Budapest Régiségei 35/2. (2002)
TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 10. közlemény, A budai műhely vegyesmázas kályhacsempéinek kérdése 381-401
HoLL IMRE sőbbi 1501-ben felállított salzburgi kályha alakjaival öszszevetve is. Úgy vélem, az eredeti pozitívot ez esetben fából faragták; egyes részletek élesen metszett plasztikája erre utal (5. kép a). Más a helyzet a többi csempénél. Láttuk, hogy például a fiait életre keltő oroszlán esetében egyszerűen egy régi - de kvalitásos megoldású - csempe lemásolása történt. Az 5. típus esetében viszont valószínűen csak festett dekorációt alkalmaztak, aminek megoldása egészen eltérő felfogású, bár a fölső mérműdísz alkalmazásával rokon jelleget kapott a 15. század végén többször is használt csempékkel. (Az ilyen függönyszerűén alkalmazott áttört dísz felső keretként néhány későgótikus csempe esetében látható. A belső fülkét ezeknél plasztikus növénydíszek, pl. virágos indák, vagy figurális ábrázolások töltik ki. Nyilvánvalóan a későgótikus oltárszekrények megoldása hatott formájukra. - A 70-es évektől kezdve sírköveken is alkalmaznak ilyen fölső keretet.) Az első három csempetípus esetében látható, hogy a műhely a vegyesmázas-technika alkalmazásával nem csak egy csempén belül törekedett a többszínűségre, de ezt más-más módon oldotta meg, hogy az egymás mellett sorakozó darabok ne legyenek egyformák. A fehér ónmáz legtöbbször csak kisebb részeket színezett, máskor az ólommázzal keverve adott újféle árnyalatot; egyes csempéknél (Beatrix) a fehér mázat nagyobb felületen is alkalmazták. Takarékosságból, vagy a változatosság miatt néhány esetben egyszínű zöld vagy barnássárga csempe is készült (Mátyás esetében a két félbevágott; az oroszlánnál legalább kettő, a felső mérművesek). Egészen másféle megoldás látható az 5. típusnál. Úgy vélem, ez esetben mutatható ki először a királyi majolikaműhely közvetlen hatása: egyrészt az egész csempefehér színe, valamint a rajta alkalmazott kék-zöld, illetve barna-sárga festés. Talán a műhely egyik tagja járult hozzá a szokatlan festett dísz megoldásával. Nem véletlen, hogy a majolikapadlók egyes téglatípusain találkozunk a halványkék növényi festéssel, illetve például a hollós-címeres padlótégláknál ugyanilyen árnyalatú sárgásbarna festéssel (keret; kék holló sárgásbarna ággal és gyűrűvel). (14. kép) Egyetlen példányát ismerjük egy további padlótéglának, amelyen a kékesfehér máz fölött sötét kékesszürke leveles festés van (14 kép b.). - Ezek a festett padlótéglák más kézből kerültek ki, mint az élénkebb színekkel és fényesebb mázú téglákból kirakott másik padló a nápolyi emblémákkal. A két padlót a kutatás az 1476-85 közötti évekre keltezi, 10 sajnos ezen belül nem pontosítható - pedig ilyen hosszú időre a majolikaműhely munkája aligha húzódott el. 10 BERTALAN H.: Budavári majolika padlótéglák. ArchÉrt 189 (1952) 186-190. - A kétféle stílusú padlók időrendjének pontosítása kétséges. A Mátyás-kályha egyetlen példánya valószínűleg a halványabb színű (négy- és nyolcszögletű darabokból kirakott) padló készítésével egykorú lehet és ugyanúgy az újonnan megépült szobák egyikének gazdagítását jelentette - talán éppen evvel a padlóval. Az olaszországi példák alapján valószínűsíthető, hogy ezek nem nagy termek, hanem kisebb dolgozószobák (illetve kápolnák) számára készültek. Budán is ilyenekre gondolhatunk, az egyikben e kályhával, amelynél az újfajta technológiai tudás is jelentkezett. Talán a kísérleti jelleg és a követelmény hogy egy új kályha készüljön, más megoldással, mint amit a hazai gyakorlat ismert - ennek sietős volta hozta magával, hogy nem egészen egységes stílusú alkotás készült (bár ezt utólag a töredékesség miatt nem lehet jól megítélni). A gótikus levélmintával keretezett csempe (7. típus) esetében ma még nem dönthető el, hogy az ilyenek csak ebben a színesmázas variációban szerepeltek-e a kályhán (nyilván az alsó részen, ahogy ez más későgótikus kályhákon is különféle stílusban 11 látható), avagy ennek zöldmázas példányaival együtt? Lehet, hogy az egyszínű zöldmázasok egy másik gótikus izlésű kályhához készültek és a műhely csupán másféle variációját használta fel (talán más méretben ?) a Mátyás-kályha dekorációjának változatossá tételéhez. Talán a sietség miatt nem készült külön felezett méretű csempe saját mintával; e helyett egy Mátyás-csempét vágtak ketté, nem törődve a plasztikával (bizonyára a sor hátsó végéhez). A Mátyás-csempe félbevágott zöldmázas példányának töredéke (3.c. képen, fedőhatású kevert mázzal) a kályha felépítéséről is árulkodik. (Ilyen elvágott megoldással a nagyvázsonyi egyik kályhánál is találkozunk. 12 ) A magam részéről a felezett méret használatát azonban csak az egymás fölött kötésben-eltoltan elhelyezett csempesorok megoldásához tudom csak elképzelni (ennek segítésére találták ki már a 14. századtól); ez a négyszögletes alaprajzon történő felépítés biztonságos megoldása. Általában egy külön ilyen célra készített dekorációval oldották meg. - A Mátyás-Beatrix kályha esetében, mivel itt a felső kályhatestnél alkalmazták, arra következtethetünk, hogy felül is (talán csak a toronyrész legalsó so" A rozettás csempéknek nagyon sok változata volt kedvelt Európában. Egyiket már a Lovagalakos kályha műhelye is használta, most tárgyalt változata Mátyás-kori - rajzában eltérő - további megoldása; még később a 16. sz. elején tovább alakul (Buda, Csút, Sopron). Tirolban egyik variációja Merán fejedelmi várának híres kályháján alkotja az alsó testet; Svájcban és Elzászban számos variációja van. n TAMÁSI 1986. 8. ábra: dárdás apród, elvágott félcsempe; 10. ábra: virágpajzsos apród, sarokcsempeként. - A budai anyagban több példáját ismerjük, másféle csempék esetében; így két különböző rozettadíszes zöldmázas csempéből; a Lovagalakos kályha egyik pelikános csempéje vízszintesen félbevágva. 384
