Budapest Régiségei 35/2. (2002)

TANULMÁNYOK - Spekner Enikő: Adalékok a budavári István torony névadójának kérdéséhez 403-425

SPEKNER ENIKŐ protonotáriusból országos méltóságra emelkedett Ugali Pálra ruházta.

19 A tekintélyes jogász báni kinevezését, mely az ő esetében valójában Zágrábban a vicebáni feladatkör ellátását jelentette, feltehetően Erzsébet királynénak köszönhette, akinek régi megbízható híve volt a Somogy megyei kisnemesi családból származó, képzettségével magas ívű pályát befutó Ugali. E tisztét azonban nem sokáig láthatta el, s vélhetően már István szlavón hercegsége alatt megvált hivatalától, mert okleveles adatok csak ez év nyaráig bizonyítják (vice)báni működését. Később újra országbírói ítélőmesterként folytatta pályafutását.

20 Ugyancsak Erzsébet királyné bizalmas köréből került ki a másik fontos tisztség betöltője, Csór nembeli Gönyűi Tamás körösi ispán, aki ráadásul még az I. Károly királytól kapott liptói ispáni tisztet is viselte, valamint Csókakő és Gesztes várnagya volt. Fejér megyei és más birtokai révén jelentős nagybirtokosnak számított, később a Győr megyei Gönyűn várat épített. Tamás már I. Károly király szolgálatában elévülhetetlen érdemeket szerzett, a havaselvi csatában a király személyes védelmét látta el. 1333-ban elkísérte urát, majd 1343-ban úrnőjét Nápolyba. Kiváló diplomata és jogász hírében állt, részt vett több nápolyi és avignoni követségben, itthon pedig többször volt tagja az országbíró törvényszékének. Körösi ispánként 1349. december 8-án adta ki első 256485 (Arch. Hrvatske Zagreb, Arch. cap. Zagr., Acta Antiqua 23 7); Erzsébet királyné érdemeiért Budán a Szent János kolostor mellett épületekkel és más építményekkel együtt telket adományozott neki 1346. augusztus 26-án Visegrádon kiadott oklevelében: MOL DL 100032; HO III. 229. 233. Politikusi tekintélyére és a királyi háznál betöltött szerepére jellemző, hogy VI. Kelemen pápa az ő közbenjárását is kérte a szicíliai hercegek kiszabadítása ügyében: ADE II. 279-280. No. 254. Pályájára: ENCEL 1996. II. 249. és BONIS 1971. 13. 52-58. 66. 71. 21 Körösi ispánként 1350. augusztus 22-én, liptóiként augusztus 25-én adott ki utoljára oklevelet. Utódai azonban csak 1350. október 10-én, illetve 1351. május 16-án adták ki első okleveleiket, feltételezhető tehát, hogy Tamás 1350 őszéig hivatalában volt. MOL DL 103275. DL 33511; DF 274553 (M. Mezőgazdasági M., Oklevélgyűjt. 3 5527 6): „... in congregatione generali in villa Bodugazunfolua vocata per ... magistrum Thomam ex precepto Stephani ducis ... celebrata ..."; Szlavóniában rojcsai ispán is volt (1350. július 4.): SMICIKLAS XVIII. 28. A hercegi udvarban is teljesített megbízásokat, István 1350. augusztus 30-án Budán és 1350. október 22-én Pozsonyban kiadott okleveleit referálta (relator). MOL DL 4165. DF 249099 (Státní Arch, v Brnë, Seilernové, Arch. Révayű a Serényiű 24); ENGEL 1996. I. 12. 150. 253. 257 (körösi ispánsága végére 1350. július 15-i adatot hoz). Erdélyi vajdasága után Istvánt már nem követte Zágrábba, a királyi udvarban maradt, ajtónálló mester, majd Erzsébet királyné óbudai várnagya lett. ENGEL 1996. II. 87; KARÁCSONYI 1900. 407-413; KURCZ 1988. 58. 22

1350. április 7. SMICIKLAS XI. 591-592. No. 449; 1350. október 10. MOL DL 45129. oklevelét, ami István első szlavón hercegségének kezdetét jelzi. Urát mindkét megyéjében kiválóan képviselte, 1350. augusztus 25-én a Liptó megyei Boldogasszonyfalván tartott ítélőszéket a herceg megbízásából. 1350 végéig folyamatosan István szolgálatában állt, majd ebben megmaradva 1351. évi erdélyi hercegsége alatt erdélyi vajdaként országbárói rangra emelkedett.

21 István első szlavón-, horvát, dalmát hercegi oklevele 1350 áprilisából maradt ránk, melyben a Zágráb megyei Ozalj vár melletti Klucs hospeseit erősítette meg korábbi szabadságaiban. Néhány szórványos értesülés arra mutat, hogy szlavóniai hatalmát a bán kinevezésén túl is igyekezett megerősíteni azzal, hogy a báni tisztséghez tartozó várakba saját várnagyait nevezte ki. Ozalj várába például Mihály fia Istvánt helyezte, aki e szlavóniai hivatala után továbbra is a herceg budai, utóbb zágrábi familiárisa maradt. A szintén Zágráb megyei Okies várát pedig az őt gyermekkorától, tehát már Visegrádon is szolgáló Szentjakabi Simonfi László fia Tamásra bízta, ki később szintén zágrábi aulájának tagja lett. n I. Lajos király a második nápolyi hadjárat idején, azaz 1350. április közepétől október végéig az ország kormányzását szintén öccsére hagyta.

23 Szlavón hercegi, majd azt követő régenshercegi kinevezése már komoly 23 „... absente ipso domino rege, fratre nostro karissimo totalis cura sui regiminis et regni gubernacula tum iure naturali exposcente, tum etiam ex ipsius regali benigna admissione nostre ineumbi dinoscitur maiestati

..." ADE II. 392. No. 318. 24 „... cum ... nosque in absentia eiusdem domini regis, fratris nostri novitates non velimus in regno fieri aliquales ..." ADE II. 392. No. 318. 25

1350. április 29. MOL DL 90347; 1350. május 25. MOL DL 91415; 1350. május 25. MOL DL 4134; 1350. június 27. MOL DF 273803 (Státny Üst. SR Bratislava, Pozsonyi kápt. hh. lt. 7-1-11); 1350. június 29. MOL DL 60262; 1350. augusztus 10. ADE II. 390-392. No 318; 1350. augusztus 12. MOL DF 201775 (Györ-Sopron-Moson M. Lt. Sopron város lt. DL 141); 1350. augusztus 27. MOL DL 91417; 1350. augusztus 30. MOL DL 4165; Előfordult olyan eset is, hogy István herceg vizsgálatot elrendelő mandátumára a káptalan Lajos királynak jelentett: MOL DL 33596 (1350. június 26.), de olyan is, amikor elismerte urának: „... litteras citatorias ... domini Stephani Dei gratia ducis totius Sclavonie, Croatie et Dalmatie domini nostri metuendi ..." MOL DL 48566 (1350. augusztus 14.); Abolmai Tamás bodrogi alipán és szolgabíró társai István hercegnek hasonlóképpen, mint „domino suo metuendo" tettek panaszt 1350. július 24-én a kalocsai érsek embereinek hatalmaskodása miatt, mivel „... nostras angustias et molestias excepto Deo nemini possumus explicare, nisi vestre magnitudini ...". A hatalmaskodási ügy egyébként a király személyes bírósága elé tartozott volna, SMICIKLAS XI. 612. No. 468; ZICHY II. 440. No. 315; HAJNIK 1899. 20. 23. 42-43; ENCEL 1996. I. 115. Abolmai Tamásra vonatkozó 46. sz. jegyzete félreérthető, mert ő nem a herceg familiárisa. 406