Budapest Régiségei 33. (1999)

A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Feld István: Beszámoló az egykori budai Szent Zsigmond templom és környéke feltárásáról 35-50

sarkában feltárt korábbi akna értelmezése nem volt lehetséges, mint ahogy arra vonatkozóan sem nyertünk régészeti adatokat, hogy pontosan mikor épült hozzá délről az újabb, kelet felé egy falvastagsággal hosszabb traktus, melynek tehát önálló északi fala volt. Belőle ugyancsak a pinceszint maradt meg, míg közvetlenül tőle délre nem alakítottak ki pincéket. Az újkori terepszintsüllyesztések miatt így már nem dönthettük el, vajon hozzátartozott-e eredetileg a „préposti házhoz" az itt csupán töredékesen megmaradt néhány, rendszerbe már nem illeszthető falmaradvány. Ez utóbbiak csupán annak köszönhették fennmaradásukat, hogy feltöltésbe alapozták őket (1. kép). Az újabbnak bizonyult déli traktus pincéjének feltárása ugyanakkor annak mozgalmas történetére derített fényt. A XVI-XVII. században többször is megemelték járószintjét, s ez mindig egy, feltehetően az épület egészét ért pusztulással függött össze. Felül egy átégett vályogtéglarétegre építettek rá egy másodlagosan felhasznált kváderkövekből épült, az északi falat erősítő támpillért. Alatta keleten hatalmas, lezuhant faltömböket bontottunk ki, amelyek értelmezését csak az épülethez keletről kapcsolódó udvarszakasz ásatása tette lehetővé. Itt ugyanis egy hatalmas, félköríves gödröt tárhattunk fel, mely szoros kapcsolatban állt az utóbb említett pincerész hasonló mélységű keleti felével (4. kép). Mivel ezen a részen szinte már közvetlenül a felszín alatt jelentős leletek kerültek elő" (szobortöredékek és más kőfaragványok,

12 mázas tetőcserepek, hatalmas mennyiségű átégett vas, főként szeg, olvadt ólom-, üveg-, réz- és bronztárgyak), a kirajzolódó gödör feltárását egy észak-déli irányú tanúfal megtartásával kezdtük, (8. kép) mely lehetővé tette a jellegzetes törmelékbetöltés pontos megfigyelését és dokumentálását is. Megállapításaink szerint - melyeket a tanúfal felső részéről készített fotogrammetriai felmérés is alátámasztott (5. kép) - a gödör feltöltése egyetlen periódusban történt, mégpedig északi irányból, tehát a Szent Zsigmond templom felől, melynek déli hajófala nyugatról harmadik pillérközében így feltehetően számolhatunk egy bejárati ajtóval. A feltárás során kiderült, hogy egyrészt a gödör felső részén nem az altalajba, hanem - az előzőekben említett déli falcsonkokhoz hasonlóan - egy XIII-XIV. századi, talán egy egyszerűbb szerkezetű pincét kitöltő betöltésbe mélyült, melynek alját jellegzetes faszéncsík jelezte. Ez utóbbi jelenség magyarázza, hogy a gödör betöltésében számos XIII-XIV. századi lelet is volt. Ez egyúttal kizárja az utóbb tárgyalt déli épülettraktus korai keltezését. Fontos megfigyelésünk volt, hogy ez utóbbi épületrész keleti, a gödörhöz csatlakozó, s már alapozási jellegzetességeket mutató faláról megállapíthattuk, hogy azt legalul utólag áttörték, majd vékony téglafallal ismét elfalazták. (9. kép) Magának a betöltésnek a korát - a kerámia-, üveg- és fémleleteken kívül

13 - elsősorban az innen előkerült 25 db érem tette lehetővé. Ezek többsége ugyan I. Mátyás idejéből való, számunkra azonban a Jagellók veretei a fontosak: II. Ulászló négy biztos vereté mellett H. Lajos garasa helyezi 1522 utánra a feltöltés keletkezését, s így a leletek földbe kerülését.

14 A „préposti ház" keleti felének feltárása során a szoborleleteket tartalmazó gödöréhez hasonló, de azzal nem teljesen egyező betöltést találtunk. Itt inkább magának a háznak az omladékát figyelhettük meg, míg a gödörben egyértelműen az északról közvetlenül szomszédos Szent Zsigmond templomból idehordott anyagot találtuk. Ami e gödör funkcióját és a ház déli traktusával való kapcsolatát illeti, feltételezésem szerint egy félbehagyott mélypincével lehet dolgunk. Ennek kialakítását kezdhették meg az udvaron ásott félköríves gödörrel - ebben lett volna később a külső pincelejáró -, ennek alsó részéből bontottak az alapfalat áttörve a háztraktus alá, amelyet ugyanolyan mélységig ki is termeltek. Még mielőtt azonban a födémet, illetve magát a lejárót megépítették volna, bekövetkezett a katasztrófa, mely a templom tetőzetének pusztulását és a belsejében is tomboló tüzet eredményezhette

15

, s ugyanakkor erősen megsérülhetett a „préposti ház" is. Emiatt feladhatták a mélypince-építési tervet, s az épületek rendbetétele során a törmeléket az „építési gödörbe" hordták - előtte gondosan elfalazva a keleti kőfal áttörését. Hogy mindez pontosan mikor történt, nem tudjuk, a legvalószínűbbnek az 1529. évi török ostrom tűnik,

16 de egy „helyi" tűz akár 1522-1529 között, akár 1529 után is bekövetkezhetett.

17 A leletanyag mindenesetre nem utal a török korra, s az előzőkben részletezett „rendbetétel" is alig képzelhető el 1541, Buda elfoglalása után. Ásatásunk arra is feleletet adott, hogy miért csak a déli traktus keleti fele alá tervezhettek mélypincét. A „normál" pince nyugati felében ugyanis két kamraszerú teret határozhattunk meg. Közülük a déli térbe vezetett az utcáról nyíló bejárat, míg az északiból egy újabb, feltehetően korábbi, érdekes módon nyugat felé, azaz az utca alá vezető mélypince indult. Ennek feltárására nem volt módunk, hasonlóan azokhoz a mélypincékhez, amelyeket a templomtól délre eső terület másik két lakóépületénél határozhattunk meg. (4. kép) Közülük a keletre eső, már az egykori Szent János utcában állt ház falait később kitermelték, építésének idejét így közelebbről nem tudtuk meghatározni. Keleti pincéjét viszont ugyanakkor töltötték fel, mint az ismertetett „szobros gödröt", mely tény arra utal, hogy az előzőekben tárgyalt pusztulás aligha korlátozódhatott csak a templomra és a „préposti házra". Az épület mélypincéje itt is az utca alá, tehát kelet felé vezetett (1. kép). A kutatott területet délről lezáró, egykor háromosztatú, kétpincés harántház középső teréből viszont nyugati irányban ástak - ugyancsak utólag, és valószínűleg egy járószintsüllyesztéssel egy időben - mélypincét. Ez utóbbi ház korára az északi fala alatt feltárt, gazdag XIII-XIV. századi leleteket tartalmazó gödör utalhat. Nyugati, az utcafronton állt, alá nem pincézett egykori terére - az ismertetett terepmódosítások miatt - már csak falcsonkokból következtethettünk. Bár a templom területén és szűkebb környezetében még néhány további, töredékesen megmaradt épületmaradványt és más jelenséget is feltárhattunk, melyek pontos kiértékelése még várat magára, véleményünk szerint ezek közül egyik sem köthető a településtörténeti kutatás által a környékre lokalizált XIII-XIV. századi zsidónegyedhez, s főleg annak még ismeretlen helyen állt zsinagógájához, s ez áll a tanulmányunk elején ismertetett faépítményekre is. Ezzel szemben - miközben hangsúlyoznunk kell, hogy 47