUustris regis Hungarie et dux Stirie címzéssel adta ki okleveleit, pecsétjébe pedig a kettős kereszt helyébe a stíriai oroszlán került.

80 Az ifjú István pettaui udvarának tekintélyesebb köre apja kormányzatából került ki, de főleg a hadi érdemekért nyújtott adományai hívei számát és udvari környezetét jelentősen gyarapította.

81 Egyre növekvő hatalmi befolyása indíthatta apját arra, hogy a stájerországi magyar uralom 1260 nyarán történt kényszerű felszámolása után nem az őt ekkor már jogohercegként egész Szlavónia élén állt, majd 1226-tól 1235-ben bekövetkezett trónra lépéséig Erdélyt kormányozta. Ezt az időszakot később, mint „tempore ducatus nostri" hercegsége korszakaként tartotta számon, FEJÉR IV/ 2. 235-236; KRISTÓ 1979. 37. 48. Kezdeti szlavón hercegsége névleges volt, mivel előtte és utána is IV Béla nem a királyi család még kiskorú tagjaira bízta a szilárd kormányzást kívánó terület védelmét. 1242-ben még Tűrje Dénes Szlavónia hercege, majd 1248-tól Gutkeled István, akit hol szlavón bánnak, hol hercegnek említenek. CDES II. 306. No. 441, 307-308. No. 443.1255-ben Stephanus dux et banus totius Sclavonie et capitaneus Stirie: MOL DL 419; WENZEL VII. 395-397; . SMICIKLAS IV. 613-616. No. 530; BVULER 1899. II. 212-213. 223. 230. 249. SZENTPÉTERY 1921. 77-78. 87; RA 1752-1753; Ekkori kancellárján, Fülöp dömösi péposton kívül IV Béla 1258. július 17-i adományleveléből ismerjük udvari nótáriusát, későbbi alkancellárját, Pécsi Benedeket is. MOL DL 462. RA 1188; FEJÉRB\TAKY 1885.116-120. MOL DL 42. DL 58396. RA 1752-1753; BÁRCZAY 1897. 367-368; NYÁRY 1886. 209-210. DŐRY 1917. 30; SZENTPÉTERY 1921. 80; SZENTPÉTERY 1930. 115-116; KUMOROVITZ 1993. 56. A kettős keresztes motívum Béla szlavón herceg 1268. évi pecsétjén is megtalálható. MOL 652. BTM 66.1897; Istvánnak egyetlen év nélküli hercegi pecsétjét ismerjük, melynek előlapján trónon ülő ifjú király alakja látható fején nyitott, liliomos koronával, térdére helyezett jobb kezében lilomos végű jogart, kinyújtott bal kezében országalmát tart. A körirata: 4SIGILLVM . STEPHANI . DEI. GRACIA . REGIS . ET . DVCIS . STIRIE. Hátlapján pedig zártsisakos vitéz jobbra forduló, vágtató lovon ülő alakja látható, jobbjában a stíriai oroszlánt ábrázoló zászlót, baljában pedig szintén a stíriai oroszlánnal díszített pajzsot tart. A körirata: +PRIMOGENITI. BELE . QVARsan megillető szlavón hercegséget bízta rá, hanem ismét a már birtokolt Erdély hercegévé tette. A stájer hercegséget követő átmeneti szünet után 1260 vége felé újra megjelent hát István királyi elsőszülött címe mellett a dux Transsilvanus méltóság.

82 Erdélyi szupremáciáját azonban fokozatosan kiterjesztette azon túlra is, az északkeleti részekre és a Tiszán túli területekre, ahol szuverén módon kormányozva birtokokat, nemességet és városi kiváltságokat adományozott. Jelentős udvarral rendelkezett, hatalma alá tartozott az erdélyi vajda, s a keleti megyék ispánjainak egész sora.

83 Uralmának növekedése egyre feszültebbé tette viszonyát IV Béla királlyal. István 1262 őszén, hogy a megszerzett területek feletti szuverenitását elismertesse, seregeivel egészen a pozsonyi részekig nyomult. A Pozsonynál már majdnem fegyveresen öszszetűző apa és fia végül Tűrje Fülöp esztergomi érsek, a király és Smaragd kalocsai érsek, a királyfi kancellárja és a jelenlevő főpapok és bárók közvetítésével 1262. december 5-e előtt békét kötött az ország területének a Duna vonalán történt megosztásával. István ezt követően a keleti országrészek uraként ifjabb királynak nevezte magát, miközben megtartotta erdélyi hercegi méltóságát, amit még a területén élő kunok ura titulussal egészített ki, így Stephanus Dei gratia iunior rex Hungarie, dux Transsilvanus, dominus Cumanorum lett teljes címe. Az új TI . ILLVSTRIS . REGIS . HVNGARIE. Az előlap körmérete 80 mm, a hátlapé 83 mm (!). BTM 66.1899/1-2. Pray azonban ismer még egy 1264. évi, ifjabb királyi pecsétet is, melynek ábrázolása azonos az előbbivel, azaz hátlapján továbbra is szerepelt igénycímerként a stíriai oroszlán. A pecsét előlapjának körirata Pray szerint: +SIGILLVM . STEPHANI . DEI . GRACIA . REGIS . IVNIORIS . HVNGARIE., hátlapjáé pedig megegyezik a fentebbivel, PRAY 1805. 96-98 (51)., Tab.

VIII. fig. 4. 80 PAULER 1899. II. 221 231-240; SZENTPÉTERY 1921. 80. 87. 81 A Gutkeledek közül István bán és fiai, Joachim és Miklós, bár Joachim később Béla herceg szolgálatába szegődött. A Hahótok közül Csák és Panyit, de Csák némi kényszerű szünet után visszatért Béla király udvarába. A Csákok közül Domonkos, Máté és Péter, István kiváló hadvezérei. Már pettaui udvarában megtaláljuk későbbi nádorát, Péc Dénest és első alkancellárját, Pécsi Benedeket, de ekkor lett elkötelezettje Záh Jób pécsi püspök is. RA 1754-1767. RA 2041 SZŰCS 1993. 113. 116-118. 82 SZENTPÉTERY 1921 81 83 Udvarához tartozott: Kán László erdélyi vajda: RA 1801 RA 1914. PAULER 1899. II. 250. 253; Záh Jób pécsi püspök: PAULER 1899. II. 246. 257. KARÁCSONYI 1900. 1057-1058; Péc Dénes: PAULER 1899. II. 233. KARÁCSONYI 1900. 890-891; Csák Bázs: RA 1795. PAULER 1899. II. 250. 256; Csák Domonkos: RA 1795. PAULER 1899. II. 257-258. 270; Básztély Rénold: RA 1212. RA 1754. RA 2041 RA 2052. RA 2102. PAULER 1899. II. 253-255. 262. 265. 304; Rátót Porcs István: RA 1840. RA 1928. PAULER 1899. II. 255. 257. 261-262. 266. KARÁCSONYI 1900 915-918; Farkas szatmári ispán és Miklós szabolcsi ispán: RA 1795; Karászi Sándor RA 1885. PAULER 1899. II. 253. 258-259. 262. 266. 308. KURCZ 1988. 298; Smaragd kalocsai érsek, kancellár: RA 1218. RA 1223. RA 414