Budapest Régiségei 33. (1999)
A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Buzás Gergely: A budai Szent Zsigmond templom kőfaragványai 51-65
gas-vésős megmunkálásával is az 1974-es lelet apostolszobraival, elsősorban a 28. számú apostollal 42 (31. kép) hozható igen szoros kapcsolatba. A piros cipős talapzat és a Vir dolorum talapzatának poligonális elszedett formája szintén ismert az 1974-es leletből. 43 Maga a Vir dolorum szobor 44 - ami a mostani lelet legszínvonalasabb darabja igen hasonló vonásokat mutat az 1974-es lelet két (45. és 46. számú) turbántekercses férfifejével, 45 mindössze a haj megmunkálása más jellegű. Ez az egyetlen szobor, amely elég ép ahhoz, hogy a budai anyagon túlmutató jelentőségét és kapcsolatait is érdemes legyen vizsgálni. Érdemes megemlíteni azt a stiláris rokonságot, amely a bécsi Stephanskirche „Zahnwehherrgott"-nak nevezett (32. kép), 1420-1430-as évekre datálható szobrával köti össze a budait. A karok, a mell és az arc jellegzetes részletei közeli kapcsolatot sejtetnek. 46 A Szent Zsigmondból előkerült kendős női fej a budai várpalota lánykafejes konzolához (33. kép) áll közel. 47 Ezt a konzolt Marosi Ernő szintén az 1974-es lelet műhelyének körébe sorolta. 48 A Szent Zsigmond szobrai több szálon szorosan kötődnek az 1974-es budai lelet szobraihoz. Ráadásul szinte mindegyik stiláris csoport képviselőjét megtaláljuk az új leletben is. Ez pedig arra vall, hogy a kapcsolat több egyszerű időbeli párhuzamnál. Egyértelműnek látszik, hogy itt ugyanannak a szobrászműhelynek az alkotásairól van szó. Ezt leginkább az magyarázhatja, ha elfogadjuk, hogy az 1974-es lelet - legalábbis részben - a Szent Zsigmond számára készített, de valószínűleg fel nem állított, és így a műhelyben maradt szobrokból áll. Kétségtelen tény, hogy a budai várpalota ásatásaiból is ismerünk olyan szobortöredekeket - az említett leánykafejes konzolt, két törzs- és még egy fejrészletet 49 -, amelyek az 1974-es és egyben az új lelethez kapcsolhatók, bár kis számuk és erősen töredékes voltuk miatt alig van lehetőség konkrétabb stilisztikai meghatározásukra. Ez a Szent Zsigmond leleteihez képest meglehetősen kevés, sőt lelőkörülményeiket és főleg származási helyüket sem lehet túl pontosan meghatározni. 50 Ha az 1974-es leletben valaki továbbra is a palota Zsigmond-kori szobrait keresi - dacára annak, hogy lelőhelyük sem a szobrok készítésekor, sem elföldelésükkor nem tartozott a palotához, továbbá hogy palotai lelőhelyekről nem ismerünk jelentős mennyiségű Zsigmond-kori szobrászati alkotást -, akkor elméletét legfeljebb elveszett, elpusztult emlékek feltételezésével támaszthatja alá. Ennél mindenesetre többet mondanak, és egy lokalizálási kísérlethez biztosabb alapot teremtenek a most előkerült szobrok, amelyek egyrészt biztosan köthetők a Szent Zsigmond templomhoz, másrészt biztosan állítható róluk, hogy az 1974-es lelet szobrait faragó műhely alkotásai. Kétségtelen azonban, hogy az új lelet is csak közvetett bizonyítékokat szolgáltathat az 1974-esre vonatkozólag. Csak feltételezhetjük, de nem állíthatjuk, hogy mindkét lelet szobrai azonos helyre készültek, hiszen a két lelet sorsa nem volt azonos. Nemcsak eltérő helyen, de eltérő időben is kerültek földbe. Az új feltárás gondos ásatási megfigyelései egyértelműen bizonyították, hogy a most megtalált szobrokat a XVI. század elején temették el. Ez könnyen arra csábítana, hogy elfogadjuk Gerevich László és Feld István már korábban megfogalmazott véleményét, miszerint az 1974-es lelet is csak a XVI. század első felében, a vár nagy előudvarának kialakításakor került föld alá. 51 Ennek azonban több körülmény is ellentmond. Egyrészt a lelőhely: az új leleté, közvetlenül a templom mellett, feltehetően a préposti ház udvarán van, a régié távolabb, az utca túloldalán. Az új lelet egyértelműen a templom szétvert berendezését és tetőcserepeit tartalmazta: a szobrokat szilánkokra törték össze, és ezek a darabok teljesen szétszóródva, nagyon hiányosan kerültek bele a gödörbe. Jól mutatja ezt az a tény, hogy mindössze egyetlen szobor rekonstruálható, az is csak részlegesen. Az 1974-es leletben a szobrok szeméttel keveredtek, és nem a templom berendezésének törmelékével. A szobrok töredékei teljesebbek voltak, nem voltak mindig olyan apróra törve. A legnagyobb különbség azonban az volt, hogy akkor egy kőfaragóműhely hulladékát találták meg: ezt mutatja elsősorban egy félbehagyott szobor és egy épületmakett töredéke. Ilyen típusú leletek most nem kerültek elő. Különös, de mégiscsak véletlen, hogy ugyanannak a szobrászműhelynek a fölállított és a műhelyben maradt alkotásai hasonló módon, egy-egy gödörbe behányva végezték be sorsukat. Végül fel kell hívnunk a figyelmet még egy fontos tényre: függetlenül attól, hogy az új lelet milyen feltevésekre ad vagy nem ad alkalmat az 1974-es szoborlelet eredeti rendeltetési helyére és földbe kerülésére vonatkozóan, annak keltezését szinte vitathatatlanná teszi. A Szent Zsigmond templom megkezdett építésére egy pápai oklevélből először 1410-ből van adatunk, és Eberchard Windecke tudósításából tudjuk, hogy az épület 1424-ben elkészült. 52 Ez azt jelenti, hogy szobrainknak a két időpont között kellett készülniük, így az 1974-es lelet ugyanazon műhelyből kikerült szobrai sem keltezhetők más időpontra. 62
