Budapest Régiségei 35/2. (2002)
TANULMÁNYOK - Szebeni Andrea - Végh András: A budavári volt helyőrségi templom 427-457
A BUDAVÁRI VOLT HELYŐRSÉGI TEMPLOM pozását tárták fel: két hajófal elé illesztett nyolcszögű pillér lábazatot illetve velük egyvonalban a hajó belsejében két pillérlábazat alapozást. Az épen megmaradt lábazat formája nyolcszögű hasábra állított négyzetes alapzat amelyből ferde oldallapok felett emelkedik ki homorlattal képzett tagozat után a keskeny nyolcszögű pillér. A háromnyílású karzat a feltárás tanúsága szerint már az álló hajófalakhoz épült, a feltáró régész véleménye szerint a 14. század folyamán. A templom nyugati homlokzata előtt torony emelkedett, amelynek sarkait átlós irányú támpillérek támasztották, nyugati oldalán bejárat nyílott. Sajnos a későbbi bolygatások elpusztították a toronynak a hajóhoz kapcsolódó falait. Az ásató régész feltételezte, hogy a torony a karzat készítésével egy időben épült fel. 12 Említettük már a templom körüli temetkezéseket. Sírokat tártak fel azonban a templom belsejében is, amelyek egy része téglával, illetve kővel volt kifalazva. Az önálló magyar plébánia (14. század közepe - 1541) A 14. század közepétől kezdődően a város magyar lakosságának száma és társadalmi jelentősége növekedni kezdett. 1347-1355 között Nagy Lajos király Budán tartotta udvarát, és annak ellenére, hogy 1355 után újból visszatért Visegrádra, a század 70-es éveiben megkezdte itteni rezidenciájának nagyszabású kibővítését. Az építkezéseket utóda Luxemburgi Zsigmond folytatta és teljesítette ki, 1408 körül végleg Budára költöztetve udvartartását. A király és kíséretének jelenléte egyre több nemest és egyházi testületet vonzott a városba, akik igyekeztek a városban ingatlant szerezni. Az udvar és a nemesség vásárlóereje természetesen fellendítették Buda kereskedelmét és iparát, növelték lakosságának számát. A 14.század végétől kezdve láthatjuk a jeleit annak, hogy a magyar polgárság részt kívánt kapni a város irányításában, amelyet korábban kizárólag a vezető német családok tartottak kezükben. Ez a küzdelem az 1439-ben megkötött kölcsönös megállapodással ért véget, amelyben a német és magyar polgárok egyenlő mértékben megosztoztak a hatalmon. Természetes, hogy a magyar polgárság nemcsak a városi tanács hivatalainak megszerzésére igyekezett, hanem egyházközségét is fejleszteni és egyenjogúsítani kívánta. Ennek a küzdelemnek a részleteiről három ránkmaradt oklevél tájékoztat 1390-ből, 1391-ből és 1441-ből. 13 Az első okle12 A karzat egyik pilléralapozásában másodlagos befalazásban egy kapu lábazati kövét találták meg. A feltáró régész feltételezte, hogy ez a kőfaragvány e templom eredeti Ny-i kapujához tartozott, amelyet a torony felépültének idején bontottak ki és használtak fel a pilléralapozás készítésekor. "1390. XII. 1. - SCHIER 1774. 103-111.; BTOE III. Hisz.; 1391. III. 2. - SCHIER 1774. 111-118.; BTOE III. lló.sz. (amely tartalmazza: 1391. II. 4. - BTOE III. 114.SZ. oklevelet is); 1441.1. 3. / 1441. VIII. 16. - Észt. Prim. lt. U.46. vél választott egyházi békebírók előtt született, akik megpróbáltak a Boldogasszony és a Mária Magdolna egyházak plébánosai között megegyezést létrehozni. A vita a Mária Magdolna egyház jogállásáról, a plébániák alá tartozó területekről és a köztük lévő határvonalról, továbbá a cenzus mértékéről folyt, az ellentétes álláspontok pedig igen távol álltak egymástól. A Boldogasszony egyház plébánosa elpanaszolta, hogy a Mária Magdolna egyház ekkor már harminc éve nem fizette az alávetettséget jelző cenzust. Szerinte Budán az ő egyháza volt az egyetlen valódi plébánia, a Mária Magdolna egyház pedig ennek filiája és kápolnája saját határok nélkül, amelynek papja az ő engedélye által gyakorolhatott bizonyos plébánosi jogköröket. Övé a pap beiktatásának és letételének joga is és ennek az alávetettségnek jele az évente fizetendő cenzus. Vele szemben a Mária Magdolna egyház plébánosa egyházát valódi plébániának állította, körülírta pontos határait és azon belül magának teljes plébánosi jogot követelt. A békebírák elfogadtak egy lehatárolt önálló területet, de az éves cenzus fizetését is előírták, vagyis egy olyan kompromisszumot igyekeztek a felekkel elfogadtatni, amely lényegében a Mária Magdolna egyháznak kedvezett. A Boldogaszszony egyház plébánosa nem fogadta el a döntést és a pápához fellebbezett, aki 1391-ben utasította a bécsi skót bencés apátot, hogy az ő felhatalmazásával vizsgálja ki újból az ügyet és döntse el a kérdést. 14 Sajnos döntése nem maradt ránk. A jelek mégis arra mutatnak, hogy a Mária Magdolna egyház törekvését siker koronázta. A 15. század elejétől fogva a Mária Magdolna egyházat már a Boldogasszony egyház mellett sorolják fel a megyéspüspök joghatósága alól kivett és közvetlenül az esztergomi érsek alá tartozó plébániák között. 15 A plébániák között folyó küzdelem utolsó emléke, az 1441-es oklevél már csak a határvonal felett folyó vitáról tudósít, jelezve, hogy a Mária Magdolna egyház plébániai jogait ekkor már nem vonták kétségbe. Tehát mire a magyar polgárság a város irányításában megszerezte a németekkel egyenrangú jogait, elérte plébániájának teljes függetlenedését is. Az egyházközség felemelkedését jelzi a plébánosok rangjának emelkedése is. László plébános 1375-ben már finom kivitelű saját pecsétjével látta el az általa kiállított okmányt. 16 Gergely plébános 1394-ben a pápá14 A fellebbezésben a plébános megismételte 1390-ben kifejtett álláspontját, amelyben külön kiemelte, hogy a Mária Magdolna egyház papja csak a magyaroknak és a városba érkező németül nem értő idegeneknek szolgáltathatja ki a szentségeket. Nem minden remény nélkül fordulhatott a pápához, hiszen a már idézett 1352-es oklevélben VI. Kelemen pápa ugyanilyen értelemben erősítette meg a Boldogasszony egyház plébániai jogait. 15 1400. V L/ 1513. VIII. 4. - Észt. k. m. lt. 44-6-8.; BTOE III. 308.sz. 16 1375. 1.17. - OL Dl 6296.; NÉMETHY Lajos: Budapesten volt egyházi testületek pecsétéi. Turul 1888. 76-77. 429
