Budapest Régiségei 35/2. (2002)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 8. közlemény, A Zsigmond-kori I. csoport mintakincsének és kronológiájának kérdéséhez 357-380

HoLL IMRE kapcsolatban ennek haláláig megnyilvánult, amíg ugyanekkor más főurak gyorsan kiestek kegyeiből.

31 A budai udvar kályháin Zsigmond korában először felbukkanó négerfej-sisakdíszes kályhacsempe (20. típus: 14. kép) magyarázata még nem tisztázott. Kétségtelenül szerepelt 1408 után is, de nem ekkor készülhetett az eredeti negatív, hanem már a korai kályhán is szerepelt (erre bizonyíték a sötétzöld mázas töredéke: 11. kép). - A középkori Viziváros Szt. Péter mártír városrészében feltárt gazdag leletanyag sorában is találtak ilyesféle csempéket, kétségtelenül Anjou kori sorozat példányaiként. Végh András meghatározása szerint

32 1370-1386 között Szerecsen János pénzverő kamaraispán személyére vonatkoztatható, akinek szerecsenfejes dénárjait 1366-85 között használták. (Kimagasló helyzetére utal, hogy nem csak verdejegyként, de éremképként is megjelent e fej, tehát az általános gyakorlattól eltérően.)

33 - Nem ismerjük a család hiteles címerét, kaphatta Nagy Lajos királytól még valószínűbb, hogy már Páduában használták ezt a „beszélő címert". (Szerecsenfej sisakdíszként előfordul Gélre herold híres címergyűjteményében is a 14. sz. végén, de ott koronából nő ki,

31 rníg Budán mindegyik esetben valamiféle tövises gallérból (?), ami talán polgári származásra utalt.) A budai palotából előkerült csempék azonban nem azonos készítésnek, mint a vízivárosiak. Nemcsak a méretbeli különbségek miatt (a 20. típus nagyobb), de a plasztikai részletek is eltérnek. Ilyen különbségek a szemek alakjában és a gyűrűscsigás hajnál láthatóak; még feltűnőbb különbség a homlokot övező kendő hátul lecsüngő végénél (az Anjou-korinál ez vékony zsinór, a budainál naturális kendő.) Eltérő a sisak rajza is (a szem számára kivágott rés; a sisak oldalának összeillesztésénél Budán függőlegesen sorakozó szögecsfejek láthatóak, a vízivárosinál fogazott szél). A sisaktakaró hátsó végének cafrangjait csak a budainál ábrázolják alul a sisak mögött. Mindez arra mutat, hogy ez esetben nem lehet szó egy mindkét esetben azonos negatívról, sem valamiféle közvetlen másolatról: két különböző kéz kétféle mintát faragott. Ugyanakkor a kompozíciók egyezései alapján arra kell következtetnünk, hogy ugyanazt az előképet utánozta mindkét mester két különböző időben. Közülük a későbbi a gyakorlottabb.

35 31 MÁLYUSZ 1984. számos helyen. 32

VÉCH A. In: Pannónia Regia. Katalógus. Bp. 1994. 308-309, V-30. 1994. évi ásatás. Itt e csempéből sötétzöld- és zöldessárga mázas példányok. M: 22,8 cm. Vizsgálatuk lehetőségét itt is köszönöm. 33

POHL 1982. 20; C 89A-B,G 90. (Ráadásul a négerfej az uralkodó címerének helyét vette át!) 34 NEUBECKER, Q - BROOKE-LITTE, J.P -TOBLER, R.,: Heraldik. Frankfurt, 1977. 160. A sisakkorona rangjelző szerepe, hiánya csak a külföldi származás esetében lehet támpont; Magyarországon az új címeradományoknál már 1415-től gyakori (ha nem is általános) a sisakkorona; a 14. sz. végén azonban a főuraknál sem szerepel. A négerfejes sisakdísz szerepeltetése Zsigmond udvarának kályháján nehezen magyarázható, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy e helyen csak kiemelkedő súlyú személy jöhet számításba. - Mesztegnyői Szerecsen Jakab és testvére János I. Lajos és Mária királynő idejében töltöttek be híres, rangos szerepet, kaptak itteni és dalmáciai birtokokat. Jakabra 1387-ben bízza Zsigmond a kamarahaszna ispánságot (de 1392-ben, ezt már csak korábbi társa, Bernhardi viszi tovább). Vállalkozásaival kudarcot vallott és Garai Miklós adósává lett, aki halála (1401-2) után ezt behajtva a családot megfosztotta híres budai házuktól. (János fiai: Balázs és Mihály; utóbbitól hűtlensége miatt, mivel Durazzói Lászlóhoz csatlakozott, 1405-ben veszi el másik budai házát Zsigmond, 1406-ban pedig Tolna megyei birtokait „...mivel még most is László nápolyi királynál van..''

36

) - 1397-ben Sarachenus János mester még birtokot cserél Zsigmond királlyal!

37 Ezeknek az adatoknak tanúsága szerint lehet, hogy a budai palota csempéi is Szerecsen János mesterre utalnak, de már Zsigmond király uralkodásának első szakaszára, még János halála előtt. A későbbi években ugyanis fiai már nem vittek komoly szerepet, vagyonuk is csökkent és Mihály amint Zsigmond oklevelében írja 1408-ben „...hűtlenné lett, kegyelmet kapott, aztán újból hűtlenségbe esett..'' Az első budai csempetöredék így az udvari műhely első kályhájához készült (amit a régészeti megfigyelés is tanúsít) 1401-2 előtt. - A vértesszentkereszti kolostor kályháján később is felhasználták, de csupán a motívumkincs gazdagítása miatt. A cseh oroszlán megjelenése a csempéken (5. és 11. típus) már 1402-től indokolt. Igaz, hogy előbb is szerepelt már Zsigmond őrgrófi pecsétjén (négyeit címerben,

38 a brandenburgi sassal együtt), de magyarországi viszonylatban csak később vált általánossá: 1402-10 között magyar királyi titkos pecsétjén, valamint pénzein, amikor Csehország kormányzója és IV Vencel király helytartója lett. Valószínűleg ettől kezd35 A ma már látható különbségek alapján az általam közölt töredékek (HOLL 1990. 32. kép: Mária Magdolna templom és Pomáz) eredete újra vizsgálandó. (A Baróc címer kapcsolat téves.) * MÁLYUSZ 1984. 88, 90,159. - ZsO II/l. k. 4353. sz.: 1406. ZSO II/2. k, 6389. sz.: 1408. - KUMOROVITZ B.: Budapest történetének okleveles emlékei 3. Bp. 1987. 435. sz.: 1405 (a teljes szöveggel). - Az 1405-ben elvett ház a család harmadik budai háza volt (nem azonos a Szerecsen nagyház kettős házával, mert ezt még 1412-ben is a Garaiak osztják meg. - PATAKl-nál a harmadik ház nem szerepel.) 37 ZSO I. k. 4762. sz.: 1397 május. 38 A címerpajzs négyeit felosztása korántsem Zsigmonddal kezdődik; például Svájcban már 1305/6-körül használták, Angliában 1340-ből ismert (francia-angol királyi), Magyarországon Gilétfi Miklós nádor pecsétjén 1351-ben; Gélre herold említett címergyűjteménye majd száz négyeit címert mutatott be, köztük Nagy Lajosét. 362