Budapest Régiségei 34. (2001)

AKTEN DES 6. INTERNATIONALEN KOLLOQUIUMS ÜBER PROBLEME DES PROVINZIALRÖMISCHEN KUNSTSCHAFFENS HISTORISCHES MUSEUM DER STADT BUDAPEST, 11-16. MAI 1999, AQUINCUM = 6. NEMZETKÖZI KOLLOKVIUM A RÓMAI KORI PROVINCIÁLIS MŰVÉSZETRŐL, BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM, 1 - Póczy Klára: Az aquincumi kőemlékek gyűjtéséről 7-9

Aquincum kőemlékeinek tudatos gyűjtése Mátyás király idejében már nyilvánvaló. Egyik humanista tudósa, az Észak-Itáliából érkezett, s Mantegna köréhez tartozott. Felice Feliciano azt a megbízást kapta az uralkodótól, hogy a kor divatjához méltó római régészeti gyűjteményt állítson össze a Vár­hegyen lévő új palotaszárnyában. Az ,^4ntiquus" néven szereplő tudós, Mátyás király (1457-1490) híressé vált könyvtárának előterében helyezte el a főként római pénzekből, kis bronzokból, feliratos kőemlékekből és néhány ókori szoborból álló gyűjteményt. 8 Valamennyi darabról részletes, méretekkel ellátott leírást készített a katalógus számára. Egy márvány Nympha-szobor még versre is ihlette kora egyik költőjét. A 17. század végén, amikor Magyarország törökök által megszállt középső és déli része felszabadul az el­nyomástól, a Bécsi Udvari Kamara megbízta Marsigli hadmérnököt, készítse el a százötven év alatt elszenve­dett károk felmérését, vagyis rögzítse a valós helyzetet. Az így keletkezett dokumentáció felbecsülhetetlen je­lentőségű, s a római kori kutatások szempontjából máig forrásként használható. Az adatokból ugyanis ki­tűnik, hogy az ország valamennyi részében római kori monumentális építmények vészelték át még mindig legjobban a számtalan harcnak, csatározásnak, ostrom­nak kitett városok épületállományát. Marsigli gróf fel­mérésein, Aquincum térségében is a fix pontok a „régi ókori építmények romjai". 9 Visszamérve jelenleg is pontosságról, megbízhatóságról tanúskodnak. Az épü­letmaradványok mellett a műszaki alakulat néhány ér­dekes kőemlékre is felfigyelt, 10 s ezeket is lajstromoz­ta. A 10 kötetes mű 1726-ban több nyelven jelent meg. A római kőemlékek tudatos gyűjtésében, feltérké­pezésében a 18. század több okból is kimagaslót tel­jesített. Az egyik ok: a török megszállásü. illetve har­cok sújtotta települések többségében felgyújtották a templomokat. Az újjáépítés mindenekelőtt a Rómát járt magas rangú egyházi férfiak, illetve vagyonos püspökök nevéhez fűződik. Valamennyien a collegium Romanum, vagy még inkább a collegium Germani­cum-Hungaricum lakói voltak hosszú éveken át. S az akkoriban nagy lendülettel újjáépülő Urbs barokk stílusáért lelkesedtek. Ezt tükrözik Vác, Eger, Pápa, Szombathely, stb. székesegyházai, plébániatemplomai. Ezekhez az építkezésekhez ugyanakkor a környékről, - vagy még messzebről - szállított római kori szob­rokat is felhasználták. Aquincum számos kvalitásos kőemléke a Duna balparti Vác püspökségét díszíti (Migazzi gyűjtemény). 11 A 18. századi gyűjtés másik - bennünket most közelebbről érintő - rugója az itáliai, Pompeji, Herculaneum, Róma ókori ásatásainak mind szélesebb körű hatása. A példán felbuzdulva e téren is Rómát járt papok kezdik el a tudományos értékű és célú kutatá­sokat Pannoniában. Az élre Schönvisner neve kíván­kozik: előbb Aquincumban, majd Savariaban folytat régészeti feltárásokat. És, ami még emeli teljesít­ményét, a kiásott romokat „védőépület"-ben meg is őrzi az utókor számára... Az ásatásokról készült latin nyelvű publikációi ma is használhatók, lényegre törő leírásait példamutatónak is nevezhetjük. Óbudán, Aquincum városa helyén, Schönvisner több kőemléket gyűjt, leír, sőt lerajzoltat. Köztük a Folyóvizet megtestesítő istenség és három nympha alakjával díszített reliefet. Az ókori felirat szövege szerint az aquincumi forum egyik díszkútját ékesítette a relief. 12 Az aquincumi kőemlékek gyűjtése, azonosítása, leírása a 19. században felgyorsult. Egyik oka a Széchenyi Ferenc által alapított Magyar Nemzeti Múzeum 1802-ben,' 3 amelynek kőtárát a század végéig folya­matosan gyarapítják az aquincumi lelőhelyú feliratok, reliefek és szobrok. Amikor 1863-ban megjelent Rómer-Desjardins szerkesztésében a Magyar Nemzeti Múzeum kőemlékkatalógusa, az előszóban Rómer ki­emeli e gyűjtemény fő érdemét, miszerint többségében egy tien római város hagyatékát, Aquincumot képviseli. Ennek a városnak hétköznapjairól-ünnepnapjairól tudósít a többrészt faragványt tartalmazó gyűjtemény. 14 Még az 1860-as években a feliratok és szobrok legkiválóbb darabjai „külföldre utaztak". A Párizsi Vi­lágkiállításon a magyar bemutatóteremben nagy érdek­lődést váltottak ki. Rómer Flóris francia nyelvű kata­lógusának szövege magyarázta a régészeti anyagot. 15 Ebban az időben már mind erőteljesebb szervezés­sel készítették elő, Rómer nyomán Hampel, Torma és Kuzsinszky egy önálló Aquincumi Múzeum alapítását. Az álom 1894-re valósult meg: a megnyitóról és a kiállításról készült korabeli rajzok néhány - a jelenlegi kiállításon is szereplő - szobor képét is mutatják. 16 A 20. század folyamán az állandósult „leletmen­tések", háborús pusztításokat követő többszöri újjáépítéshez kapcsolódó régészeti ásatások nyomán az aquincumi szoborgyűjtemény, a „portrék" száma is megsokasodott. Ez a tény indokolja a jelenlegi, a pro­vinciális művészetről szóló konferencia témaválasz­tását. E sorok írójának be kall vallania, első hallásra bizony megrökönyödött a „fiatalok" bátorságán. Hiszen pontosan a római kori szoborfejek sorsa a leg­mostohább már több mint másfél évezrede. Először a későcsászárkorban buzgó keresztények zúzták össze a „pogány"-nak ítélt képmásokat. Ez magyarázza, hogy alig van néhány római kori szobor egész Pannoniában, amely épségben került volna elő. 17 Ezer évvel később, a Renaissance idején, az antik szobrok gyűjtői hur­colták el eredeti helyükről a szobor torzókat és fejeket. 18 Majd a romantika idején, híres kertek „mű­romjai"-ba építették be őket. Ma a divatossá vált műgyűjtés mohó kereskedelmi szellemei ellenében szorulnak védelemre. 19 Aquincum kőemlékeit, s köztük a portrékat, a szoborfejeket, két helyszínen őrizzük: a Magyar Nem­zeti Múzeumban, amelynek látványosan berendezett „új" kőtárában és a belső folyosóján tanulmány­ozhatók. 20 Az Aquincumi Múzeumban a 20. század ele­jén kialakított „lapidarium"-ban, és a század közepén kiépített „keleti" kőtárában, valamint a múzeum kiál­lításán találkozhatnak a Szirmai Krisztina által kataló­gusban összeállított műalkotásokkal. 21 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom