Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - Végh András: Régészeti feltárások a budai Váralján, a középkori Tótfalu területén 331-346

hévízi területen, mert ebben az időben a budai Mária-templommal közösen vitatta exemt voltát a veszprémi püspök. A falu a 14. századtól a királynéi Óbuda részét alkotta. Lógod 1290-ben még nem létezett, hiszen Felhévíz határa egészen a budai zsidó temetőig ért.

12 Tótfaluval együtt az 1390-es határjárásban említik először, és csak 16. század eleji forrásokból tudjuk meg, hogy a budai Boldogasszony-plébánia birtoka volt.

13 Területét szintén Felhév ízből szakították ki. Feltehetően Tótfalu kialakulása is hasonló időben mehetett végbe. A név tót- előtagja egyértelműen etnikum jelöl, hasonlóan szintén a Pilis megyei Jászfalu, Kisoroszfalu, Tótfalu (a Rosd szigeten) nevekhez. A fennmaradt bordézsma jegyzékekben a Tót családnév meglehetős gyakorisággal fordul elő a városrészben, bár egyáltalán nem kizárólagosan csak Tótfalura jellemző. Egyéb etnikumot jelző adattal nem rendelkezünk. A városrészre a laza, kertes beépítés volt a jellemző. 1461ben a Boldogasszony-plébánia Tótfalu utcai majorságát és kertjét adták bérbe Johann Gros kereskedő, budai polgárnak.

14 Feltehetően erre a házra vonatkozik egy 1406-ból származó oklevél, amelyben a Boldogasszony-plébánia gondnoka (vitricus) a plébánia alsóvárosi házát bérbe adta Ulrich Seydelnek évi 1 Ft-ért.

15 A szomszédok ekkor Márton ötvös és Tamás kádár voltak. 1493-ban a Boldogasszony-templom plébánosa két majorsági házát adta oda a Tótfalu utcában Bakócz Tamásnak és rokonainak."

1 Ugyanezen majorsági házakat az örökös Erdődy Péter 1544-ben kelt végrendeletében a fehéregyházi pálosokra hagyta.

17 Az oklevél szerint ezekben a házakban egykor kovácsok laktak. Az 1510-es bortizedjegyzékben szereplő Kovács Jakab és Kelemen kovács talán velük azonosítható.

Is További előkelő tulajdonosokat ismerhetünk meg egy 1485-ből származó iratban. Bornemissza János kincstartósági jegyző egy kiterjedt csereügyletben Szombat kapu előtti házát kívánta átadni a néhai Keszi Benedek országbírói jegyző fiának, Berki Lászlónak.

19 A csere, úgy tűnik, meghiúsult, mivel 1490-ben Bornemissza Szombat kapun kívül álló házát is elvette ura, Nagylucsei Orbán egri püspök, kincstartó.

20 Az oklevelekből megtudhatjuk, hogy a házhoz kert tartozott, szomszédai pedig egyrészt maga Nagylucsei Orbán egri püspök házai és Dénes királyi jegyző kertje voltak. A bortizedjegyzékek őrizték meg Tótfalu 16. század eleji lakosságának további adatait. 1505-ben és 1510-ben is felsorolták Kapás Demetert, Kapás Benedeket, Fazekas Pált. 1505-ben említették Kapás Mártont, Kapás Andrást, Tót Ambrust, Tót Balázst, Cipó Gergelyt, Varga Gergelyt és Vasas Imrét.

21 1510-ben nevezték meg a váci püspök házát, Kőszegő Bálintot, Kőmíves Györgyöt, Süveggyártó Györgyöt, Tót Jánost, Tót Pétert, Kapás Tót Pált, Szabó Jánost, Szekérgyártó Tamást és Mártont.

22 A török időkben sem változott a városrész jellege a korabeli látképek tanúsága szerint. Továbbra is lazán beépített, kertekkel beültetett területe maradt a városnak. A város visszafoglalását eredményező ostrom (1686) során a császári csapatok éppen területünkön keresztül kísérelték meg - eredményesen a török kézen lévő vár meghódítását. Az ostromban a városrész teljesen elpusztult, házai kiégtek, kertjei tönkrementek. A még mindig fontos erődítmény újjáépítésével egy időben, az 1700as évek elején módszeresen leromboltak minden építményt, hogy a hegyoldalt kiüresíthessék, ezáltal könnyítve meg a védhetőséget. A bontás föld alá temette az akkor már közel ötszáz éves városnegyed maradványait. 2. RÉGÉSZETI KUTATÁSOK -1996 OSTROM U. 13. A Budapest I. kerületi Ostrom utca 13. számú ingatlanon a Norvég Királyság Nagykövetsége új épületének telkén végeztünk az építkezést megelőző kutatást 1996 augusztusában. Az Ostrom u. 13. számú telek a feltárás megkezdése előtt teljesen üres volt. Az itt állt épületek az 1944/45-ös ostromban sérültek meg olyan mértékben, hogy helyreállításukra már nem került sor a háború után, csupán a telket övező támfalat építették újjá vasbeton kiegészítésekkel. A támfalak magasan kiemelkedtek a lejtő felé, mind a Szabó Ilonka, mind pedig a Fiáth János utca irányában, a mögöttük lévő feltöltés lehetővé tette, hogy a korábbi kultúrrétegek megőrződjenek. A háború előtt készült kataszteri térképek tanúsága szerint az itt állt újkori épületek U alakban övezték a szomszédos 11. szám felé nyíló kicsiny udvart. Ezt az U alakú beépítést láthatjuk már a telek első ábrázolásán, egy 1818-ból származó térképen is. A korábbi, a 18. század végén készült térképek azonban még üresnek jelzik a hegyoldalt területünkön. A 18. században ugyanis nem engedték a várlejtőket beépíteni a vár hatékonyabb védhetősége érdekében egészen a 18-19. század fordulójáig. Ekkor osztották ki az itteni telkeket, és csak ezután népesült be újra az egész városrész. A telken állt újkori épület, illetve azon maradványai (pincék, támfalak, kút), amelyek az építkezés során felszínre kerültek, a 1800-as évek elejéről származnak. A telek közepe táján, az egykori udvar területéről kiindulva É-D-i irányban kb. 3 m széles kutatóárokkal vizsgáltuk át a telek rétegviszonyait. A kutatóárkot az építkezés menetéhez igazodva három szakaszban tártuk fel. Az első szakasz a telek D-i végénél kezdődött („A" szelvény), a második („B" szelvény), majd pedig a harmadik („C" szelvény) ehhez csatlakozott, így fokozatosan át tudtuk adni a területet az építkezés számára (3-4. kép). Az előzetes talajmechanikai fúrások a telek D-i részén mintegy 2,5 m-es kultúrréteget jeleztek, amely É felé a hegy természetes felszínének lejtését követve folyamatosan vastagodott. A régészeti kutatás ezt a kultúrréteget kívánta feltárni és megismerni. „A" SZELVÉNY (6. KÉP) Miután földmunkagéppel eltávolíttattuk a talaj felső -40 cm vastag felszínét, a D-i telekhatár mellett egy keskeny markolókanál szélességben, kb. -180 cm mélyen kiásattuk a betöltést. Kitűnt, hogy egységesen újkori, épülettörmelékes feltöltés található ezen a mélységen, ezért ezután egészen -160 cm-ig gépi úton kiemeltettük a kutatóárok betöltését. Ez az erősen épülettörmelékes feltöltési réteg nagyszámú 18-19. századi kerámiatöredéket, állatcsontot, illetve néhány török kori kerámiatöredéket és pipát tartalmazott. Megkezdve a kézi földmunkát, hamarosan egy égett, faszénnel borított felszínt tártunk fel, amely a szelvény DNy-i sarkából a szelvény ÉK-i sarka felé erősen lejtett. A szelvény közepén faragott, durva mészkövekből épített kutat találtunk. A kút külső oldalát agyaggal vették körül, amely a törmelékes feltöltésbe mélyedt. A kút belsejét ezen a szinten cementes szigetelés 333