Budapest Régiségei 33. (1999)
A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Székely György: A budai Szent Zsigmond templom kutatástörténetéhez 15-17
ta. Ez a király 523-ban halt meg. Parler 1362-ben fejezte be Szent Zsigmond-dómbeli sekrestyéjét és kápolnáját. A szent tumbája fölé helyezett láda őrizte az ereklyéket 1367 óta. Ennek az sem volt akadálya, hogy a velencei Embrachi család műhelyében keletkezett cofanetti típusú faragott láda fafelületeit borító elefántcsont domborműveken szerelmi jelenetek voltak. Károly nagy becsben tarthatta a még 1337-ben Velencét felkeresve ajándékul kapott emlékét. A család Szent Zsigmond-kultusza elmélyült 1371-ben, amikor a Karlsteinben tartózkodó uralkodót súlyos betegség döntötte le. Kétségbe esett felesége, Erzsébet gyalog zarándokolt a várból Prágába, hogy Szent Zsigmond segítségét kérje férje gyógyulásához. A császárné nyolc edénykényi aranyat adományozott ekkor a székesegyházbeli Szent Zsigmond-oltár díszítéséhez. Ez a kultusz a XV század egyházpolitikai viharait is túlélte. A szent ünnepe (Sigismundi regis) május l-jén a prágai székesegyház 1492. évi missaléjában is ott van. Csakhogy a folyamatosságot lokálisan megszakíthatta a huszita felkelők átmeneti felülkerekedése. Valószínűleg a cseh katolikus emigránsok és udvaroncok budai tartózkodása is szerepet kapott az arra az országra is áhítozó magyar király cselekményeiben. A budai Szent Zsigmond templomban cseh nyelvű prédikációkat is tartottak (1424). Az intézmény kanonokjainak sorában 1429-ben név szerint is említenek egy csehet (Symone de Jessenych).' A tudomány - illetve kutatástörténeti szakaszok kérlelhetetlen egymást váltásának - érdekes példája, hogy a Budapest története II. kötete 1973-ban jelenvén meg, a művészettörténeti rész írója, a hervadhatatlan érdemeket szerzett palotaásató Gerevich László még nem is utalhatott az első feltárt gótikus szoboregyüttes problematikájára. Enélkül is dús gótikát mutatott be. Az első gótikus szoboregyüttes megtalálója, Zolnay László várostörténeti kötetében több helyen is megemlékezett a Vár északi előterében, a mai Szent György tér, a hajdani Szent Zsigmond piaca területén állt Szent Zsigmond-társaskáptalan templomának építéséről mint Zsigmond mecénátusának köszönhető budai objektumról. Ezt a királyi házikápolnával és a kápolnaispánsággal szervezetileg egybetartozó egyházat Zsigmond 1410 körül alapította, részben Szécsényi (Salgai) Miklós elkobzott javaiból emeltette. Zolnay itt nem vette figyelembe amit pedig Kumorovitz kiemelt -, hogy a Salgai-adat 1435nél nem lehet korábbi. így a két mozzanat nem esik egybe. Nagyobb probléma azonban, hogy fel sem ötlött az ásató régészben a rövid szövegrészek tanúsága szerint, hogy innen származhatnak a szobrok. Zolnay Lászlót egy egyedülálló szoboregyüttes megtalálásának büszkesége tölthette el, halála után pedig a Budapesti Történeti Múzeum az együttest mint zárt, állandó kiállítási egységet alakította ki. Még arra is merültek fel elgondolások, kiket ábrázolnak a szobrok a kor személyiségei közül. Váralljai Csocsán Jenő szerint a budavári szobrok arcvonásai könnyen azonosíthatók Zsigmond király, sógora Garai Miklós nádor, apósa Ciliéi Hermann, Albert király, Luxemburgi Erzsébet, valamint Hunyadi János, Pálóczi országbíró arcvonásaival. Szerinte az élethű portrék már a renaissance közeledtét jelzik. Jóval meggyőzőbb Marosi Ernő megítélése, mert ő számos egyetemes párhuzamot, illetve kapcsolatot mutatott be. Az egyik most számunkra fontos megfigyelése a Budapesti Történeti Múzeum jubiláris Zsigmond-kiállításának tömegek elől rejtőző katalógusmondata a lovagalak torzójáról: A budai szobor közeli rokonai a XV. század elejének Szent György-, Szent Vencel-, Szent Oszwald-, Szent Zsigmond-szobrai között találhatók, ideális megfogalmazásuk a müncheni Graphische Sammlung Szent Vencelt és Szent Zsigmondot ábrázoló rajzán megtalálhatók. Akkor senki sem gondolt arra, hogy ez a leszűkülő felsorolás halad a valóságos lehetőség felé, mert nem lehetett sejtés sem arról, mit rejt még a föld. 4 A kiállításon bemutatott pompás faragványok csak aláhúzzák azt a Kumorovitz L. Bernát által érzékelt ellentmondást, hogy 1451-ben Hunyadi János kormányzó és az országtanács egyfelől fényes egyháznak (insignis ecclesiának) minősítette, másfelől már nem tudott arról, hogy korábban prépostság volt, csak kápolnának vélte, amit most akartak prépostsággá fejleszteni. A történeti segédtudományok kiemelkedő tudósa ezt a Szent Zsigmond-egyház írásbeliség terén játszott szerepe elvesztésével magyarázta. Ugyanő hangsúlyozta jelentőségét a királyi udvar vallási szükségleteinek ellátásában. Ezt igazolja Mátyás első hitvese, Podebrád Katalin oda temetése, aminek kapcsán humanista névváltozata is felmerni (in divique Sigismundi ede). Hogy Szűz Mária-társaskáptalanként is ismerték, mutatják Hunyadi Mátyás 1471. és 1474. évi megjelölései. A kettősséget oldani segíthetett, hogy Lindvai Bánfi Miklós a Szent Zsigmond-prépostság mellett Szűz Mária mennybe viteléről nevezett kápolnát alapított. A Budapest története című mű sajátos tematikai felosztása (a szellemi művelődés és a művészet szétvágása) tette lehetővé, hogy Kubinyi András gondosan összegyűjtötte a prépostság zenei és humanista irodalmi kapcsolatait. A prépost és káptalanja 1503-ban minden szombaton misét mondott Mátyás király és az adománytevő Corvin János lelki üdvéért. A kettős név volt ismert a pápai kúriában is (1505: beaté Marie virginis alias sancti Sigismundi; 1506: beaté Marie virginis seu sancti Sigismundi). Az udvari kapcsolatok és a palotához való közelség lehet a magyarázata annak, hogy a templom legjelentősebb szerepéhez az 1514. évi kereszteshadjárat és parasztháború idején jutott. Az év április 24-én a Szent Zsigmond templomban tartott ünnepélyes istentiszteleten adta át Bakócz Tamás érsek a vezéri zászlót a székely Dózsa György vitéznek. A legmagasabb egyházi és kancelláriai pályán felemelkedett alacsony származású főpapnak talán eszébe jutott, hogy 1484-ben, amikor Mátyás király kíséretében kijött a Szent Zsigmond templomból, ott vett át egy kérvényt egy felvidéki város képviselőjétől. Ha nem is, a városokra mindenesetre nagyon figyelt a válságos időben. Kényes feladatot kapott a pappá ugyan nem szentelt, de pénzügyi főhivatalnoksága mellett a Szent Zsigmond-egyház prépostja, Várdai Pál. Neki kellett a királyi parancsot vinnie Nagylucsei Dpczi Ferenc és Dámján uraknak, hogy engedjék szabadon azokat a bányászokat (pro eliberacione illorum captivorum montanistarum), akik a kivetni nem szokott terhek körüli vita folytán kerültek fogságba. A prépost sikerét a király 1514. július 8-i levelében rögzítette. A kettős nevű egyház kanonokjainak házát 1515-ben is említik. 5 16
