Budapest Régiségei 33. (1999)
A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Lővei Pál: A Stibor-síremlékek mestere 103-121
ben a Perényi-sírkövekhez hasonló, de részletképzésében, belűfaragásában valamivel gyengébb színvonalról tanúskodik Frangepán János (f 1436) horvát bán budai sírlapja (21. kép), amelynek készítését a halálozás napját is tartalmazó felirat 1436 utánra helyezi. A főúr 1434-ben szembekerült az uralkodóval, lázadóként feltehetően Kiissza várában halt meg, özvegye 1437 elején hódolt meg a királyi seregek előtt. Valószínűtlen Frangepán budai temetkezése, így azt kell feltételeznünk, hogy az özvegy az arisztokrácia körében divatos budai műhelyben megrendelt sírlapot utóbb elszállíttatni szándékozott. Erre azonban nem került sor, a csak durván megmunkált sisak az egyébként készre faragott sírkő befejezetlen voltát mutatja, és a kőlap mindkét fennmaradt darabja másodlagos felhasználásról tanúskodik. (,í Az ún. Chatillon-címeres sírkő, a Perényi-sírkövek és a Frangepán-sírkő három különböző mester tevékenységi körébe utalható, akik nagyjából ugyanabban az időben, talán egy-két évvel a Stibor-síremlékek Mestere működését követően, de akár azzal már egy időben is a budai műhelyek legképzettebb faragói közé tartoztak."" Több más, erősen töredékes budai sírkő köthető még ugyanehhez a stíluskörhöz a sisaktakarók és a betűformák hasonlósága alapján, elsősorban a Nagyboldogasszony-templom emlékanyagából/' 5 (22-24. kép) A fenti emlékek - hasonlóan a 14-15. századi, magyarországi címeres sírkövek jelentős részéhez - sokkal szorosabb kapcsolatot mutatnak a délnémet-salzburgi vörösmárvány-faragás emlékanyagával, mint bármely más terület sírköveivel. Takaróformálásuk jellegében ugyanakkor a hazai darabok a címer-sisak-sisakdíszes heraldikus kompozíció megjelenése óta már sok tekintetben függetlenedtek a példaképektől, és inkább az általános tendenciák párhuzamosságáról, mintsem közvetlen másolásról lehet szó. A Stibor-síremlékeknek főművei pusztulása következtében a budaihoz hasonlóan csak apró mozaikkockákból összerakható salzburgi sírkőfaragás csekély számú, páncélos alakot ábrázoló emlékével, elsősorban Ernst der Eiserne herceg (fl424) reini síremlékével fennálló kapcsolatára Marosi Ernő mutatott rá.'* A Stibor-síremlékek Mestere jelenlegi tudásunk szerint az egyetlen olyan sírkőfaragó volt az 1500 előtti Magyarországon, aki esetleg kőfaragójellel szignálta valamelyik művét: a székesfehérvári síremlék fej melletti címerpajzsán töredékes, finoman vésett vonalas, geometrikus jelzés található (elhelyezése furcsa, végső soron nem elképzelhetetlen utólagos, firkaszerű véset volta sem). Hasonló megjelölésre a délnémet-salzburgi szobrászkör sírkövein sem akad sok példa, azok is inkább későbbiek. A szobrásznak a mesterjeles szignatúra tükrözte öntudata nem lenne indokolatlan, hiszen ezek a faragványok, művészi színvonalukat tekintve, európai viszonylatban is jelentősek. E jelentőség korlátaira azonban rávilágít több nyugat-európai kollégának nemrég, az 1996. évi amszterdami művészettörténeti kongresszuson tanúsított meglepődése a Stibor-sírkövek általuk későinek tartott keletkezési idejét illetően. A Zsigmond-kori Magyarország általunk legjobb színvonalúnak, legjelentősebbnek tartott művészeti emlékei - úgy tűnik - sorra kiváltják ezt a reakciót: Michael Viktor Schwarz a budai szoborleletet keltezte egy negyed évszázadnyival korábbra" 7 , nemrég pedig a siklósi egykor Ágoston-rendi templom szentélyének kvalitásos falképdíszével kapcsolatban érkezett Olaszországból egy mintegy fél évszázadnyival korábbi keltezési javaslat/' 8 Valamennyi esetre jellemző a magyarországi történeti viszonyok hiányos ismerete, illetve félremagyarázása. 107
