Budapest Régiségei 33. (1999)
A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Lővei Pál: A Stibor-síremlékek mestere 103-121
királyi rezidenciájának Pavao Andelic vezette ásatásai során előkerült, 1973-ban publikált sírkőtöredékek. 49 (11-12. kép) Nemcsak a vörös márvány anyag köti a darabokat Magyarországhoz, hanem a stílus is: Andelic teljes joggal tekintette legközelebbi párhuzamuknak az ifjabb Stibor budai sírlapját. A töredékek között Andelic három bosnyák király - Ostoja (1398-1418), II. Tvrtko (1404-1443) és Tamás István (1443-1461) - sírköveinek darabjait, ezen belül II. Tvrtko és Tamás István koronát és „T" illetve „ST'monogramot hordozó címerét határozta meg. Egy rekonstrukciós rajzba a töredékek túlnyomó részét be is építette. (13. kép) Valójában az „ST" monogram jelenthet Tvrtko Istvánt is, és ebben az esetben nem szükséges a Sübor-sírkövek kronológiájába nehezen beilleszthető Tamás István személyét is szerepeltetni. A darabok között található páncélos törzstöredék és díszes kardhüvely részletei, a feliratos keret kiképzése ugyanis a Stibor-síremlékek Mestere saját kezű alkotásaként mutatják a sírköve(ke)t. Az egyik ,,[bo]ne memorie magni olim dni et" feliratot hordozó saroktöredéken szárnyas angyal feje és válla látható, mellette a központi nagy figura lándzsájának hegyével. (12. kép) Ez a darab további bizonyítékul szolgál a budai keletkezés mellett: az angyal hajzatának körvonala, pántszerű gallérja, a fej fölött kitárt szárnyak egyéni formálása közvetlen - talán még méretben is azonos - párhuzama egy befejezetlen, üresen hagyott címeipajzsot tartó angyali ábrázoló, budai sírkőtöredéken található, amely a Mária Magdolna-templom feltárása során került elő. 50 (14. kép) A boszniai faragványok készítését az ifjabb Stibor sírkövéhez igen közelre, az 1430-as évekre keltezi a feltételezhető megbízó, II. Tvrtko 1433 és 1436 közötti budai száműzetése. 51 (A bobovaci anyagban egyébként felesége, Garai Dorottya síremlékének töredékeit is azonosította Andelic.") Mind a székesfehérvári S ti bor-fej töredék, mind a boszniai feliratos darabok keretsávjában a szavak között esetenként levéldíszes vagy indás felületkitöltő motívumok találhatók. Hasonlók a korabeli hazai emlékanyagban alig tűnnek fel, csupán jóval későbbi - elsősorban már a reneszánsz stílusú - faragványok mutatnak jellegükben hasonló, stílusukban azonban eltérő díszítéseket. A vizsgált emlékcsoporthoz kapcsolható viszont az az indadísz, amely a Magyar Nemzeti Múzeum egy ismeretlen lelőhelyű, de nagy valószínűséggel budai töredékcsoportjából nem kevés bizonytalansággal összeállítható, karéjos tükörrel és heraldikus ábrával díszített sírkövön a karéjos keret és a köriratsáv találkozási pontjainál figyelhető meg. (15. kép) A sírkövön a lapos faragású sisaktakaró karéjos körvonalrajza és a betűfonnák is a Stibor-síremlékek Mesterének alkotásaira emlékeztetnek, felvethető, hogy az ő környezetéből, műhelyéből kerülhetett ki ez a darab is. 53 Hasonlóan bonyolult, összetett tükörkeretelése, a takarófoszlány részlete, a betűformák alapján ugyanebbe a körbe tartozik egy a budai domonkos kolostor területén előkerült sírkőtöredék is. 54 (16. kép) A Stibor-síremlékek Mesterének szigorúan frontális beállítású vörösmárvány-faragványaitól oldalra forduló helyzetét tekintve eltér egy angyalt ábrázoló töredék (17. kép), amely állítólag a Nagyboldogasszony-templom restaurálása során került elő (az utóbbi időben a BTM raktáraiban nem sikerült fellelni). 55 A hajzat alakítása alapján a Stibor Mesterhez, illetve műhelyéhez köti a szakirodalom. 56 A csigás hajfürtöknek a budai Slibor-sírköveken látható faragás technikai megoldásaihoz képest jóval durvább, sematikusabb megformálása alapján Horváth Henrik a Stibor-mester stílusának provincializálódásáról beszélt a darabbal kapcsolatban. 57 A szemek, a ruharedők kevésbé puha megformálásúak, jóval vonalasabb jellegűek, mint a Stibor-síremlékek Mesterének ismert alkotásain, ugyanakkor a hajpánt, az angyalszárny kialakítása, a szárnytollak rajza, az áll formálása a mester követőinek körébe utalja a darabot. A Stibor-síremlékek részleteinek vizsgálata során többen foglalkoztak a díszes övekkel (1-2., 11. kép), amelyek eredeti példaképei bizonyíthatóan a korabeli viselet Budán elterjedt és ott is készített tartozékai voltak. Kralovánszky Alán, majd Zsámbéky Monika a kerepesi ezüstkincs övvereteinek és a budai Stibor-sírkő övének kapcsolatára mutatott rá 5!i , Nagy Ildikó (BTM) pedig egy a budai Várban előkerült ötvösműhely anyagából, övlemezverőtövei közül emelt ki mind a budai, mind a fehérvári Stiborövvel szoros egyezést mutató leleteket (a boszniai lörzstöredék öve ugyancsak ebbe a körbe tartozik) 59 . Marosi Ernő már röviddel a budai szoborlelet előkerültét követően rámutatott egyes szobrok és az ifjabb Stibor síremlékének stiláris kapcsolatára, és egy a Großlobmingi Mester követőjeként Budára került és a világi ábrázolású szobrok készítésében közreműködött szobrász budai letelepedését feltételezve egyenesen a szoborlelet bizonyos darabjai és a Stibor-síremlékek egyazon kéztől való származását vetette fel. 60 A Stibor-síremlékek Mestere saját kezű művei mellett a magyarországi, ezen belül jelentős mértékben a budai sírkőanyag egy sor olyan emléket vonultat fel az 1430-as évekből, amelyek heraldikai díszük stílusfázisában, epigráfiai jellegzetességeikben a Stibor-sírkövekkel sok tekintetben azonos képet mutatnak, faragóik kézjegyeit, személyes stílusát, esetenként gyengébb kvalitásukat tekintve azonban eltérnek a Stibor Mester munkáitól. Legszorosabb a már Horváth Henriktől felvetett kapcsolat az 1436os halálozási évszámú, a szakirodalomban - megalapozatlanul - Châtillon-címeres sírkőként szereplő emlékkel. (18. kép) Ez utóbbinak közeli stiláris és motivális rokona Décsei Rohfi István fia János (fi 420) kopottságában is jó művészi színvonalról tanúskodó sírlapja a zágrábi Horvát Történeti Múzeumban/" (19. kép) A Gerevich László által hangsúlyozott összefüggés Perényi István (f 1437) sírkövével (20. kép) ugyancsak szembetűnő, de az asztalnokmester rudabányai és testvére, Perényi János (fl458) tárnokmester terebesi sírlapjának hegyes, hangsúlyos középerű levelekből álló sisaktakaró-foszlányai erősen különböznek, sokkal naturalisztikusabbak a Stibor-sírkövek formáitól. A Stibor-sírkövekhez mérhetően magas kvalitású két Perényi-sírkő készíttetője egészen biztosan János volt, aki röviddel öccse halálát követően rendelhette meg mindkettejük emlékkövét, a sajátján gondosan kihagyatva a helyet a jövőben elnyerendő tisztségek felsorolására, valamint halálának dátumára. 62 Takarófoszlányainak jellegé106
