Budapest Régiségei 33. (1999)
ADATKÖZLÉS - Pető Mária: Újabb adatok a Pesti-síkság kelta kori történetéhez 381-387
PETŐ MÁRIA UJABB ADATOK A PESTI-SÍKSÁG KELTA KORI TÖRTÉNETÉHEZ A Pesti-síkság területéről származó gyér számú kelta kori leletanyag elemzése kapcsán már Tompa Ferenc 1 és utóbb Nagy Tibor arra a következtetésre jutottak, hogy a nagy kelta vándorlások elkerülték ezt a vidéket. Az eddig közölt leletek azt mutatják, hogy noha kisebb lélekszámú népmozgások érintették a patakok völgyét és a dunai átkelőhelyek előterét, sem a La Tène kor korai időszakában, sem a kései kelta korban jelentősebb számú letelepült lakosság nem tartózkodott ezen a területen. A leletek többsége szórványként, ismeretlen lelőhelyről vagy magányos sírból származik. Mindesetre a Rákos előnevú helyekről bekerült leletek a Rákos-patak folyása mentén végbement népmozgásról tudósítanak, főleg az LT C időszakában (1. kép). Nagy Tibor észak-pesti ásatása a Mogyoródi út 42-ben retardáló szkíta és La Tène kultúra együttes előfordulását mutató leleteket hozott napvilágra. 5 A Káipát-medencei kelta hatalom konszolidációját, az Alföld területének keltaizálódását Szabó Miklós az LT Cl időszakára keltezi, s megállapítja, hogy a keleti kelta művészeti koiné stílusát a balkáni, illetve a hellenisztikus hatásokon kívül a „szkíta" kultúrájú népesség hagyománya is befolyásolta. 4 A Dunakanyar északkeleti oldalán koncentrálódott kelta műveltség a Pesti-síkság területén is éreztette hatását és kapcsolatba került a helyi kultúrákkal, de ez a kapcsolat az Alföld és az Északi-hegyvidék peremén található kelta temetőkénél kisebb mértékben jelentkezett. 5 Az elmondottakon kívül a Duna balparti területéről ismert kisszámú leletanyag talán a kutatás hiányosságaival is magyarázható. A Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményébe bekerült leletek többsége gyűjtésből, és nem ásatásból származik. Ugyanez vonatkozik a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, múlt században előkerült balparti kelta leletekre is. Az 1960-70-es években terepjárások alkalmával a BTM munkatársai több, kelta korinak valószínűsített lelőhelyet figyeltek meg a pesti odalon", de e helyek ásatással történő hitelesítésére nem került sor. A továbbiakban azokat az újabban előkerült kelta kori leleteket kívánjuk bemutatni, amelyek a terület topográfiai képét gazdagítják, anélkül hogy az előzőekben vázolt történeti képet módosítanák. Az MO-s autópálya nyomvonalán 1988-ban végzett leletmentéseink során a Gyáli-patak jobb partján végeztünk feltárásokat (2. kép), ahol egy III. századra keltezhető szarmatatelep maradványait hoztuk felszínre. 7 A gödröktől távolabb, mintegy 500 m-re, észak-keleti irányban egy magányos, nyújtott csontvázas sírt tártunk fel (3. kép). A csontváz lekerekített sarkú, téglalap alakú sírgödörben feküdt, ÉNy-DK-i tájolásban. Koponyáját az útépítést előkészítő munkagép megsértette, de leleteit nem tette tönkre. A fej jobb oldalán elhelyezett, sötétszürke, korongolt, LT Cire keltezhető edény épségben megmaradt (4. kép). A sírban, a jobb kézfej közelében egy kissé hajlott, töredékes vas késpengét és a derék táján egy vas csatpecekdarabot találtunk. A tálka gyakori edénytípus az LT C fiatalabb szakaszában, analógiáját közeli lelőhelyekről ismerjük, így a lakihegyi LT C2-LT D átmeneti korba tartozó edény 8 és a Csepel-sziget keleti partján végzett MO-s leletmentésnél előkerült darab 9 , valamint a váci temető több edénye 10 . Pesterzsébetről, a Nagyszöllős utca 6. számú ház kertjéből a tulajdonos, dr. Tokodi András múzeumunknak ajándékozott egy szürke, alsó részén hiányos urnát (5. kép), amelyet 1994-ben 1,5 m mélységben talált." Az edény színültig tele volt földdel, de abban semmiféle leletet nem találtunk. Közelében állítólag kutyacsontok voltak, de azokat a találó nem őrizte meg. Feltételesen magányos, hamvasztásos temetkezésnek gondoljuk a leletet, s az LT C első felére keltezzük. Pontos analógiáját a hazai keltaanyagban nem találjuk, a darab kapcsolatai déli területek felé mutatnak. 12 A lelet előkeriilési helye a mai Gubacsi hídnál, az egykori természetes átkelőhely közelében lévő, a XX. ker., Teremszeg utcai LT C lelőhely 13 irányába esik (1. kép). Sajnos a Nagyszöllős utcai ház telke teljesen beépített, ezért itt hitelesítő ásatást nem folytathatunk. A LT D korszakra keltezhető pesti leletek a Rákos-patak menti, XVII. ker., Szárny u. 5/b-ből és ennek közeléből, a Holt Rákos partjáról 14 , Epres Rezső gyűjtéséből kerültek a Budapesti Történeti Múzeum őskori gyűjteményébe (1. kép). A vékony falú, korongolt, világos szürke kerámia perem-, alj- és oldaltöredékek között (6. kép) egy 24 cm hosszú, köpűs vas dárdahegy található. Keskeny, levél alakú pengéjén borda fut végig, hengeres köpúje töredékes, ezen a nyél felerősítésére szolgáló lyuk található. A leletek kis lélekszámú településre utalnak, bár a helyszínen ásatás nem történt és települési objektumok előkerüléséről sincs tudomásunk. Ugyanerről a helyről még durva, bronzkori házikerámia is származik. König Antal terepjárási naplója a közeli Csabai út 27-ből kelta táltöredék előkerülését rögzítette. 15 A XIV. ker., Paskál út-Cinkotai út tájékáról König Antal terepjárási gyűjtéséből 16 bronzkorinak meghatározott cserepek között egy korongolt, szürke házikerámia oldaltöredéke is található, mely az LT D korszakra keltezhető. 17 A XVII. ker., Rákoskeresztúr, régi malomárok helyén és a Dózsa Tsz homokbányája területéről származó kelta leletekről ugyancsak König Antal naplója tanúskodik, 18 de 381
