Budapest Régiségei 33. (1999)
A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Veres Szilvia Edit: Kerámia leletek a Szent Zsigmond templom szobortöredékei mellett 67-81
tálszerű típusokhoz tartozhattak. Ezek szintén gyakoriak a XV. századtól, de a legtöbb esetben egyenes falúak és nincs kiugró válluk 5 . Osztrák típust utánoz, de már hazai készítésű lehet a vállán bepecsételt, függőleges és kereszt vonalakból álló díszítéssel ellátott, tagolt peremű, redukált égetésű fazék (5. kép 8). Az ausztriai területeken a XV. századra keltezhető", de jól ismert a Tabánból 7 és Budáról is XV. század végi leletegyüttesekből 8 , igaz, ott a minta csak függőleges és átlós vonalakból állt és a perem kiképzése is egyszerűbb. A hullámos peremű, egyenes falú, azaz váll nélküli fazék (3. kép 4) osztrák területen a XVI. században terjedt el", de Magyarországon is ismert ez a peremmegoldás már a XV században, igaz inkább a vörösanyagú edényeknél fordult elő eddig 10 . A redukált égetésű korsók közül a nagyméretű, legömbölyített, többszörösen tagolt, vaskos peremű, keskeny nyakú és erősen hasasodó típusok a jellemzőek, melyeket osztrák párhuzamok alapján a XVI. századra lehet keltezni". A peremen több esetben fordult elő perembélyeg (4. kép 3-6). Leggyakoribb az egyenlőszárú kereszt, a függőleges oszlop. Ezek a bécsi műhelyekhez köthető jelek igen jól ismertek Magyarország-szerte is (Esztergom, Sopron, Csút)'\ Ennek a jegynek a további változata az, amikor a kéljél közé több keresztet tesznek. Két esetben fordult elő a nyújtottabb keresztforma - ez szintén bécsi műhelyt jelöl, valamint az ovális bemélyedésekből álló bélyeg, amelyet egyszerűen az ujjuk benyomkodásával készítettek, szélesebb körben el volt terjedve (4. kép 4). Figyelemre méltó az. a minden bizonnyal kétfüles, redukált égetésű, nagyméretű tál. amely igen vastag falú, oldala csak enyhén szűkül a fenék felé, pereme egyenesen levágott, kifelé hajlik, a perem alatt hármas vonal köteg laláihaló, amelyet ujjbenyomkodással díszítettek (4. kép 7). A vízszintes fül felületét egy vonallal ketté osztották és kél oldalt szintén ujjmintákkal díszítették. Holl Imre közöl hasonló darabol a budai palotából a XV század második felére datálva, bár az némileg alacsonyabb és fülein Tulln bélyegét lehet felfedezni 1 '. Az itt látható fültöredék mintája a tullni ásalásokon előkerült füleken is szerepelnek 14 , tehát a formai és a mintabéli hasonlóság alapján azt lehet mondani, hogy ez a tál is Tullnban készült. Szintén a XV századra jellemző, hogy a perembélyeget pajzs alakba foglalják". Ez figyelhető meg,többek közt, az egyik füles fazék bélyegénél is (4. kép 3). A T jegy szerint az edény Tullnban készült. Ausztriai importból származnak a redukált égetésű, harangalakú fedőket utánzó kúpos fedők, amelyek még a XVI. században is divatban voltak. A másik típushoz tartozó fedő teljesen lapos, az oldala ferdén levágott, szélén koncentrikus körök futnak körbe. A tagolt, legömbölyített gomb formája a XV századi ausztriai darabokkal mulat rokonságot 16 , de Magyarországról is ismerlek a párhuzamai (3. kép 7, 8). Anyagunkban öt vagy hat redukált mécseshez tartozó töredéket találtam. Peremük egyenesen levágott vagy legömbölyített, a perem egyik részét pedig csücskösre képezték ki, hogy a kanócot ide tudják helyezni (3. kép 2, 3). Hasonló mécsesek Kőszegen XV-XVI. század eleji leletegyüttesben szerepelnek 17 . Gyertyatartóként lehetett meghatározni azt a redukált égetésű, lapos talpú, mécses nagyságú kerámiát, melynek a közepéből egy hengeres test emelkedett ki, peremének egy részét pedig csücskösre alakították. Egy kőszegi párhuzam alapján szintén a XV század végére - XVI. század elejére lehet keltezni 1 *. Szót kell ejteni még egy finom kidolgozású, talpkarimás, szürkére égett pohárról, melynek a párhuzamait Magyarországon a XV század második felében elterjedt nagyon vékony falú, bordás felületű, fehér anyagú poharak körében találtam meg. (3. kép 5). Nagy mennyiségben kerültek elő fehér anyagú homokkal vagy apró kaviccsal soványított fazekak, amelyeknek a belső felülete már simább, egyenletesebb kidolgozású. Peremük fedőhöz igazodó, úgynevezett szögfejperem vagy legömbölyített és enyhén kihajlik. Legfőbb jellegzetességük a bordázott test (5. kép 1, 3; 6. kép 1). A XIV században jelennek meg a fenék felé erőteljesen szűkülő darabok, ilyenek már a korai gödör betöltésében is előfordultak. A XV századra tömzsibbeké válnak, szájuk szélesebb, a testük gömbölyűbb lesz 1 ''. A leletanyag nagy részét ez a fajta kerámia teszi ki Az edényekhez tartozó fedők, általában fehér anyagúak, és az osztrák fedőket utánozzák, gombjuk azonban már tagoltabb. Korongon készültek, a gombokon ugyanis a levágás nyomait lehetett megfigyelni. Ritkán, de előfordultak sárga anyagú fazekak is Felületük szintén bordázott, peremük legömbölyített és enyhén kifelé hajlik, anyaguk rendszerint homokkal van soványítva és igen jól kidolgozott (5. kép 7). Szintén a XIV században jelennek meg, de szélesebb körben a XV században terjednek el azok az asztali használatra készült, fehér anyagú korsók, amelyeknek a testét vörös festésű fogazott minta vagy két sáv közötti átlós vonalakkal díszítették. A gödör betöltésében ilyen feslett oldaltöredékek szép számmal fordultak elő. Ezeknél rováikolásszerű vagy széles sávokban festett minta a peremeken is látható (5. kép 6; 6. kép 3-5). A korábbi betöltés darabjai között csak egy, XIII. századi pontkörös mintájú töredék fordult elő 20 . Vörös festés nyomait lehetett felfedezni az egyik jól ismert típusú edényen is: a rövid orsós nyak, a hozzá kapcsolódó szalagfül és a gömbölyű test a XV. század második felére jellemző olaj - vagy ecettartók formáját tükrözi 21 (6. kép 2.). A leletanyagban több, 14-16 cm magas serleghez illetve pohárhoz tartozó talp- és oldaltöredék található, valamint számos rendkívül finom, fehér, sárgás vagy egészen csontszínű töredék is előfordul. Ezek általában kisebbek, 12-14 cm magas, talpkarimás, félballuszter formájú, erősen kiülő peremű poharakhoz tartoznak. Felületük nagy részét hangsúlyos bordakötegek tagolják (6. kép 7). A finomsága miatt tojáshéj-árunak nevezett kerámia típus a XV század második felében kezd elterjedni és a XVI. század elején is még igen kedvelt 22 . A leletanyag jelentős részét alkotják a világos téglaszín anyagú, gyorskorongon, homokos soványílással készített fazekak. Magasságuk 20-27 cm, szájátmérőjük 14-16 cm A fölső egyharmadban hasasodnak, peremük kihajló és legömbölyített vagy fedőhöz igazodó (7. kép, 3). A peremet két esetben ujjbenyomkodással csipkézték (7. kép 2). Ez a jellegzetes díszítés a tabáni XV-XVI. száza74
