Budapest Régiségei 33. (1999)
A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Veres Szilvia Edit: Kerámia leletek a Szent Zsigmond templom szobortöredékei mellett 67-81
VERES SZILVIA EDIT KERAMIALELETEK A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM SZOBORTÖREDÉKEI MELLETT A Szent Zsigmond templomtól délnyugatra eső területen, az egykori préposti ház udvarán tárták fel azt a szemétgödröt (1-2/B), amelyből a templom egykori berendezésének legszebb darabjai, a szobrok és a bronztárgyak melleit, igen nagy mennyiségű használati - és díszkerámia került elő. A gödröt már egy korábban meglévő, nem túl mély, 150 cm-es XIV. századi pincébe ásták, amely XIII-XIV. századi szeméttel volt feltöltve. A szobros gödör szélét az északi oldalon a felszínen is észleltük, máshol csak az eltérő leletanyag jelentkezésével tudtuk megállapítani, 150 cm mélyen azonban végig kirajzolódott a sárga márgában a korábbi gödör faszenes alja. A szoborleletes gödör nyugati oldalát szintén egy korábbi, XIV. századi pince vagy ház fala határolta, ettől délre pedig egy későközépkori pince helyezkedett el, melynek a használata, a kerámia és vasleletek tanulsága szerint a törökkorban is folyt. A szoborleletes gödör valószínűleg akkor keletkezhetett, mikor ezt a későbbi pincét kezdték el kialakítani a XV. század folyamán. A munka befejeztével későközépkori szeméttel és a kitermelt XIII.-XIV. századi anyagot tartalmazó földdel együtt töltötték be A márgás altalajba ásott gödörben a 13 cm vastag újkori réteg alatt jelentkezett az a faszenes, néhol hamus, elsősorban mázas tetőcserepek töredékeit tartalmazó betöltés, amely a gödör feltárásának későbbi szakaszaiban is jellemző maradt. A bontás során 70-80 cm-es mélységtől kezdődően találtunk nagyobb mennyiségben XV-XVI. századi festett, fehér és mázas kerámiát, budai vörös fazekak töredékeit és egy zöld. Mária feliratos kézmosótál első darabjait. A megfigyelések és a kerámiaanyag elemzése is arra utalnak, hogy a gödör betöltésének rétegei nem válnak el élesen egymástól; a kerámia leletanyag nagyobb részét kitevő fazekaknak és a már említett Mária feliratos tálnak a töredékei az alsóbb és felsőbb rétegekben egyaránt előfordultak. A gödör betöltését meghatározó későközépkori edények igen nagy formai változatosságot mutatnak egy-egy típuson belül, mégis, a töredékek nagy száma ellenére alig lehetett teljes edényt összeállítani. Elképzelhető, hogy ezt, a XV-XVI. századi kerámiákat is tartalmazó szemetet egyszerre több helyre szállították, és a további darabok egy másik szemétgödörben lehetnek. A kötet terjedelme nem engedi meg, hogy az ezernél is több töredékből álló, teljes kerámia leletanyagot bemutassam, így csak a legjellemzőbb típusokat szeretném itt röviden jellemezni. Az első táblákon azok a korai, XIII-XIV századi edények láthatók, melyek az első, nem túl mély pince betöltéséhez tartoznak, majd a későközépkori gödör kiásásakor ismét a felszínre kerültek, végül a későbbi szeméttel keveredve, másodlagosan lettek visszatemetve. Legjellemzőbbek a fehér anyagú, lassú korongon készült, homokkal vagy kaviccsal soványított fazekak. Peremük egyenesen álló kettős perem, vagy ferdén levágott és kihajló. A rövid nyak alatt a válluknál erősen kiszélesednek, testük széles, majd a fenék felé hirtelen összeszűkülnek. Magasságuk változó: a kisebbek 10-12 cm, a nagyobbak 16—20 cm magasak lehettek. Az előbbieket tulajdonképpen főzésre használatos bögréknek tarthatjuk, mivel a legtöbb töredéken ételmaradvány nyomát lehetett felfedezni. Emellett vannak nyújtottabb, hordótestű fonnák is Díszítésként a vállon, vagy néhány esetben az egész leslen körbefutó csigavonal fordul elő; két esetben a vállon még további hullámvonalakat is bekarcoltak (1. kép). Fenékbélyegre utaló jeleket sajnos, egy esetben sem találtam. A fazekak felépítését követik kissé nyomottabb formában és szélesebb szájjal a csészék és a tálak is (2. kép). Magas peremük általában enyhén kihajló, legömbölyített vagy egyenesen levágott. Vállukon szintén megjelenik a két-háromsoros bekarcolt csigavonal. Jellegzetes XIII. századi forma a hosszúnyakú, bekarcolt válldíszítésű korsó 1 (1. kép 3.). Testét az Árpád-korra jellemző bekarcolt csigavonal díszíti. A XIII-XIV. századi kerámiák második nagy csoportjához tartoznak a kiülő, kettős peremmel rendelkező fazekak, ahol a perem kiképzését már a fedőhöz igazítják (1. kép 2, 4). Kidolgozásukban megfigyelhető, hogy a belső felületük egyenletesebb, tehát már fejlettebb technikájú fazekaskorongon készültek. Szintén a korai betöltéshez tartoznak a szürke színű, azaz redukált égetésû, a hasán sávos díszítéssel ellátott korsók, amelyeknek a fülét bevagdosott mintával díszítették (3. kép 6). Az osztrák import áru egyik legáltalánosabb típusa ez a nagyméretű fazekak mellett 2 , amelyekből számos darab a gödörben szintén megtalálható volt. A fazekaknál már több esetben fordult elő, hogy a törésfelületük csillogóbb, mivel az edény anyagához grafitot kevertek. Néhány darabnál csak az edény külső felületét kenték be utólagosan grafitporral, törésfelületük a korai darabokhoz hasonlóan matt volt. Az osztrák fazekak már a XIII. századtól kezdve érkeztek Magyarországra 3 , azonban az itt talált darabok a XV. század végi XVI. század eleji osztrák termékek jellemzőit mutatják 4 . Peremük jóval vastagabb, és aláhajlóbb mint a korai daraboknak. Az edény formája soványabb, kevésbé szűkül a fenék felé, a rövid nyak alatt a három hornyolattal díszített váll erősen kiugrik. A XV századtól egyre gyakoribbak a füles típusok is (4. kép 1-6). A peremtöredékekből sajnos nem mindig lehet következtetni a magasságra, így egyes darabok alacsonyabb, 67
