Budapest Régiségei 33. (1999)
TANULMÁNYOK - Végh András: Régészeti feltárások a budai Váralján, a középkori Tótfalu területén 331-346
lemzőjük, hogy betöltéseikből különböző korú, de egységesen középkori kerámia került elő. Török kori betöltést nem találtunk. Az 1. árok középtáján a D-i metszetfal előtt kerekded alaprajzú, enyhén horpadt fenekű gödröt tártunk fel (22. kép). Hamus, faszenes, törmelékes betöltéséből 14. századi kerámia, egy sárgamázas, Anjou-liliomos kályhacsempe-töredék, vaslakat, patkó és egyéb vastöredékek kerültek elő. 3 ' (23. kép.) A gödör É-i oldalán egy kb. 20 crri széles karólukat bontottunk ki, amelynek betöltéséből 14. századi kerámia került elő. A kutatóárok Ny-i metszetfalának közepén, a kövezet alatti középkori rétegben egy olvasó in situ csontszemeit tártuk fel. A szemek az eredeti felfűzés szerint feküdtek egymás mellett. 32 (25. kép.) A 2. árok keleti részén egy kör alakú, függőleges oldalfalú gödröt tártunk fel. A sötétbarna, agyagfoltos, erősen köves, faszenes betöltésből 13. század végére-14. század elejére keltezhető kerámia, állatcsontok és egy csontkorcsolya kerültek elő. 33 (24. kép.) A kövezet fölötti összes réteg az újkorban keletkezett. A kövezetre közvetlenül 10-20 cm vastag köves, törmelékes feltöltés került, feltehetően a használat során keletkezett lerakódás. Az efölötti feltöltési rétegek elég vastagok és tetejükön egy sárga murvával, illetve néhol nagyméretű kövekkel borított járószintet találtunk. Ebből a feltöltésből 18-19. századi kerámia és egy 1800-ban vert 1 krajcáros került elő. 34 A feltöltést záró murvás járószint több helyen is az újkori épület alapfalainak és pincefalainak lábazati szintjeihez vezet. Mindez összevág a történeti adatokkal, hiszen tudjuk, hogy az ún. „glacistelket" a 18-19. század fordulóján parcellázták fel, és ezt követően épült be. Megfigyelhettük, hogy a feltöltést a telek Éi végében épült támfal (amely egykorú a pincefallal, egybeépült vele) mögé készítették, hogy a lejtős hegyoldalt egy szintre hozzák. A támfal és a mögötte lévő épület falai egybeépültek és egy időben készültek. A murvás járószint fölé később újabb feltöltés került, ennek járószintjét azonban a ház bontása során már tönkretették. Ebből a betöltésből is 18-19. századi kerámia került elő. ÖSSZEGZÉS A Bp. L, Ostrom u. 13. sz. és Várfok utca 7-9. számú telken végzett feltárások igazolták a helyszín folyamatos betelepültségét a város alapításától (a 13. század második felétől) kezdve. Bár középkori objektumot - a kutat és néhány gödröt - csupán szórványosan leltünk, a feltöltési rétegekből előkerült leletek egyértelműen bizonyítják a közeli megtelepedést. A feltárt kút egészen szomszédos lakóépületre utal, amely feltehetően az Ostrom utcai telek utcai oldalainak valamelyikén helyezkedett el, de az újkori pincék készítésekor végérvényesen megsemmisült. Feltehetően hasonlóan az utca felőli részen állhattak ugyanitt azok a török kori lakóházak is, amelyek szemetének tárolására használták fel, illetve készítették a kutatóárokban feltárt vermeket, gödröket. Mindkét helyszínen jól megfigyelhető volt az a 17. század végi, 18. század eleji talajegyengetési munkálat is, mely során a város visszafoglalása után az itt állt épületeket lebontották, a mélyedéseket feltöltötték, és egy sima, köves felszínt képeztek ki. Ez a beépítetlen korszak körülbelül száz évig tartott, és utána a 19. század elején felépültek az újkori lakóházak a hegy lejtőjét kiegyenlítő magas támfalakkal és a mögé töltött földfeltöltéssel, amelyek megérve századunkat az 1944-45. évi ostromban pusztultak el. JEGYZETEK 1. Köszönetei mondunk a Norvég Királyság Nagykövetségének, amely építési feladatai mellett lehetővé telte a régészeli feltárások elvégzését, Buda középkori múltjának megismerését és megmentését. Szintén köszönet illeti az ANTIM Kft.-t, amely lakóház-építkezése megkezdése előtt készséggel vállalta fel a régészeti feltárás feladatát. 2. 1390. XII. 1- SCHIER, 103-111.; MDCB, 116. sz. 3. „...et extra muros a via petrosa rectalinea usque ad novum murum seu portám per quam itur ad sanctum Lazarum continuando ultra et extra murum a saneto Lazaro versus patibulum quod est prope víam per quam itur ad S. Laurentium monasterium Heremitarum saneti Pauli cum parte que vocatur Tothfalu vulgariter..." SCHIER. 103-111. 4. 1441. I. 3. - Esztergomi prímási levéltár U.46. Tótfalu lokalizálását és az 144l-es határjárás elemzését 1.: KUBINYI, 1965. 133-157.; KUBINYI, 1973.7-240. 5. 1497X11. 9.: „...iuxta portas civitatis nostre Budensis Thothfalw et Tossanthal kapw vocatas..." (OL Dl 20.631). 6. FEKETE-NAGY, 337-436. 7. 1461. VII. 27.: „... extra portám Sabbati in vico7Vwf/a/wvocato..." (OL Dl 15.623). 8. 1505 k.: „Clemens Zalay in piateaZekergyartho ... Johannes Zazy in piatea rotiparorum" (OL Dl 38.658); 1510 k.: „Blasius Kapás ante Zombatkapu aput Johannem Zaz ... Martinus rotipar ante portám Zombath ... Petrus Thot ante portám Zombatkapw aput Thomam Zekhergyartho" (Veszprémi püspökség magánlevéltára. Budai bordézsmalajstrom). A Kerékgyártó és Szekérgyártó utcanevek feltehetően ugyanarra az utcára vonatkoznak. 9. FÜGED1,78-81. 10. Forrásaink szűkös volta mellett néhány ideológiai eredetű csúszta19. 20. 21. 22. tással létre lehetne hozni egy olyan képet is, amelyben a Buda várost megelőző település a Mária Magdolna-templom körül és a hegy lejtőjén alakult volna ki, és mint neve: Tótfalu mulatja, szláv lakosság lakta. Ez a gondolat csupán azért tanulságos, mivel a középkori Magyar Királyság jó néhány városának eredetére találunk hasonló módszerrel alkotott magyarázatokat a mai (elsősorban szlovákiai) történetírásban. Óbuda az 1212-es határjárásban délről még közvetlenül Felhévízzel volt határos. BTOE, 5. sz., 1247. - Vasvári káptalan levéltára C-I-l. 1290. - BÁRTFAI SZABÓ, 125. sz. Lógod birtokosára és Boldogasszonyfalva nevére 1.: 1521. IV. 6.: „...in possessione archipresbiteratus parochialis ecclesie beatissime Marie virginis de Buda sub ci vitate nostra. .." (OL Dl 106.851 ); 1526. IX. 29.: „...in suburbio prefate civitatis nostre Budensis Bodogaszzonfalwa vocato a parte occidentali adiacenti..." Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv Reichshofkanzlei, Reichregisturbücher Ferdinandi I. Bd. 1. fol. 99v - lOOr. 1461. VII. 27.-OLDl 15.623. 1406. IX. 30. - Leleszi konvent országos levéltára, Act. a. 1406. fasc. 29. nr. 19. 1493. X. 29. - Erdődy család galgóci levéltára, Fasc. 37 Lad. I Nr. 12. 1544. XII. 16. - Erdődy család vépi levéltára 2 - 60. 1510 k.: „Jacobus Kowacz ante Zombathkapw ... Johannes Thot aput dementem fabrum ante portám Zo" (Veszprémi püspökség magán levéltára. Budai bordézsmalajstrom). 1485. IX. 5.-OLDl 19.072; 1485. X. 13.-OLDl 19.073. 1490. VII. 30., 1490. X. 28. -OLDl 19.665. OL Dl 38.658. A veszprémi püspökség magánlevéltára. Budai bordézsmalajst344
