Budapest Régiségei 35/2. (2002)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 8. közlemény, A Zsigmond-kori I. csoport mintakincsének és kronológiájának kérdéséhez 357-380

KÖZÉPKORI KÁLYHACSEMPÉK MAGYARORSZÁGON VIII. a király tanácsadója. Címerének azonosításáról már irtunk, a csempe a teljes címer első ábrázolása.

23 A csempe egyik további töredéke (amellyel a sisakdísz oroszlánjának farkát kiegészíthettük) sötétzöld mázzal a Zsigmond templom keresésekor került elő.

24 Ez valószínűvé teszi, hogy lakhelyét e tágabb környéken feltételezzük. A középkori Szt. György tér: K-i oldalán keresték „Albisi"/Albeni Henrik házát, tehát a későbbi rokon püspöknek is volt Budán háza. A Szt. Zsigmond utca Ny-i oldalán állt 1374-ben Pálóczi I. zágrábi püspök háza.

25 Hivatala alapján Eberhard budai tartózkodása, legalábbis bérelt lakhelye időnként indokolt volt. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a csempe mintájának elkészítése nem itt lakásának következménye, hanem a palota kályháján, mint a király egyik legfontosabb hívének megjelenítését tükrözte (és ezt követte a városi kályha, aminek megoldását, többi csempéjét még nem ismerjük). - Úgy vélem, az 1400-as évek (és 1404-1406 lehet ennek felső határa) a csempe készítésének ideje. Itt kell megemlítenünk két kis csempe töredéket (az előzővel egyező anyagból sötétbarna, mázzal), egyik ugyancsak a korábban leírt lelőhelyen (Pince 8. r. felső centiméterei) került elő, de típusukat nem lehet meghatározni. Az Eberhard címer plasztikáját követi: a pajzs fölötti sisak és takaró kis részletével, de kisebb méretben. Sajnos a sisakdísz (állat?) nem ismerhető fel (13. kép); nem tudjuk személyhez kötni. A műhely későbbi kályhájához készített Ciliéi címer (27. kép) amennyiben rekonstrukciónk helyes, a Sárkányrenddel övezve Ciliéi Hermann bánra (szül. 1388 előtt, |1435) utal. Már a nikápolyi csata (1396) óta Zsigmond híve, aki számos adományával gazdagírja a családot, 1401-ben közreműködött a király kiszabadításában (talán ekkor jegyezik el leányait Zs. és Garai Miklós); Borbálával a házasság 1405-ben jött létre. Tevékeny részt vett kezdettől Zsigmond uralmának megszilárdításában - ahogy Eberhard püspök is - és a Sárkányrend alapító tagja.

26 Kályhacsempén címere ek3

HOLL 1971 165, 119. kép és HOLL I.: Heraldikai megjegyzések ArchÉrt 111 (1984) 112-113.; 5-8. kép. (Egyházi személyek is használtak sisakot és sisakdíszt, mert ugyancsak résztvettek a hadjáratokban.) 24 S. Nagy Emese ásatása: a támpillér Ny-i fala melletti árokból. 25

PATAKI 1950. 246-247, 277; 10.es 109. j. Talán a D-i városrész új ásatása hozhat további adatokat az itt lakók azonosításához, az udvari műhelyek tevékenységének bővítéséhez, egyben a kronológia kérdéseire. - Eberhard budai tartózkodásai valószínűleg csak rövidebb időközöket jelentettek; a Zs. Q adatai szerint kancellársága idején gyakran volt távol Budától (1405-1412. között nagyon gyakori a megjegyzés: a király pecsétjei a távollevő kancellárnál vannak.) 26

MÁLYUSZ 1984. 37, 47, 50.; ENGEL 1987. 410-411 Lővei P In: Művészet Zsigmond király korában 1 153: a Sárkányrend eddig csak a kályhacsempéken övezi címerét. A Ciliéi és Garai család szoros szövetsége e házasságokkal veszi kezdetét és folytatódott V Lászkor jelenik meg (másokkal szemben ez folytatólagos a IV csoportban, majd élete utolsó éveiben az V csoport kályháján is 1432-től.) Érdekes, hogy az egyik vértesszentkereszti kályhán a Garai család címerével együtt szerepeltetik (Miklós nádor, j-1433) a késői csempe másolatát.

27 E 27. típusból más lelőhelyről eddig csak egy kis töredéket ismerünk; Várpalotán, ugyancsak az első palota csempéi közt olívzöld mázzal. Akkor még analógiák hiányában nem volt azonosítható, de mérete a budai töredékkel egyező (17. kép).

2s A Ciliéi címer (amely itt a családra, de nem a királynéra utal: Borbála ezt a magyar címerrel egyesítve használta) eddig megismert három, különböző idejű előfordulása mellett tudunk egy további (sajnos csak töredékekben előforduló) csempéről is; ezt nem tudjuk még csoporthoz kötni. Budán a palotából és a nyéki kastélyból egy-egy töredéke került elő (rózsaszínű cserépen sárga, illetve világos sárgászöld mázzal). Nem azonosak a többi típussal, mert a pajzs mérete ugyan megegyezik az I. csoportnál ismertetettel, de másféle plasztikával. (Nem két kiemelkedő pólyát alkalmaztak a heraldikai szabályoknak megfelelően, ahogy az I. és IV csoport kályháinak csempéin, hanem ezek bemélyednek, ami zavarja felismerésüket - ahogy az V csoportnál is: 9. kép).™ A Ciliéi címer alkalmazása a különböző udavari kályhákon szemben más főurak, püspökök szerepeltetésével (Kusalyi Jakcs család, egy ismeretlen Sárkányrendes lovag, Pálóczi György érsek, Eberhard püspök ismert eddig,

30 de mindig csak egy esetben) - ezeknél sokkal hangsúlyozottabb volt. Tükrözi ez azt a folyamatos megbecsülést is, ami Zsigmond részéről a Ciliéi gróffal ló párthíveiként is; csak Ciliéi Ulrik és Garai László halálával (1456, 1459) fejeződött be. - Ciliéi H. gróf 1397-ben kapta meg Zsigmondtól Laczkfy I. budai házát a Szt. Pál utcában; ezt 1423-ban cseréli el a pálosok kúriájával. PATAKI 1950. 258. KOZÁK 1981 5. kép, 1-2. (Talán egy főúri adomány miatt örökítették meg?) 'HOLL 1985. 10. ábrán - Mérete miatt nem téveszthető össze más vágásos címerrel. 'A Ciliéi címer kályhacsempéken (de másféle kivitelben) a család központjában Cilii várában és városi palotájában ugyancsak szerepelt. A15. sz. első felére keltezik - sajnos nem tudjuk, milyen kályhákon. GUSTIN, M. In: Grofje Celjki - Razstava Katalog. Celje, 1999. 53-56. (Zöld mázzal.) - Belgrád várában a IV csoport más csempéivel együtt szerepelt a 6. típus Ciliéi címere. BAJALOVIC-HADZIPESIC 1976. 23; 10.kép. (Szerzője tévesen a század közepére keltezte, ami e csempecsoport esetében nem képzelhető el, hisz bizonyosan még Zsigmond-koriak. Magam Lazarevics István, szerb despota idejére tenném; 1411-ben tett hűségesküt Zsigmondnak. De lehet, hogy csak halála után: 1427-ben Zsigmond átvette Belgrádot, hogy a déli végrendszert megerősítse.) Nem említjük itt a visegrádi korábbi kályhák címereit még a 14. sz. végéről; KOCSIS-SABJÁN 1998. 70, 92-93. kép. 361