Budapest Régiségei 33. (1999)
A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Feld István: Beszámoló az egykori budai Szent Zsigmond templom és környéke feltárásáról 35-50
ezért kizárólag csak az alapfalak őrződtek meg napjainkra. Az eddigi feltárások alapján azonban kirajzolódik a templom alaprajzi rendszere, eszerint az épület négyzetes alaprajzú hosszházát három pillérpár osztotta három hajóra és négy szakaszra. A hosszházhoz keletről négy szakaszos, egyhajós, nyújtott s a nyolcszög oldalaival záródó szentély csatlakozott, északi oldalán sekrestyével. A sarkokat és a hosszoldalak szakaszhatárait különböző kiülésű támpillérek erősítették, a hosszház délkeleti sarkán és a szentélyzáradék sarkain a támpillérek átlós helyzetűek voltak, a hajó délnyugati sarkán ettől eltérően két, alaprajzi értelemben egymásra merőleges, a falak vonalát folytató támpillér épült. A szentély északi falát a déli oldal három támpillér ének megfelelően két támpillér és a keleti helyén a sekrestye keleti fala erősítette. A szentély és a sekrestye sarkún további, szabálytalan alaprajzú térrész épült, melynek értelmezése nem volt lehetséges. További feltárások tisztázhatják még a hosszház északi oldalán várható újabb épületrészeket (Bánffy-kápolna, torony 9 ). Az egykori épület építészeti faragványaiból csekély számú töredék (mérmű, párkány, rekesztőfalelemek) őrződött meg. A feltárt: alapfalmaradványok és az ismert néhány építészeti részlel alapján a kutatás jelenlegi fokán biztonsággal csak a templomépület alaprajzi rekonstrukciója kísérelhető meg. Az ismert alapfalak méretösszefüggései alapján valószínűsíthető, hogy a templom építése során használt alapegység a »láb« (kb. 32,6 cm), Mehr az ebből képzett »öl« {kb. 10 láb=326 cm) és a »kettős lépés« (kb. 6 láb=l95,ó cm ) volt. Ezen egységek használatával jól rászerkeszthető az alapfalakra az egykori épület alaprajza (14. kép), kiindulva a hosszháznégyszög feltételezett szabályos négyzetes 60x60 láb méretű egykori belméretéből (megkülönböztetve az in situ, a rekonstruktív és a hipotetikus részeket). Az egykori térformálásra, a részletek kialakítására csak feltételezéseink lehetnek, az épület egykori gazdag, a királyi donációhoz méltó kialakításának jellegét érzékelteti az elképzelt teljes hipotetikus rekonstrukció (15-16. kép). A maradványok bemutatásának elméleti alapjai vonatkozásában elsődleges szempontok a hitelesség, a védelem és az igényes építészeti megformálás. A feltárt maradványok, mivel azok kizárólag csak alapfalak, nem tükrözik hitelesen az eredeti épület alakját, formáját - bemutatásuk esetén nem az épületet, hanem az építési technológia egy fázisát dokumentálnánk. Az alapfalak bemutatásánál kulcskérdés azok védelme. Védő ráfalazás esetén túl annak műszaki problémáin (a régi és az új falazat eltérő minősége miatt a gyengébb anyag kifagyásával számolhatunk), az új falazatok és a szintfeltöltések szükséges mértéke miatt az esetleg dokumentatív értékkel bíró eredeti anyagból alig maradna látható, s mint ilyen csak »helymegjelölés« lenne. Ebben az esetben viszont a hitelességet a rendeltetés, a használat, a környezet, a fekvés és a szellem biztosíthatja. Úgy kell tehát »megjelölni« a helyet, hogy az az eredeti épületre utaljon, ez pedig az ilyen mértékű pusztulás esetén az eredeti térformálásra utaló felmenő falak által kirajzolt alaprajzzal hiteles csak. (pl. Vésztő-Mágori-domb, Csalt nemzetség monostora vagy Somogyvár, bencés apátság), míg az alapozás járószint fölé való emelése hamis tér képzetet kelt, mert a falak vastagabbak, a közöttük adódó tér szűkebb (pl. Óbuda, klarissza-romok). A Szent Zsigmond templom maradványainál azonban a XIX. század elején végzett szintsüllyesztés miatt az eredeti járószintet sem lehet meghatározni, ezért ez a »helymegjelölés« csak felidéző jellegű lehet, függetlenítve az alapfalaktól. Megfelelő megoldás a maradványokat lefedő védőépület építése, mely elképzelhető a térszintet képező sík »födémként« vagy teljes épületként, és ezen vagy ebben formai vagy tartalmi utalással történhet a helymegjelölő felidézés. A környék végleges rendezési tervének elkészülte előtt e megoldásoknak még korai lenne elébe menni. Az ideiglenes védelmet céljául kitűző első terv szándéka szerint biztosítani kívánja a helymegjelölést, felidézést már a végleges állapot elkészülte előtt. Ezért az alapfalmaradványokra azokat elfedő térszintféltöltés kerül, melynek felszínén az alapfalaktól függetlenül formai utalásokkal kirajzolható az egykori tényleges térviszonyokat felidéző rekonstruktiv alaprajz. Ugyanakkor egxes épületrészeknél didaktikus módon az egykori felmenő falakra utaló, de eltérő anyagú és formájú kiemelésekkel az egykori térviszonyokat is lehet töredékesen jelezni." Hasonló természetes törésvonalakra a Várhegy déli részén: SEITL, 174-275. 6. L. minderre Kárpáti Zoltán: A budapesti Szent György tér középkori története a Szent György prépostság alapításáig. Egyetemi szakdolgozat, kézirat az ELTE Régészeti Intézete Könyvtárában. Bp„ 1998; FELD-KÁRPÁTI, megjelenés alatt, illetve LÓCSY. 220. 7. A templomra vonatkozó történeti adatokra: KUMOROVITZ, 109-149., valamint Székely György, Kubinyi András és Végh András jelen kötetben olvasható munkái. 8. JANKOVICH; 1. még erre NAGY, 132-133. 9. Sajnos ez a terepszintsüllyesztés még az 1996-ban megépített új útburkolatok kialakításakor is folytatódott, sőt majdnem a templom északi, kissé magasabban megmaradt alapfalait is visszabontották. Kérdés, hogy az 1997-ben befejezett, de ideiglenesnek szánt bemutatást - mely lényegében a Szekér György által elkészített, s az előzőkben a 4. jegyzetben tárgyalt alaprajzi rekonstrukció rávetítése a visszatemetett falakra - milyen megoldás fogja követni. 10. A terület kutatási eredményeinek - részben a korlátozott lehetőségekből adódó - eltérő értékelésére 1. Kárpáti Zoltán 6. jegyzetben idézett munkáját. 11. Itt találtuk meg, alig 15-20 cm-es mélységben a Magyar Nemzeti Galéria 1994. évi kiállításán elsőként bemutatott női fejet, vö. 4. jegyzet. - Mindez arra utal, hogy az előzőekben említett szintsüllyesztések során faragványokat is elhordhattak e területről. 12. Részletes közzétételük Búzás Gergely e kötetben lévő tanulmányában. 13. L. Veres Szilvia és Mester Edit tanulmányait e kötetben. 14. Az érmek meghatározását V. Székely Györgynek köszönöm. A pénzek közül két darab feltehetően még a „préposti ház" előzményéhez köthető XIII-XIV. századi veret, Zsigmond és I. Ulászló 22 éremmel képviselt, Mátyás 9 darab verettél, két madonnas dénár Mátyás és II. Ulászló korához egyaránt kötehető. A négy biztos II. Ulászló- és az egyetlen II. Lajos-veret mellett még három, közelebbről meghatározhatatlan érmet tartalmazott az anyag. Az éremleletek részletes ismertetése: /. I-2IB. szelv. DNy-i sarok 1994. 06.13., meghatározhatatlan XV-XVI. századi dénár töredékei (megsemmisült). 2. 1-2IB. szelv. -30^10 cm, 1994. 06. 20. Magyare. I. Mátyás (1458-1490), madonnas dénár CNH II., 239A, HUSZÁR, 719. K-P. (1482-1486). 3. uott. Magyaro., II. Ulászló (1490-1516), dénár CNH II., 277-278A, HUSZÁR, 811. K-H. 1507. 4. 1-2/B. szelv. ÉK-i sarok, -55 cm, 1995. 07. 23. Magyaro., 1. Mátyás (1458-1490), dénár CNH 235A, HUSZÁR, 717. K- címer felett K (1468-1470). 5. 1-2/B. szelv. DNy-i negyed, 1995. 07. 24. Magyaro., I. Mátyás (1458-1490), dénár CNH 239A, HUSZÁR? 719. K-V/A. (1482-1486). 6. 1-2/B. szelv. É-i negyed, 1995. 07. 24. Csehó., II. Ulászló (1471-1516), cseh Weisspfenning, é. n. 7. 1-2/B. szelv. DNy-i negyed, E-i rész, 1995. 07. 24. Magyaro., Zsigmond (1387-1437), dénár CNH IL, 125A, HUSZÁR, 580. jegy? 8.1-2/B. szelv., DNy-i negyed, É-i rész, 1995. 07. 02. Magyaro., II. Ulászló (1490-1516), dénár, CNH II., 272. B, HUSZÁR, 807. K-h (1500-1502). 9. 1-2/B. szelv. DNy-i negyed, -110, 1995. 07. 30. Magyaro.. 1. Mátyás (1458-1490) dénár, CNH II., 227., HUSZÁR, 710.. vj? (1465). 10. uott. Magyaro., I. Mátyás (1458-1490), dénár CNH IL, 235A, HUSZÁR, 717. K-címer (1468-1470). //. 1-2/B. szelv., DNy-i sarka, -140 cm, 1995. 07. 31. Magyaro. I. Ulászló (1440-1444), dénár, CNH IL, 149A, HUSZÁR, 598. vj? (1440). 12. 1-2/B. szelv., DNy-i rész, -160 cm, 1995. 08. 03. Magyaro., I. Mátyás (1458-1490), dénár, CNH IL, 239A., HUSZÁR, 719 K-V/A (1482-1486). 13. 1-2/B. szelv., -200, 1995. 08. 03. Magyaro., I. Mátyás (1458-1490), dénár CNH II., 232., HUSZÁR, 722. K-P (?) (1489-1490). 14. 1-2/B. DK-i rész, -130 cm, 1995. 08. 02. Magyaro., I. Ulászló (1440-1444), dénár, CNH 145A, HUSZÁR, 607. rézhamisítvány vj? (1442 k.). 49