Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Benda Judit: A Szent György tér déli oldalán feltárt középkori kút leletanyaga 535-548

A SZENT GYÖRGY TÉR DÉLI OLDALÁN FELTÁRT KÖZÉPKORI KÚT LETETANYAGA négyzetes, tál alakú kályhaszemeinek nagy tömege (és néhány hagyma alakú darab) ekkor került a szemétre. A réteg leleteinek túlsúlyát a törtfehér színű, bordázott falú fazekak (4. kép) alkotják. Alakjuk nagyjából egyforma, közepes méretűek, hasuk kidomborodó. Néhány darabnál egy rövid, keskeny szalagfület illesztettek a perem és a váll közé. Peremkiképzésük nagy változatosságot mutat. Vannak köztük kihajló, háromszög szerűen megvastagított, vannak kihajló, ferdén visszahúzott darabok. Egyes példányok pereme kívül kettős vagy hármas tagolású, másoké legömbölyített. Az osztrák import fazekak töredékei ebben a rétegben feltűnően kis számban képviseltették magukat. Anyaguk középszürke, redukált égetéssel készültek. Peremük ívesen kihajló, legömbölyített. Az egyik peremtöredéken háromszög alakú keretbe nyomott T betű jelzi származási helyét.

15 Egy vöröses anyagú, kívül-belül engobbal bevont, belül zöld mázzal borított fazék töredékeiből majdnem teljesen összeállítható volt. Ennek a fazéktípusnak a használata

16 a 15. század második felében vált elterjedtté. A fedők alakja kissé kidomborodó, tulajdonképpen átmenetet képez a kúpos és a harang alakúak között. Fehér anyagból készültek, oldalfalukon lehet enyhe bordázat is. Egy gyertyatartó töredékét találtuk a réteg leletei között: a lapos fedőkre emlékeztető töredék közepén egy 1,3 cm átmérőjű, keskeny szalagot tapasztottak, ebbe állíthatták a gyertyát. Cseppfogó tányérja körben letört. Tárolóedény, vagy éjjeliedény funkcióját látták el azok a fehér anyagú, vastagfalú példányok, melyek oldalfala enyhén ferdén felhúzott, pereme lekerekített.

17 Oldalukon csak nagyon ritkán lehet találni koromfoltokat, tehát valószínűleg nem főzőedénynek használták őket. A leletek között található egy tárolóedény aljtöredéke is. Alakja egy nagyméretű fazék aljához hasonlít, külső-belső felületét narancssárga mázzal vonták be. A budai leletanyagban unikálisnak számító darab egy nagyméretű, vastagfalú lábas™ (5. és 11. kép). Fala egyenesen felhúzott, kívül három hornyolatszerű lépcsőzettel tagolt, a peremének belső oldalán széles bordát képeztek ki a fedő számára. Két szemközti oldalára széles szalagfület tapasztottak. Vörös engobbal és átlátszó, fehéres ólommázzal borították be, emiatt rózsaszínűnek tűnik a bevonata. Hasonló darab a füleki vár ásatásán került elő,

19 azonban annak füleit vízszintesen illesztették az edényfalhoz. HOLL 1955. 56.kép: 44. 1 ábra. HOLL 1963. 351-354. Hasonló darab került elő a Dísz tér 8. számú telken feltárt kútból: IRÁSNÉ 1973.196-197. és más budavári kutakból: GYÜRKY 1982. 194.11 1 és 4. ábrák; HOLL 1966.19., Abb. 35.1. A publikációs rajzokat Tóth Anikó, a fotókat Bakos Margit készítette. Segítségüket ezúton is köszönöm. KALMÁR 1959. 36., LXXVII. tábla. Az ott közölt nagyobbik lábas peremátmérője 32 cm, a budai kútban talált edény átmérője 30 cm. Szintén egyedi egy teljesen ép, halványsárga anyagú, közepes méretű kanna (5. és 11. kép). Hasa hirtelen szélesedő, szájpereme magasan felhúzott, egy vájattal tagolt, nyakától a hasáig széles, hegyesszögben hajló szalagfület illesztettek. A kanna felső kétharmada sötétzöld mázzal bevont. Több korsó- és kancsótípus fordul elő a leletanyagban. Egy nagyméretű, halványvörös színű, mázatlan kancsó és egy kicsi korsó (5. kép), feltételezhetően ugyanabban a műhelyben készülhetett, mivel anyaguk és készítéstechnikai sajátosságaik szembeötlő módon hasonlítanak egymásra. Természetesen a fenti feltételezést csak egy majdani anyagvizsgálat tudná alátámasztani. Jellegzetes 15. század 2. felére jellemző darabot képvisel egy sárgásvörös színűre égetett korsó, valamint egy hasonló anyagból készült kancsó

10 töredéke. A korsó teste gömb alakú, nyaka összeszűkített, a nyakától a hasáig lapított hurkafület illesztettek. A kancsó tojás alakú teste töredékesen maradt meg. Lapított hurkafüle a peremtől a válláig húzódott. Mindkét edény kívül-belül fehér engobbal bevont, belső felületüket zöld mázzal borították. Szintén ehhez a típushoz tartozik egy kisméretű korsó

21 oldaltöredéke. Külső felülete fehér engobbal bevont, ezen vörössel festett hálóminta adja a díszítést. A vállán négy bekarcolt hornyolat fut körbe, ez alatt indul a keskeny szalagfül a perem felé. Belső felülete szintén zöld mázzal borított. Több kisméretű játékedény is fellelhető az anyagban: kicsi fazekak, korsók, lábasok töredékei. A talpas poharak

22 fehér anyagból készültek, testük tojás alakú, oldalfaluk bordázott, keskeny peremük ferdén felhúzott. Szép számmal vannak emellett finoman iszapolt anyagból készült, fehérre égetett vékonyfalú, ún. tojáshéj poharak. Az egyik darab oldalát vörössel festett pöttyökkel díszítették. Ritkán előforduló típus a kisméretű, felfelé enyhén szélesedő, egyenes falú pohárka, melyet sötétsárga mázzal vontak be. Szintén különleges leletnek számítanak a Budán készült díszpoharak: fehér anyagból készült, zöld mázzal bevont egyenes falú pohár,

23 külső felülete pecsétmintákkal díszített (11. kép). Egy másik darabon

24 szintén pecsétminták láthatók (11. kép), de a pohár fehér anyagát itt egyáltalán nem mázazták be. A főúri és nagypolgári asztalok kedvelt darabjai voltak az ún. losticzei poharak.

25 A kút betöltésében három különböző példány töredékeit találtuk meg. Az egyik a 15. század eleji típusra jellemző: a fül hosszan lenyúlik az 20 A kancsótípust ismerjük a királyi palota ásatásából: HOLL 1963. 252-253. 21 Analógiái: HOLL 1963. 352-354. 22 HOLL 1963. 349-351. 23 HOLL 1963. 355.

1. típus. 24 HOLL 1963. 355. IV típus. 25 HOLL 1955.159-161.; és HOLL 1990. 227-230. 537