Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások a 15. századi pesti városfal Károly kőrúti szakaszán : Budapest V. Károly körút 28-30. 549-585

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXV 2002. IRÁSNÉ MELIS KATALIN RÉGÉSZETI KUTATÁSOK A 15. SZÁZADI PESTI VÁROSFAL KÁROLY KÖRÚTI SZAKASZÁN (Budapest Y Károly körút 28-30.) A budapesti Városháza a pesti Belváros legnagyobb kiterjedésű épülete, déli homlokzata, egyben főbejárata, a Városház utcára nyílik. Északi, hátsó udvarát a Károly körút 28-30. számú telkek alkotják, nyugati oldala a Bárczy István utcára, keleti oldala pedig a Gerlóczy utcára néz. A 190 x 190 m, négyszögletes alaprajzú barokk palota 1716-1741 között épült, 2000 személy befogadására tervezték. A költségeket az örökös tartományok rokkantalapítványa fedezte, amely magába foglalta a Széchényi György (1592-1695) esztergomi érsek által létrehozott alapítványból származó összegeket is. (Széchényi György már a 17. század végén szükségesnek látta, hogy a rokkant, elgyengült, öreg katonák részére kórházat és menhelyet építsenek, ezért a végrendeletében 157.000 Ft értékű birtokot hagyományozott erre a célra.) A bécsi udvar az érsek halála után 2.0 évvel elérkezettnek látta az időt egy magyarországi invalidus-ház felépítésére, és megbízták a budai prefektust, Regal Miksa altábornagyot, hogy alkalmas helyet keressen. Pestre esett a választás és rövid időn belül meg is szerezték a város kevésbé beépített, ÉNy-i sarkában lévő telkeket. 1716-ban elkezdődtek az építkezések, majd 1724-ben, Savoyai Jenő közbenjárására változtattak az eredeti elképzeléseken. Kibővítették a terveket, azért, hogy a magyarok mellett minél több, más nemzetiségű, rokkant katona is helyet kapjon Pesten. E.A. Martinelli bécsi építőmester kapott megbízást az új tervek elkészítésére, és Martinelli irányította az 1727-ben újra meginduló építkezéseket is. 1741-re, Martinelli halála idejére az építkezés gyakorlatilag befejeződött, ekkor már csak az E-i épületszárny hiányzott. Az É-i szárny felépítése azonban nem az építész halála miatt maradt el, hanem azért, mert a pesti városi tanács nem engedélyezte a városfal lebontását, amely akkor még körben védelmezte a várost. A középkori fal lebontását 150 évvel később, 1894-ben, a budapesti városi tanács rendelte el, miután az időközben gránátos laktanyává alakított épületet a főváros örökáron megvette a katonai kincstártól. A rossz állapotban lévő épületek lebontását és az udvar átépítését Hegedűs Ármin tervei szerint 1899-ben kezdték el. Először a tervezett járószintig lebontották a városfalat és az északi udvar valamennyi, 18-19. századi melléképületét. Az alapfalakat mindenütt meghagyták, a pincéket feltöltötték. A 20. század első évtizedeiben elkészültek az új melléképületek, amelyek Városháza keresztszárnyával párhuzamosan helyezkedtek el. Megnagyobbították az É-i udvart, ekkor épült a Károly-körúti épületszárny A 2. világháború végén, 1945-ben, bombatámadás érte a Városházát, különösen nagy károk keletkeztek az É-i udvaron és a Károly körúti épületben. A helyreállítás során a Károly körúti szárnyat a földszintig le kellett bontani, és bontásokra került sor az É-i udvaron is. Egymás után átalakították a régi melléképületeket, nagy földmunkákkal járó építkezések zajlottak. Nagy alapterületű, két emeletes ebédlőt, benzinkutat építettek és lemélyítették a gránátos kaszárnya lovardájából kialakított garázs alatti pincét. Ebben az időszakban egyetlen szóbeli közlés érkezett a Budapesti Történeti Múzeumba, mely szerint a benzinkút építésénél előkerült a középkori városfal.

1 A melléképületek a gyakori átalakítások, toldások ellenére egyre rosszabb, használhatatlan állapotba kerültek, ezért a Főpolgármesteri Hivatal elrendelte az E-i udvar rendezését. 1996-ban öt, értéktelen, tönkrement épület állt az É-i udvaron, az épületek közötti szabad területen pedig a 18-20. századi, elhasználódott közművek árok és vezetékrendszere kanyargott. 1996 nyarán elsőként lebontották az udvar DK-i sarkában lévő garázsépületet, majd a Merlin színház melletti raktár és az udvar ÉNy-i sarkában álló ebédlő következett, végezetül október elején sor került a Földhivatal és a nyomdaépület lebontására. A bontásokkal egyszerre kiszedték a közműhálózat fölöslegessé vált részleteit is. A Károly körúti, földszintes épületszárny egyelőre megmaradt, de megkezdték az itt működő üzletek felszámolását. A szabaddá vált területre többszintes mélygarázs és aluljáró építését tervezték, amely azt jelenti, hogy az építkezések során a közel 24.000 m

2 területen minden régészeti jelenség megsemmisül. A régészeti és műemléki védettség alatt álló területen 1996-1997-ben régészeti kutatásokat végeztünk, Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatala biztosította a feltárás költségeit. Az épületek lebontását követően a bontást végző vállalat az egész területről elhordta az 55 cm vastag, 18-20. századi, nagyrészt építési törmelékből álló feltöltés rétegeket, és 1996 nyarán a Városházához kapcsolódó, 18. század végi járószinten megkezdtük a régészeti kutatást. 1

A Városháza rövid építéstörténeti összefoglalását SCHOEN 1930. Arnold monográfiája alapján végeztük el. NAGY L. 1975. 49-54.; GENTHON 1951 46. 549